Ye BaiYi enyhén összevonta a szemöldökét, de az arca még hamisabbnak hatott, mint a Zhou ZiShué. Azt a benyomást keltette, hogy túl sokáig volt merev. Bármilyen apró kis arckifejezést furcsán…
Posts TaggedRománc
28. Fejezet: Az Ősi szerzetes
Wen KeXing hűvös pillantást vetett rá és gorombán megkérdezte, “Mióta lett a te dolgod, hogy az én dolgaimmal foglalkozz?” A hangneme még a szokásosnál is rosszabb volt, amitől Gu Xiang…
27. Fejezet: A Mészárlás
Tudta, hogy álmodik, de az álom nagyon valóságosnak tűnt. Erős északi szél súrolta a maszkját, de nem érezte a hideget. Már hosszú-hosszú ideje várakozott azon a helyen, de ennek ellenére…
26. Fejezet: A Hetedik Úr
II. Kötet: Miután te énekelsz, én lépek színpadra A zöld megannyi árnyalatában fénylő fa lombozata az év minden egyes szakaszában pont ugyanolyan fényesen tündökölt, mint most. Az ágak között madarak…
25. Fejezet: BaiYi
Wen KeXinget, egyértelműen, jobban érdekelte Zhou ZiShu, mint a kikötözött gonosz démon. Amikor elfordította a fejét és meglátta, hogy távozik, azonnal utol akarta érni. De ki gondolta volna, hogy a személy,…
24. Fejezet: Szellemarc
Zhou ZiShut egyáltalán nem érdekelték a történtek. Még akkor sem jelentett volna neki semmit, ha kutyafejek helyett disznófejek potyogtak volna. Az egyetlen dolog, ami igazán foglalkoztatta az az volt, hogy találjon egy…
23. Fejezet: Régi történet
Wen KeXing mosolygott, de mégis, mintha valami kimondhatatlan szomorúság sugárzott volnaaz egész lényéből, “Ugyan már, ki ismerné fel most az ő kardforgató művészetét?” Zhou ZiShu egy pillanatra elhallgatott. Még a Mennyek…
22. Fejezet: A Szent kéz
Miközben Wen KeXing kiszívta a mérgezett vért Zhou ZiShu karjából, tisztán és gyakorlottan dolgozott. Még a sebét is letisztította neki, feloldotta az akupunktúra pontjain levő zárt, majd elővett az ingujjából…
21. Fejezet: A Skorpió
Ekkor, a sarkon túlról, egy sovány férfi jelent meg, és lassú léptekkel közeledett feléjük. Könnyen feledésbe merülő arcból még a vörös ruhás férfi sem tudta megállapítani a korát. Azt sem,…
20. Fejezet: A Vörös ruha
Isten komor arcot vágott aznap, amikor a dongtingi harcművészeti konferenciát tartották. Az ég nyomasztóan borús volt. Az apránként szemerkélő eső olyan érzést keltett, mintha bármelyik percen leszakadhat az égből. Párás és hűvös…