– Így kezdődött
Az ázsiai kultúrák iránti rajongásom 2019-ben kezdődött, amikor néhány, kihagyhatatlan kategóriájú K-dráma nyomán – Goblin, a magányos, ragyogó istenség; Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo; Angel’s Last Mission: Love – felfedeztem magamnak a K-pop csillogó, de könyörtelen világát. Volt egy idő, amikor nem csak arról vezettem listát, hogy hány sorozatot néztem meg, hanem a K-pop fiú csapatokról is. Mivel egy-egy ilyen csapat 7-12 tagból is állhat, és eleinte nekem is gondot okozott megkülönböztetni őket, konkrét „nyilvántartást” vezettem arról, hogy melyik csapat mikor debütált, hányan vannak és hogy hívják őket. Lásd Infinite, BTOB, Exo, Shinee, Monsta-X és még sorolhatnám.
Aztán jött a Life~ Love on the Line, az első boy’s love sorozatom, ami egy újabb világot nyitott ki előttem. BL műfajban több ázsiai ország is gyárt tartalmakat, de mindegyiknek megvan a maga sajátos stílusa és íze: a japán BL például nyers és érzelemdús, a koreai kifinomult és tiszta, a taiwani BL eredeti, viszont megráz, míg a thai BL heves, forró és tele van Shiaa-val. 😛
Majd, gyerekkorom animeélményeinek nyomában, újra felfedeztem napjaink Slice of life animéit, amelyek a kawaii-ságtól csordulnak túl, de ugyanakkor kedvességre tanítják az embert. Lásd: The Tale of Outcasts; A Sign of Affection; The Ancient Magus’ Bride.
Időközben pedig, megérkeztem a C-drámák erkölcsi fennsőbbrendűséget hirdető xianxia és wuxia világába, a Miss the Dragon és az Ancient Love Poetry-nek köszönhetően, és úgy néz ki, hogy végképp benne is ragadtam. 🙂
Lengyel Kati vagyok, rajongói műfordító és digitális tartalomgyártó.
– Szakmai képzettség
2005-2008 között a kolozsvári Bebes-Bólyai Tudományegyetm Filológia karának Etnológia – Manyar Nyelv és Irodalom szakán tanultam. Az ott tanult nézetek, mint a kulturális másság iránti kiváncsiság és annak elfogadása, ill. az a fajta kutatói magatartás azóta is ott munkál bennem.
2011-2012 között két akkreditált vállalkozásfejlesztési kurzuson vettem részt, amelynek nyomán mindig is ott motoszkált bennem a vállalkozói ambíció.
A második kislányom születése után pedig, 2018-2019 között, életszervező füzeteket terveztem olyan képszerkesztő programok segítségével, mint az Adobe Illustrator, Indesign és Photoshop. Ezekben az életszervező füzetekben igyekeztem ötvözni mindazokat az elveket, amelyek a Get Things Done című könyvben, ill. más feladatmenedzsement oldalakon olvastam. Ami pedig az általam tervezett füzetek stílusát illeti, az A5 méretű mappák az akvarellfestészet eleganciáját, míg a bennük lefűzhető szervezőlapok a minimalizmus elvét követték.
Ez a tevékenység egy személyes válság idején megszakatt és nem éreztem magamban több erőt ennek a folytatásához.
2021-ben végül eljött az az idő, amikor úgy éreztem, hogy végre újra adni tudok magamból, végre újra kibontakoztathatom azt az alkotói vágyat, ami valamelyest jobban tükrözi, hogy én valójában ki vagyok.
Számomra a fordítás akkor vált igazán önazonos tevékenységgé, amikor elkezdtem az eredeti szerző hangján visszaadni az éppen akkor fordított regény fejezeteit.
Noha koránt sem mondhatom el azt magamról, hogy tudok kínaiul, de az elmúlt 3 évben szerzett tapasztalat alapján, melynek során kínai szövegek „dekódolásával” foglalkoztam, elmondhatom, hogy vannak karakterek, amelyeket első ránézésre felismerek, gyakorlom a szótagszavak 4 tónusban való helyes kiejtését és alapszintű kommunikációs mondatokat el tudok mondani.
2022 és 2024 között a fordítást a főállású munkahelyem mellett végeztem, ami jócskán korlátozta azt az időkeretet, amit a fordításra tudtam szánni. Volt egy idő, amikor alig vártam, hogy hazaérjek a munahelyemről, hogy végre gép elé ülhessek és fordíthassak. Még a mai nap is emlékszem arra a pillanatra, amikor nagy lelkesedéssel újságoltam az egyik román kolléganőmnek, hogy egy kínai regény fordításába kezdtem, és hogy már a 4. fejezetnél tartok… Természetesen, – mint mindenki más a mai napig – ő is kerekre nyílt szemekkel bámult rám, és azt kérdezte értetlenül, hogyhogy fordítasz? Tudsz kínaiul… Az emberek többsége szerintem nem is fogja ezt soha megérteni.
Nem, nem áll szándékomban a hivatásos fordítókkal egy napon emlegetni magam. Ezt csak valahogy így tudnám szavakba önteni: képzelj el magadban egy akkora hajtóerőt, szenvedélyt, ami arra ösztökél, hogy minden nyelvi akadályt leküzdj és fűt-fát megmozgass valaminek az elérése érdekében.
Végül elértünk 2024-hez. 2024 első 8 hónapja egy Full Stack Developer programozói képzésről szólt. Többek között, ennek a képzésnek az egyik hozadéka, hogy képes voltam újraalkotni a blogot, és bízom benne, hogy számodra is kellemes érzés itt időt tölteni.
Az imént felvázolt megannyi tapasztalat és felhalmozott képesség eredményeként, most rajongói műfordítóként és digitális tartalomgyártóként szeretném újradefiniálni magamat.