Zhou ZiShu úgy gondolta, hogy mozdulatai nagyon is könnyedek voltak, de ki gondolta volna, hogy a szobában tartózkodó személy már egy ideje észrevette őt, így közömbösen felemelte a fejét és egyenesen a szemébe nézett.
Zhou ZiShu egy pillanatra megdöbbent. Látva, hogy a férfi mosolyogva néz vissza rá, annyira zavarba jött saját, kicsinyes viselkedése miatt, hogy azon nyomban megfordult és leszállt a tetőről. Finoman bekopogott az ablakon és hangosan így szólt, “Hívatlan vendégeket nem szokás beinvitálni. A ház urának bocsánatát kérem.”
Az ablakot kinyitották belülről, és egy átlagos öltözetű férfi állt bent, aki egy csésze teát tartott a kezében. Tekintete Zhou ZiShu arcán időzött egy darabig, majd újra Wen KeXingre pillantott, elmosolyodott és halkan megkérdezte, “Ha ti ketten, együtt akartátok volna végignézni, akkor bekopogtathattatok volna az ajtón és bejöhettetek volna. Miért lennétek ilyen alattomosak?”
Erőtlennek tűnő hangja különösen gyengéd volt, mintha tartott volna attól, hogy hangerejével elriaszt valamit. A férfi arcvonásai pedig elegánsak és finomak voltak, monolid szemével és húsos tömzsi orrával, egészen elfogadható emberszerű kutyának nézett ki.351 Kizárólag az arcából ítélve, nem lehetett megállapítani, hogy valóban ő az a bizonyos Skorpió vezér, akinek erkölcstelensége és erénytelensége 8 élethosszal is felért.
351 人模狗样 (Rén mó gǒu yàng) Emberszerű kutya – Kínai idióma, melynek jelentése kinézetre ember, de viselkedésre kutyára emlékeztető személy. Főként gúnyként használják ezt a kifejezést.
Zhou ZiShu természeténél fogva vastag bőrű volt, így ennek hallatán egyáltalán nem érezte magát feszélyezve. Ezért szívélyesen így szólt, “Köszönjük a nagylelkűséget. – De nincs rá szükség. Őszintén szólva, azért vagyunk itt, hogy egy szívességet kérjünk.”
A Nagy Skorpió egy gyors pillantást vetett rá és latolgatva azt mondta, “Az emberek, akik hozzám jönnek, többnyire csak két dolog miatt keresnek meg engem. Vagy azért, hogy engedjem a gyermekeimet embert ölni és gyújtogatni, vagy azért, hogy megkérdezzék, ki bízta meg a gyermekeimet, hogy embert öljenek és gyújtogassanak. A technikátokból és képességeitekből ítélve, félek, ti ez utóbbiakhoz tartoztok, nemde?”
“Nem is rossz.” – mondta Zhou ZiShu nyugodtan.
A Nagy Skorpió félretette a kezében levő teáscsészét, a mellkasa előtt összekulcsolta a kezeit, majd tekintetével játékosan felmérve őt, megkérdezte, “Akkor mit tudsz felkínálni?”
“Csak nevezd meg az árát.” – vágta rá Zhou ZiShu szégyentelenül.
A Skorpió, látva Zhou ZiShu merészségét, rendkívül nagylelkű attitűdjét és rettenthetetlen tekintetét, enyhén elmosolyodott. – “Általában véve, az ilyen emberek túl arrogánsak, akik vagy a mennyek és föld felbecsülhetetlen értékű hegyeinek tetején képzelik magukat, vagy azt hiszik magukról, hogy a világon nincs semmi, amit ne tehetnének meg, vagy ne kaphatnának meg, vagy… már az elején elhatározzák, hogy nem teljesítik az adósságaikat.”
Hiába kér tőlük az ember égigérő árat, sose fognak a földön ülve fizetni, inkább nem fizetnek semmit.
Végül a Skorpió lassan és hitelesen így szólt, “Még akkor is beleegyeznél, ha azt kérném tőled, hogy töltsd az ágyamban az éjszakát?”
Zhou ZiShu, miután egy finnyás pillantást vetett az arcára, végigmérte a derekát, lábát és a fenekét is, végül vonakodva beleegyezett, “Rendben.”
