Egy öregember volt a sarokban, a másodinas viszont kedves volt és nem kergette el a fogadóból. Az idős férfi teste összezsugorodott, arca ráncos volt, és egy ütött-kopott pamutkabátot viselt. Ritka szakálla és haja borzos volt. Összekulcsolta kezeit, és egy törött tálkával az oldalán, a földön térdelve folyton-folyvást meghajolt az arra járó emberek előtt. 

Zhang ChengLing ránézett, de a füle tele volt Cao WeiNing ékesszóló beszédével, “… van egy mondás, miszerint a krizantém illata a keserű, csípős hidegtől származik…”230 

“Cao-dage,231 a krizantémok nem ősszel virágzanak? Olyan hideg lenne ősszel? 

230 A krizantém ősszel nyílik. A mondás eredetileg így hangzik, 梅花香自苦寒来 (Méihuā xiāng zì kǔhán lái) Szilvavirág fa illata a csípős hidegtől származik. – A szilvavirág fa jellegzetes aromás illata az éppen a hideg télnek köszönhető. A mondás jelentése: értékes minőség vagy tehetség eléréséhez folyamatos erőfeszítésre, gyakorlásra és bizonyos nehézségek leküzdésére van szükség.

231 大哥 (Dàgē) Nagytestvér – A kínai dage (ejtsd: dágö) kifejezést, hasonlóan a koreai 오빠 (Oppa) oppá kifejezéshez, fiatal lányok/nők használják arra a nagyobb, néhány évvel idősebb fiúra/férfira, akivel baráti, közelebbi ismeretségben állnak. Viszont udvariatlanság valakit folyton dage-nek szólítani. Márpedig Gu Xiang ezt teszi.

Cao WeiNing köhintett, “A poéták többsége csak jajgatni tud álbetegségtől szenvedve, miközben nem tudják, mit jelent a földön dolgozni. Ők csak egy rakás ember, akik reggeltől estig a természetről, a szélről és a holdról dalolnak anélkül, hogy elhagynák dolgozószobájukat. Így természetes, ha nem tudják, melyik évszakban nyílik a krizantém!” 

“Ó, valóban! Ők tényleg csak egy rakás pojáca, akik előszeretettel húzzák ki magukat a munka alól és nem értenek semmit, ahahaha…” 

Cao WeiNing és Gu Xiang egymás közötti diskurzusa a költészetről és romantikáról képes volt az őrületbe kergetni másokat. Zhang ChengLing hosszú ideig elviselte, de végül képtelen volt tovább hallgatni őket, ezért elővett néhány rézérmét, lement a lépcsőn és odahajolt, hogy beletegye a kolduló öregember tányérjába. 

Az öreg hosszasan motyogni kezdett, “Jótét lelek, köszönöm neked, a Rendkívül irgalmas és könyörületes Guanjin Buddha áldjon meg téged…”232 

232 观世音菩萨 (Guānshìyīn púsà) Guanjin Buddha – az egyik legnépszerűbb buddhista istenség Kelet-Ázsiában.

Zhang ChengLing összeszorította a száját és kelletlenül mosolygott. Azt gondolta, hogy az apja volt az egyetlen, igazi jótét lélek, akit az Egek ura egy életen át oltalmazott. De azon az éjszakán a halhatatlan istenség berúgott, és anélkül, hogy látta volna, az apja meghalt.  
Hát nem nevetséges, hogy míg a jó emberek Isten áldására támaszkodnak, addig a rosszfiúk vadul és gonoszul élhetnek? 

Leült a lépcsőre, és önkéntelenül mormolni kezdte némán a mantrát, amelyet Zhou ZiShu tanított neki, de még mindig nem értette a jelentését. Miközben így mormolt, akár egy szentírást recitáló fiatal szerzetes, gondolatai elkalandoztak, tekintete a messzeségbe révedt, “Vajon miért nem jött még vissza a mester?” – kérdezte magában. “De mihelyt a mester visszatér, első dolga az lesz, hogy másokat szidjon. Miért kellett ilyen hülyének születnem?” 

A félidős gyermek,233 akinek csontjai őrült sebességgel nőttek, amikor néhány hónappal ezelőtt a Zhao birtokra érkezet, Zhao Jing ruhákat szabatott neki. De ezek a ruhák, most túl kicsinek tűntek rajta. A nadrágjának a szárát, mintha túlságosan is rövidre vágták volna, amely most nevetségesen lengett ide-oda a bokája felett. 
Zhang ChengLing lehajtotta a fejét. Hosszú, kinyújtott ujjaival megcsípte a nadrágja szárát, és előbb feltekerte, majd visszaengedte – mindeközben arra gondolt, “Nem akartam ilyen hülye lenni. Ki ne szeretne okosabb lenni, hamarabb elsajátítani a készségeket, hogy korábban megbosszulhassa a családját?”

 233 半大孩子 (Bàn dà háizi) Félidős gyermek – 16 éves gyerek, aki termetre akkora, mint egy felnőtt, de javarészt gyermekként tekintenek rá.

Eszébe jutott, hogy fiatalkorában a mester, aki harcművészetekre tanította, folyton panaszkodott róla az apjának. Az apja viszont, csak megérintette a fejét és mosolyogva így szólt a mesterhez, “Kérem, legyen elnézőbb vele, elvégre a kézen levő öt ujj sem nő egyforma hosszússágúra. Ez a gyermekem kiskorában erősen belázasodott, és kicsit lassúbb felfogása volt másoknál, de ugyanakkor jó gyerek. Nem várom el tőle, hogy kimagasló teljesítményt nyújtson a jövőben, csak azt, hogy tudjon vigyázni magára.”  
Ha ezen a világon léteznek uralkodók és tábornokok, akkor kereskedőknek és szolgáknak is létezniük kell, máskülönben mi értelme lenne? 

Zhang ChengLing arra gondolt, hogy születése óta valószínűleg “kereskedőnek vagy szolgának” volt rendeltetve, viszont Isten nem engedi meg neki, hogy békében éljen, hanem arra kényszeríti, hogy amikor felnő olyan legyen, mint a shifuja vagy Zhao bácsikája. Ez nempont olyan, mintha elvágnának előtte minden esélyét a túlélésre? 

Mindenféle dolog kavargott a fiatal fiú fejében, amelyeket sehogy sem tudott kitalálni. Nem értette a mestere által tanított mantrákat, sem azt a kardtechnikát, amelyet Wen senior tanított neki. Nem tudta kitalálni a sorsát, sem azt, hogy merre menjen, és hirtelen egy gondolat futott át a fejében, “Ha nem tudsz életben maradni, miért nem halsz meg inkább!” 
A halálért való könyörgés gondolata túlságosan is fájdalmas volt. A szemei csak úgy sajogtak, de képtelen volt abbahagyni a sírást, és akaratlanul is eszébe jutottak ismét mesterének a szigorú szavai és arca, “Még mindig nem vagy elég férfi, és csak lóvizeletet ontasz minden fordultodban.” – ezért hirtelen visszafojtotta a könnyeit. 

Miközben Zhang ChengLing az ember és ég harcát vívta,234 nem vette észre, hogy a fekete fátyollal letakart művész, aki a fogadóban énekelt és a citerát pengette, lassan közeledett felé… 

234 天人交战 (Tiān rén jiāozhàn) Háború ég és ember között – Belső konfliktust, lelki vívódást ír le. Szűk értelemben a mennyek racionális elvei és az ember önző vágyai közötti belső harcot írja le. Tágabb értelemben pedig döntésképtelenségre utal.