Wen KeXing, aki egész végig nagy érdekfeszítéssel figyelt oldalról, azonnal tiltakozni kezdett, “Nincs rendben! Mi ketten, annyi ideje alszunk már együtt, de még nem láttalak ilyen boldogan és készségesen beleegyezni!”
Zhou ZiShu felemelte a szempilláját és megkérdezte, “Te tudod a választ arra, amit kérdezni akarok?”
Wen KeXing elcsuklott.
A Skorpió felnevetett, és miközben megnyalta az ajkát, gonosz tekintetét kettejük felé fordította. A mellkasából elővett egy kisdobozt, majd miután kétszer megrázta, két dobókockát rázott ki belőle. A markába kulcsolta és lágyan így szólt, “Mit szólnátok, ha ti ketten meg én, fogadnánk? Ha egy körben legyőztök, válaszolok egy kérdésetekre. De ha ti veszítetek ellenem, akkor…”
Wen Kexing azt súgta oda Zhou ZiShunak, “Most végre rájöttem, miért keresi a pénzt annyira nagy igyekezettel. Ezzel a hobbival, rendelkezzék akármilyen nagy családi vállalkozással, így sem elég, hogy elveszítse. Nem hallottad még, ‘A személy, aki a pénznyerés megszállottja, két szeme vérmes, három étkezése íztelen, négy végtagja tehetetlen, öt kötelességét elhanyagolja, hat rokonsága felismerhetetlen, hét testnyílása füstölög, nyolc irányból kér kölcsön…’”352
Zhou ZiShu a lábára lépett.
352 十字令 (Shízì lìng) Kereszt sorrend – egy olyan 10 soros találós kérdés, amelynek minden egyes sora számmal kezdődik, a sorok 4-5 karakterből állnak, és valamilyen társadalmi jelenség szatirikus leírására szolgálnak. Ilyen kínai találós kérdés az is, amit Wen KeXing kezd el mondani, de nem tud befejezni.
一心赢钱，两眼熬红，三餐无味，四肢乏力，五业荒废，六亲难认，七窍生烟，八方借债，久(九)陷泥潭，十成灾难. Egy, aki a pénznyerés megszállottja, két szeme vérmes, három étkezése íztelen, négy végtagja tehetetlen, öt kötelességét elhanyagolja, hat rokonsága felismerhetetlen, hét testnyílása füstölög, nyolc irányból kér kölcsön, a mocsár kilenc csapdájába esik, ő maga 100%-os katasztrófa. – Egyéb kiemelendő érdekességek: 一心 (Yīxīn) egy szív/elme; 两眼 (liǎng yǎn) két szem; 五业 (Wǔ yè) öt karma/foglalkozás: buddhista kifejezés, a test, a beszéd, az elme, a bölcsesség és a kényelmes bölcsesség karmája; 六亲 (Liùqīn) hat rokon: nagyszülők, szülők, testvérek, nagybácsik/nagynénik, feleség, gyerekek; 七窍 (Qīqiào) hét nyílás: fülek, szemek, száj és orrlyukak füstölögnek a méregtől/haragtól; 八方 (Bāfāng) Nyolc irány: a 8 égtáj; 久(九)陷 (Jiǔ (jiǔ) xiàn) A kilences szám szimbóluma az, ami a zárójelben van, de hasonlóan ejtik, mint a 久 karaktert, melynek jelentése hosszú évekig; 十成 (Shí chéng) 10 réteg, azaz valamilyen állapotnak a maximum szintje.
A Skorpió könnyedén felnevetett, majd megszólalt, “Van értelme annak, amit mondasz, de az élet maga, nem egy nagy szerencsejáték? Sokan vannak, akik meg akarnak ölni engem. Ha meghalok, ők nyertek. De ha nem halok meg, ők minden napjukat félelemben és nyugtalanságban töltik, mivel nem tudják, mikor jön el az a nap, ami az életüket követeli. Mondd, az ilyen könnyű és nyugodt élet nem lenne túl monoton és unalmas?”
Ekkor Zhou ZiShu félbeszakította e két fiatal életről tartott mélyreható diskurzusát és megkérdezte, “Mi van akkor, ha veszítek ellened egy körben?”
A Skorpió hunyorogva nézett rá, majd lassan és alaposan formálva szavait így szólt, “Nem kell aggódnod. Sem a pénzedet, sem az életedet nem akarom. Ha vesztesz, akkor ti ketten fogtok műsort adni nekem, mindaddig, amíg fel nem frissülök a kettőtök láttán. – Csak éppen, ti úriemberek, jól gondoljátok át. Ha túl sokat veszítetek, még a végén, nehéz lesz eleget tenni a fogadás tárgyának.”
Zhou ZiShu nem szólt semmit és határozottan kijelentette, “Egy másik alkalommal, még lesz szerencsénk.”
“Szerintem ez egy jó fogadás!” – kiáltott fel vele egyidőben Wen KeXing, mint aki akarva sem kívánhatott volna ennél többet.
Zhou ZiShu úgy tett, mintha nem ismerné őt, és közömbösen kiment. A Skorpió, ekkor megszólalt a háta mögül, “Attól tartok, az imént, csak megkért, hogy adjak egy véletlenszerű árat.”
Zhou ZiShu, anélkül, hogy megállt volna, lekicsinylően azt mondta, “Elég kort megértem már, kímélj meg provokálásodtól.”
Wen KeXing egy mosoly kíséretében így szólt, “Nézd el ezt… Skorpió testvér a családtagomnak. Minden más rendben van vele, csak kissé szégyenlős és túlságosan is vékony bőr van az…”
De mielőtt még befejezhette volna a mondatát, látta, hogy Zhou ZiShu kifejezéstelen arccal megfordul és így szólt a Skorpióhoz, “Mit mondtál, miben fogadunk?”
Néha nem az számít, hogy a provokáció módszere működik-e, vagy sem. Az számít, hogy ki használja.
Amint a Skorpió felemelte a kezében levő kicsiny kockakeverő poharat, Zhou ZiShu gúnyos mosollyal az arcán mondta, “Ez csak egy kisstílű trükk. Félek, hogy még akkor sem tudunk különbséget tenni győztes és vesztes között, ha az egész éjszakát itt töltjük.”
A Skorpió összeráncolta a homlokát, majd miután átgondolta a dolgot, megfordult és bement a szoba belsejébe. Végül pedig Wen KeXing és Zhou ZiShu is beugrott az ablakon. Látták, amint a Skorpió egy zacskó ökörszőrvékony tűt vesz elő. Zhou ZIShu szemöldökei összehúzódtak. – Már volt alkalma áldozatul esni ezeknek a dolgoknak.
A Skorpió felkapott egy kis tűt, enyhén megnyalta a nyelve hegyével és így szólt, “Ezeknek még nem volt idejük, hogy méregben fürödjenek. Miért nem fogadunk abban, hogy ki tud többet enni belőlük? Jó lesz vagy sem?”
Zhou ZiShu és Wen KeXing egymásra nézett, és abban a pillanatban, mint akik megértették egymás gondolatát, egyszerre futott át a fejükben a – “Miért nincs itt Ye BaiYi?” – gondolat.
A Skorpió összehúzta a szemeit és harapásra kinyitotta a száját. A tű pedig inkább hasonlított tésztára, mint egy igazi tűre, amit előbb darabokra rágott, végül csak úgy lenyelt. Zhou ZiShu és Wen KeXing összenéztek, nem számítottak arra, hogy ennek a Nagy Skorpiónak még vas- és rézfogai is vannak.
A Skorpió végül mosolyogva megkérdezte, “Ti ketten beszálltok a játékba, vagy nekifogtok vetkőzni?”
Úgy tűnt, Wen KeXing nagyon szerette volna ez utóbbit választani, de Zhou ZiShu hirtelen felkapott egy borospoharat az asztalról, kinyitotta a boroskancsóját és teletöltötte. Majd kinyújtotta a kezét, felkapott két tűt, ujjbegyei között összecsípte őket. A két kis tű porhalommá változott és egy szempillantás alatt beleolvadt a borba. Zhou ZiShu felemelte a fejét és a Skorpióra pillantott. A Skorpió igazi úriember módjára felemelte a kezét, jelezvén, hogy ő fogyasszon először. Zhou ZiShu összeráncolta a homlokát és megitta a pohárban levő összes bort, majd megvillantotta előtte a pohár fenekét. Wen KeXing hideg és közömbös tekintettél figyelte az arcát oldalról, és úgy gondolta, hogy a bor íze nagy valószínűséggel nem volt jobb, mint annak, amiben dió volt.