Egyik a másik után haladva, Zhou ZiShu és Wen KeXing, éppen a sikátort készültek elhagyni hátborzongatóan feszült hangulatban, amikor hirtelen egy nő sikolytása hallatszott fel tőlük nem messze. Zhou ZiShu léptei abbamaradtak. 
Ezután fehér árnyakat láttak felvillanni maguk előtt és váratlanul a zöld démon, Liu QianQiao suppant a földre, mint akit valaki úgy hajított volna el, akár egy kenderzsákot. Liu QianQiao, miután földet ért, fordult egy félkört maga körül, hogy felkeljen, de valószínűleg blokkolták néhány akupunktúra pontját, mert visszaroskadt a földre.  

A jó öreg rizses vödör, Ye BaiYi volt az, aki nem tudta, hogyan kell megbecsülni a jádét és sajnálni a füstölő illatát, csak ahhoz értett, hogyan alázzon meg másokat.235 
Ye BaiYi Liu QianQiaora mutatott és megkérdezte Zhou ZiShut, ”Mi van ezzel a veszettkutya-szerű förmedvénnyel itt?” 

Ezek a szavak egyenesen Liu QianQiao legsebezhetőbb pontjáig hatoltak. A nő úgy nézett rá, mint aki ezer karddal akarta volna felhasítani Ye BaiYit.236 Abban a pillanatban Zhou ZiShu azonnal megértette, “Ez a személy, akit Yenek hívnak, egy igazi korcs, főképp azért, mert egész életében agglegény volt. Ha létezne nő a világon, aki hajlandó lenne lefeküdni egy hozzá hasonlóval, akkor a kocának nem fára, hanem egészen a mennyekig kellene kapaszkodnia!” 

235 怜香惜玉 (Liánxiāngxīyù) Dédelgetni a jádét, sajnálni a füstölő illatát – A jáde és a füstölő illata a fiatal és gyönyörű nők metaforája. A kínai idióma a férfiaknak a gyengébbik nem iránt érzett szeretetét próbálja megragadni.

236 千刀万剐 (Qiān dāo wàn guǎ) Ezer kard, tízezer vágás – Olyan komoly bűntett, amelyet ezer kard, tízezer vágása sem tudna jóvá tenni. Még az illető halála sem lenne elegendő a sértett megbocsájtására.

Wen KeXing utolérte Zhou ZiShut, megragadta a csuklóját, majd tett egy lépést előre és Ye BaiYira meredt. – “Nem tudom miért, de ez a Wen Völgymester nagyon ellenséges az öreg Ye seniorral szemben. Persze ennek hátterében, valami ahhoz hasonló ok lehet, ahogy a farkaskutya ösztönösen a táplálékát védi.” – Zhou ZiShu egyszer csak Wen KeXing hangját hallotta meg, amint rosszkedvűen megkérdezi, “Már megint te vagy az? Miért jársz még mindig a nyomunkban, mint egy kísértet?” 

Ye BaiYi rápillantott és figyelmen kívül hagyta. Úgy tűnt, mióta Wen KeXing kimondta a “10 éven belül az életedet veszem” szavakat, Ye BaiYi feléje való toleranciája nagy mértékben megnőtt. Csak Liu QianQiaóra mutatott és légies hangon azt mondta, “Egy tolvajt üldözve jöttem ide. Éppen el akartam kapni, amikor a nő hirtelen kiugrott és szó nélkül megállított. A tolvajnak pedig azt mondta, hogy meneküljön.” 

Zhou ZiShu összeráncolta a homlokát és Liu QianQiaóra pillantott, majd megkérdezte Ye BaiYit, “Méghogy tolvaj! Eddig a senior ügyet sem vetett a világ dolgaira, mire most kiderül, hogy tolvajok elkapásával is foglalkozik? Miféle tolvaj lehet, hogy ily természetfölötti képességekkel rendelkezik? Mit lopott el? 

“A szökésed utáni második éjszakán a Gao birtokot kifosztották. Szerinted, mit lophattak el?” – válaszolta Ye BaiYi. 

Wen KeXing és Zhou ZiShu egymásra néztek és teljesen le voltak döbbenve. Ki lehetett az, aki képes volt bármit is ellopni az erősen őrzött Gao birtokról? 