A Skorpió mosolyogva szólalt meg, “Aztán testvér, ne engem hibáztass, hogy nem emlékeztettelek. Ha továbbra is borral együtt eszel, akkor az több helyet fog elfoglalni a gyomrodban, ahhoz képest, hogy én mennyit eszem szárazon. Vagy talán, ti ketten, együtt akartok szembeszállni velem?”
Wen KeXing sietve tiltakozott a kezével, miközben azt mondta, “Nem, nem, nem. Nekem nincs meg az ehhez kellő kifinomult ízlésem és a fogaim elvástak már, hogy rágni tudjak. Folytassátok csak, folytassátok.”
Zhou ZiShu hirtelen elmosolyodott és így szólt, “Én két darabot ettem meg, te pedig csak egyet. Szerintem ez elég ahhoz, hogy ebben a körben én nyerjek ellened.”
Hangja éppen, hogy elült, hitvány mozdulatot tett. Rácsapott az asztalra, aminek következtében az asztalon lévő összes ökörszőrvékony tű a levegőbe repült szanaszét. Hideg fényük betöltötte az egész szobát. A Skorpió érezte, amint erős lökéshullám közeledik feléje, és meglepettségében egy alig hallható hangot adott ki önkéntelenül. Lebukott, hogy elkerülje a lökéshullámot, majd ismét visszafordult és ekkor látta meg, hogy az asztalon levő összes ökörszőrvékony tű, ami a testét súrolva haladt el mellette, egyenesen a falba szegeződött. Mindössze csak néhány centi mélyen voltak beágyazódva a falba, de ha akarta volna, akkor sem tudta volna kihúzni onnan őket.
Wen KeXing nem tudta megállni, hogy ujjongásában ne kiáltson fel egyet és magában így szólt, “Ah-Xunak ez a trükkje valóban rendkívül szégyentelen volt, akárcsak az én saját stílusom. Ahogy az várható volt, úgy táncol az egyik, ahogy a másik énekel.”353
353 那啥唱那啥随 (Nà shà chàng nà shà suí) Ahogy az egyik énekel, úgy követi a másik. – Eredetileg arra a feudalista társadalmi beállítottságra vezethető vissza, ami alapján a férjnek engedelmességgel tartozott a feleség. Napjainkban a férj és feleség közötti harmonikus kapcsolatra értik.
A Skorpió homloka ráncos volt, de egy kis idő elteltével lassacskán kisimult és továbbra is nyugodt hangon megkérdezte, “Mi a vezetékneved, testvér?”
“A vezetéknevem csak Zhou.” – válaszolta Zhou ZiShu.
“Zhou testvér, jó a kungfúd és jók az ötleteid, csak…” – mondta a Skorpió bólogatva.
Kinyújtotta a tenyerét, amiben egy vékony tű hevert. A szájához emelte és nevetve azt mondta, “Tartok attól, ezúttal döntetlen lesz.”
Zhou ZiShu nem esett pánikba. Mindenféle sietség nélkül nyújtotta ki ő is a kezét. Ki tudja mikor rejtett el ő is egy tűt a tenyerében. Azonban nem állt szándékában megenni. Ehelyett a Skorpió elé tette összehasonlításképpen. – A Skorpió arckifejezése azonnal megváltozott. Csak ekkor vette észre, hogy a saját kezében levő tű valójában egy kicsivel rövidebb, és nem tudta elképzelni, hogy mikor vághatta ketté ennek az embernek az ereje.
Zhou ZiShu porrá törte a kezében a lévő finom tűket, majd mosolyogva azt mondta, “Kettő a másfél ellen. Hogy is mondtad?
A Skorpió heves tekintettel meredt rá. Wen KeXing és Zhou ZiShu, mindketten azt hitték, hogy támadni fog, de ki gondolta volna, hogy ez a Nagy Skorpió, akinek jelleme nem volt valami jó, a szerencsejátékhoz való ízlése egész elfogadhatónak minősült. Néhány pillanattal később, közömbösen elfordította a tekintetét és így szólt, “Rendben, hajlandó vagyok beismerni a vereséget. Mit szeretnétek kérdezni?”
“Sun Dingen kívül, ki volt az, aki még fizetett Zhang ChengLing életéért?” – kérdezte Zhou ZiShu.
A Skorpió szünetet tartott, majd ismét kettejükre nézett, és úgy tűnt, mintha megértett volna valamit. “Zhang ChengLing?” – kérdezte. “Ó, most már tudom, kik vagytok… Az embereim elvesztették a nyomaitokat Dongtingben. Nem számítottam arra, hogy már meg is találtátok ezt a helyet. Igazán természetfelettiek vagytok. – Kövessetek.”
Miközben beszélt, felemelte az ágydeszkát és belépett, nyomában Zhou ZiShuval és Wen KeXinggel.
Mindketten követték a Skorpiót egy titkos járatba. – Ez a hely kívülről piros rúzs és rózsaszín arcfesték színében virított, de belülről hátborzongató és rendkívül bizarr látványt nyújtott. A Skorpió egy körbe-körbe kanyargó lépcsőn vitte le őket, és azt sem tudták, hány lépcsőfokot tettek meg, mire a végére értek. Miután mindketten körülnéztek, egy börtönt láttak maguk előtt, ahonnan elfojtott, emberi és nem emberi üvöltések zengtek mindenfelé. Ösztönösen mindketten óvatosakká váltak.
A Skorpió egy fáklyát vett le a falról, majd odaállt az egyik ketrec elé és hamis mosollyal az arcán azt mondta, “Ti ketten, gyertek és nézzétek meg ezt a dolgot. Egy régi ismerősötök az.”
Ahogy beszélt, – valószínűleg a fény hatására – váratlanul egy sápadt árnyék rohant a Skorpió felé, azonban a börtön ajtaja az útját állta. Ezután vadul kinyitotta rájuk az agyarait és hevesen kapkodott a karmaival. Zhou ZiShu és Wen KeXing ekkor már tisztán látta, hogy a tömlöcben valójában egy szörnyeteg volt bezárva, ami pontosan úgy nézett ki, mint az az embertelen szörnyeteg, amivel akkoriban, abban a titokzatos kriptában találkoztak!
Látták, amint a Skorpió gyengéd pillantásokat vet a szörnyetegre, mintha valami páratlan szépséget nézne, és lágyan így suttogott, “Ezek a mi gyógyszerkezelt lényeink. Egy éves koruk előtt még emberek voltak, de egy éves koruktól fogva csak gyógyszert kaptak táplálékul. Mára pedig vérszomjas lényekké nevelkedtek, testük csupa rézbőr és vascsont. Igazán jó gyermekek… csak nem valami engedelmesek. De az is lehet, hogy az alkalmazott gyógyszer volt ártalmas hatással az agyukra. Ezt mindenképpen javítani fogjuk a jövőben.”
Wen KeXing arcáról eltűnt a játékos mosoly és mély hangon megkérdezte, “Te voltál az, aki felállította azt a kriptát, és Hosszúnyelvű szellem volt a vevő?”
“Nem is rossz.” – válaszolta a Skorpió.
“Fingokat beszélsz.” – szakította félbe Wen KeXing. “A Hosszúnyelvű szellemet már megöltem. De akkor ki volt az, aki később Zhang ChengLing életére tört Dongtingben?”
“Csak annyit mondtam, hogy a Hosszúnyelvű szellem volt a vevő, de azt nem állítottam, hogy nem volt senki más a háta mögött.” – válaszolta a Skorpió ravasz mosollyal az arcán.
“Á, ez egy másik kérdés lesz.” – mondta Zhou ZiShu. “Ezzel azt akarod mondani, ha tudni akarjuk a választ, akkor újra fogadnunk kell?”
A Skorpió enyhén meghajolt és így szólt, “Zhou testvér, bocsáss meg érte.”
Zhou ZiShu türelmetlenül meglebbentette az ingujját, “Mondd, miben fogadunk?”
A Skorpió elmosolyodott és azt mondta, “Mivel nem vagyok olyan jó a kungfuban, és nem is vagyok olyan okos, mint Zhou testvér, tartok attól, hogy megint veszíteni fogok. Éppen ezért fogadjunk inkább a kis trükkökben. Miért nem hagyjuk magunkat a sorsunkra és megyünk fel innen egészen az utcára? Az egyikőtök bekötött szemmel végigsétál az utcán, miután útkereszteződésben levő oroszlán szobrot megérinti a kezével. Ezalatt én elkezdek számolni, és abban fogadunk, hogy a huszadik személy, aki elhalad mellette férfi lesz-e vagy nő. Mit szóltok?”