Ye BaiYi Zhou ZiShura pillantott és azt mondta, “Kölyök, jobb, ha óvatos leszel. Shen Shen halott.” 

A döbbenet villámgyorsan kiült Zhou ZiShu arcára, amit képtelen volt elrejteni, és azon tűnődött, hogy mi köze lehet neki Shen Shen halálához? Mit tegyen, hogy óvatos legyen? De még mielőtt megszólalhatott volna, Wen KeXing már megkérdezte a helyében, “Szóval, mit történt?” 

Ye BaiYi nem szólt semmit, csak a kettejük háta mögötti pontra nézett, majd egy alig észrevehető vonal jelent meg a szemöldökei között. – Ez a Buddha-szobor valójában a homlokát ráncolta. 
Egy hideg torokcsiszolás hallatszott fel a hátuk mögül, és egy hang szólalt meg, “Természetesen, hogy köze van hozzád. Aznap, Gao lovag kapott egy üzenetet, amelyen az állt, ‘Ha élve akarod Zhang ChengLinget visszakapni, akkor felcserélheted a Márványozott Kristállyal.’ Shen lovag valószínűleg aggódott régi barátja fia miatt, ezért azonnal a feladó nyomába eredt, de mire rátaláltunk, már csak egy holttest volt. A kezében egy cetlit tartott, amelynek üzenete megegyezett a Gao lovagéval, és azon az éjszakán kifosztották a Gao birtokot. Mondd, mi közöd van hozzá?” 

Zhou ZiShu kaotikus léptek hangjára lett figyelmes és azonnal tudta, hogy egy nagycsoport ember közeledik feléjük. Hirtelen kétségek támadtak benne, mire megfordult és látta, hogy az ember, aki az imént beszélt, az a Cang-hegy klán vezetője, Huang DaoRen volt, akit aznap egyetlen kézcsapással repített a levegőbe. Miközben Huang DaoRen beszélt, rettentő önelégültség hallatszott a hangjában, és tiszteletreméltó arcával, mely olyan keskeny volt, mint egy őz feje, szemei pedig gombszerűek, mint egy egér szemei. Úgy nézett ki, mint egy nagy patkány, ami az égnek tartja a farkát.237 

237 獐头鼠目 (Zhāngtóushǔmù) Őz- és egérfejszerű fej – Keskeny és hegyes fej, mint az őzfej, apró, gombméretű szemekkel, mint az egérszem. Olyan személy leírására használják ezt a kifejezést, akinek arcvonásai nagyon rondák és ravasz, számító tekintete van.

尾巴翘上天 (Wěibā qiào shàngtiān) A farkát égnek tartja (mint egy kutya) – A mondást eredetileg a kutyák kapcsán kezdték el használni. Amikor a kutyák boldogok, jó kedvűek, akkor magasra tartják a farkukat. Az emberek viselkedésére pedig, amikor valaki kifejezetten boldog, akkor szokták azzal ugratni mások, hogy “Nézzenek oda, (olyan boldog vagy, hogy) még a farkad is égnek áll. Huang DaoRen esetében, itt nyilván kárörvendésről van szó, és a patkányhasonlat pedig egy rettenetesen groteszk látványt nyújt.

Zhou ZiShu, maga sem tudta miért, de hirtelen keze-lába viszketni kezdett, és ismét le akarta volna csapni. 

Nem messze Huang DaoRen háta mögött Yu QiuFeng állt nyugodtan, aki komor arccal megkérdezte, “Fiatal Zhou mester, meg tudnád magyarázni, hol van most a Zhang család gyermeke, akit aznap, mindenki szeme láttára vittél el?” 