Wen KeXing nem bírta megállni, hogy ne mondja ki, “Ez egy nagyon értelmetlen fogadás, és nem látom, mi hasznod lenne belőle.”
A Skorpió teljes lelkinyugalommal válaszolt, “Nem számít, hogy miben fogadunk. Számomra a legfontosabb dolog maga a szerencsejáték. Ez olyan, mint mások számára az éhség vagy a szomjúság. Ha megéheznek, akkor esznek, ha pedig megszomjaznak, akkor vizet isznak. Ha nem hagyjátok, hogy fogadjak, akkor nem leszek képes élni… Nos, mit szóltok?”
Wen KeXing felsóhajtott, és csak arra tudott gondolni, hogy minden évben történnek furcsa dolgok, de ebben az évben különösen sok volt, majd kinyújtotta az ujját és Zhou ZiShura mutatott, mondván, “Az ő szemét kötöm be, hogy megkíméljem, hogy azt higgye, rossz szándékaim vannak.”
Zhou ZiShu a Skorpióra pillantott és nem volt ellenvetése. Wen KeXingnek már-már egy fél napjába került, mire sikerült előkotornia egy izzadságtörlő kendőt az ingujjából. Eltakarta Zhou ZiShu szemét, majd megragadta a karjánál fogva és így szólt a Skorpióhoz, “Csak utánad.”
Ők hárman addig taposták a lépcsőfokokat, amíg ismét felértek a föld felszínére és egészen a Virág sikátor bejáratáig mentek ebben a fogócskázó formációban. Végül a Skorpió azt mondta, “Zhou testvér, ha felemeled a kezed, akkor meg tudod érinteni az oroszlánt, Vendégeké az elsőbbség, kérlek, fogadjatok.”
Zhou ZiShu és Wen KeXing kórusban felelték, “Férfi.”
Habár az utcán néhány kóbor pacsirta vándorolt ide-oda, az örömkeresők áradata még nagyobb volt, és most, hogy a Nagy Skorpió vezér olyan bőkezű volt, ők ketten mégis tiszteletlenül visszautasították az ajándékot. A Skorpió arcán megmagyarázhatatlan izgalom suhant végig, szemei felcsillantak és mintha türelmetlenségében megnyalt ajkával azt mondta volna, “Rendben.”
Abban a pillanatban, mihelyt Zhou ZiShu felemelte a kezét, a Skorpió elkezdte számolni az embereket, “Tizennyolc, tizenkilenc…”
A Skorpiónak ezen megnyilvánulásai még Wen KeXinget is kissé idegessé tették. Zhou ZiShu már rég levette a szemeit takaró kendőt és pislogás nélkül figyelt. Amikor a huszadik személy elment mellette, hosszú köntösben, és kontykoronába kötött hajjal, látta, hogy férfi volt!
Zhou ZiShu arcára lassan mosoly rajzolódott ki. Éppen beszélni készült, azonban mosolya az arcára fagyott, ahogy a férfi egyre csak közeledett felé. A Skorpió diadalomittas pillantást vetett kettejükre, és hirtelen előrelépett, hogy megállítsa ezt a járókelőt. A járókelő megdöbbent, majd egy lágy és halk hangra lett figyelmes, “Ez itt a tűzijáték helye, éppen ezért nagyon kellemetlen lenne önnek kisasszony, ha bemenne. Egy hajadon lány családjának hírneve nagyon fontos, ezért kérem, forduljon vissza.”
A “férfi” finom fehér arca élénkvörösre változott. A Skorpió csak annyit mondott, “Bocsásson meg a sértésért.” – és akár a villámcsapás, hirtelen letépte a nyakában levő selyemsálat. A járókelő röviden felkiáltott. – A torka olyan sima volt, hogy egyetlen kidudorodás sem volt rajta.
A Skorpió széles mosollyal az arcán fordult hátra. Kezeit összefogta az ingujja alatt, majd lassan és alaposan formálva szavait így szólt Zhou ZiShuhoz, “Zhou testvér, ehhez mit szólsz?”