Ahogy az ősi közmondás tartja “őszi esőt hideg levegő követ”, úgy azon az estén, az őszi eső után, hideg levegő telepedett Dongtingra, mely szinte ölni tudott volna. De a Hua-hegy klán vezetője, még így is, csak az összecsukható legyezőjét lengette, miközben világosan megfogalmazott kérdésekkel vonta kérdőre Zhou ZiShut az utca közepén. Ezzel a magatartásával, mintha a valódi függetlenség benyomását keltette volna másokban.238 – Valószínűleg a körülötte levő emberek nem bírták az ilyen hűvös szellőt, ezért mind azt mondták neki, hogy távozzon a vaslegyezőjével együtt.239 

238 遗世独立 (Yí shì dúlì) Elhagyni a világot – Elhagyni a világ dolgait. A társadalomtól független, szabad életet élni.

239 铁扇 (Tiě shàn) Vaslegyező – A vaslegyező, a klasszikus kínai történet, “Utazás Nyugatra” egyik szereplőjének, a Vaslegyező Hercegnőnek a fegyvere. Kissé olyan, mintha Priest nőies jellemzőkkel ruházná fel ezt a karakterét.
Még egy érdekesség, hogy a Vörös fiú, akinek a történetét Wen KeXing oly előszeretettel mesél el újra meg újra Zhang ChengLingnek, a Vaslegyező Hercegnő fia.

Zhou ZiShu szünetet tartott. Lehajtotta a fejét, majd hirtelen felnevetett és megkérdezte, “Miért gondolod, hogy… azért vittem el Zhang ChengLinget, leszámítva azt, hogy megszerezzem a Zhang család birtokában levő Márványozott Kristálydarabot, hogy túszként használjam őt annak érdekében, hogy kikényszerítsem a Gao birtokon levő másik két darabot?” 

“Nem így lenne?” – felelte Huang DaoRen. 

Zhou Zishu felnézett az égre, halkan felsóhajtott, megrázta a fejét és így szólt, “Tévedtem. Hogyan is gondolhattam, hogy egy disznó agya valaha is képes lesz épkézláb ötletekkel előállni…” 

Mintha nem volna így is elég nagy káosz a világban, Wen KeXing sietve hozzátette, “Semmi sem előrébb való, mint saját tévedéseink felismerésének a képessége, jót cselekedni pedig nagyszerű.”240 

240 知错能改,善莫大焉 (Zhī cuò néng gǎi, shànmòdàyān) Felismerni a korrigálható hibákat, és jót cselekedni nagyszerű – A Tavasz és Ősz korszakából származó közmondás. Wen KeXing és az ő bölcsességei.

“Te…” – Huang DaoRen éppen előre akart lépni, de ennek láttán, Yu QiuFeng hangosan összecsukta a legyezőjét és kinyújtott karjával elállta Huang DaoRen útját, majd így szólt Zhou ZiShuhoz, “Zhou mester, megkérdezhetném, hogyan lehetséges az, hogy a tolvaj, akit Ye ifjúlovag és én a Gao birtokról üldöztünk egészen idáig, ahol hirtelen eltűnt, a helyében pedig kettőtöket találtunk, meg ezt a…” – lepillantott és tekintete véletlenül összeért Liu QianQiao tekintetével.  

Liu QianQiao kissé megborzongott, mint akinek testét hidegvíz áztatta volna át, de Yu QiuFeng felnevetett és elnyújtott hangon azt mondta, “Ó? Ez a hölgy… valóban Liu QianQiao, a hírhedt zöld démon lenne? Az ezerarcú lény, akinek arca még az istenek és szellemek számára is igazi rejtély. Én pedig, aki nem rendelkezem semmiféle erénnyel, sem tehetséggel, hogy megláthattam az igazi arcát… hát nem igazi szerencse? Ez egy olyan áldás, mely három életre is elegendő.241 

241 三生有幸 (Sān shēng yǒuxìng) Három életre szóló szerencse – a buddhizmusban használatos közmondás, mely az előző, a jelenlegi és a következő életre/reinkarnációra vonatkozik.

A “Liu QianQiao, a zöld démon” szavak hallatán, a Yu QiuFeng mögött álló hatalmas embercsoport arcán vagy meglepetés vagy undor, vagy pedig megvetés villant fel. Úgy tűnt, hogy ennek a nőnek a hírneve visszafordíthatatlanul megromlott. Bár minden erejét bevetette, mégsem tudott áttörni azokon az akupunktúrás lezárásokon, amelyeket Ye BaiYi helyezett rá. Továbbra is a földön feküdt, arca kivörösödött és a bal oldalán levő heg, mintha egyre élénkebben lüktetett volna, amely még rémisztőbb és még undorítóbb látványt nyújtott. 

Zhou ZiShunak, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, eszébe jutott az a pillanat, amikor a nő besétált a fogadóba. Minden mozdulata könnyed és kifinomult volt. Kecses volt, akár egy tündér. Azonnal magára vonta mindenki figyelmét, csodálatot váltva ki belőlük. Majd odament hozzá, anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna oldalra. Bár tudatában volt, hogy nem érdemel semmiféle együttérzést, de mégis valami halovány szánalmat érzett iránta. 

– Tényleg ennyire fontos az arc? 

Liu QianQiao Yu QiuFengre nézett, kinyitotta a száját, és mintha mondani akart volna valamit, ajkai enyhén megremegtek, de ismét lenyelte. 

Ye BaiYi hirtelen megszólalt, “Nem ő volt az.” 

Yu QiuFeng mosolyogva így szólt, “Ye ifjúlovag még mindig fiatal, és túl sokáig élt a Changming hegyen, még nem ismeri a világ gonosz és aljas voltát. – Ha Zhou mester ki meri jelenteni, hogy neki semmi köze sincs ehhez az ügyhöz, akkor miért nem veti le az ingét és mutatja meg nekünk a hátát? Hadd nézzük meg, hogy ott van-e az a bizonyos szellemarc a derekadon?” 

Wen KeXing azonnal felkiáltott, “Hogy mi? Nem neked fog levetkőzni! Kinek képzeled magad?” 

Yu QiuFeng figyelmen kívül hagyta őt, csak Zhou ZiShura összpontosított és megkérdezte, “Talán Zhou mester azért utasítja el, mert van valami szégyellnivalója a testén, amit nem láthat senki?” 

“Nem láthat senki?” – Zhou ZiShu egyszerre találta nevetségesen kínosnak és túlságosan is abszurdnak az egész helyzetet. – Nem volt semmi a derekán, ellenben 7 szög volt a mellkasában. Ez nem ugyanolyan szégyenletes dolog, mint az szellemarc, amelyet nem láthat senki? 

Váratlanul felnevetett, és azt gondolta magában, “Mi az, amit szégyenlenem kellene magamon? Amikor a néhai császár még trónon volt, én voltam az, aki egy sorozatnyi tervet szőtt a második herceg és támogatóinak az elsöprésére; én voltam az, aki felfedeztem a császári udvarban megbúvó férgeket. Amikor az északi barbárok megszállták a Közép-Alföldet, és megtámadták a fővárost, én voltam az, aki visszavonulás nélkül védtem a főváros ChengWu-kapuját. 
Daqing birodalma lassan kilábal a belső viharok és pusztítások okozta sérülésekből, most egy kis haragot mutat, és arra kér benneteket, hogy éljetek és dolgozzatok mindannyian békében és megelégedettségben, hogy olyannyira ne legyen dolgotok, hogy még akkor is, ha jóllakottak vagytok, kutyák módjára harapjátok egymást. – A virágzó világotok mögött rejlő láthatatlan dologok, mind az én kezemben vannak. – Igaz, hogy régen gonosz voltam és embereket bántottam, de most már el tudom viselni ezt a törött testet és ezt a szerény életet annak érdekében, hogy erényt halmozzak fel és jót cselekedjek. Az elejétől a végéig tiszta a lelkiismeretem, szóval mi miatt kellene szégyellnem magam?!” 

Zhou Zishu Yu QiuFengre pillantott, majd egy kis szünet után halkan megkérdezte, “Így van. Kinek képzeled magad?” 

(Visited 892 times, 1 visits today)

Leave A Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük