Post Format ArchivesÁllapot

#130. nap tanulsága

A mai nap tanulságát valaki más fogalmazta meg a számomra:

  1. Ne érezd magad rosszul, mert vannak, akiknek csak akkor jutsz eszébe, mikor szükségük van rád. Érezd magad kiváltságosnak, hogy te vagy elmélyükben a gyertya, amely akkor gyullad fel, amikor sötétben van az elméjük.
  2. Mindig lesz olyan ember az életedben, aki nem bánik veled jól. Köszönd meg neki, mert erősebbé tesz.
  3. Ha valaki rosszul bánik veled, emlékezz: Vele van valami baj, nem Veled. Egészséges emberek nem pusztítják el egymást.
  4. Amikor fáj, figyelj. Az élet próbál neked valamit tanítani.
  5. Három megoldás van minnden problémára: elfogadni, változtatni vagy elengedni. Ha nem tudod elengedni, változtass. Ha nem tudsz rajta változtatni, akkor engedd el.
  6. Engedd, hogy az emberek megítéljenek, engedd, hogy félreértsenek. Engedd, hogy pletykáljanak rólad. Az, amit rólad gondolnak, nem a te problémád. Véleményük nem fogja a számláidat kifizetni. Tehát maradj kedves, szeress kitartóan és légy szabad egyéniség, bármit is mondanak vagy tesznek, soha ne kételkedj értékességedben és az igazság szépségében. Ragyogj tovább és hagy a gyűlölködőket gyűlölködni.
  7. Mindegy mennyire tanultnak, tehetségesnek, menőnek vagy gazdagnak hiszed magad. Az, ahogyan másokkal bánsz, végeredményében mindent elmond rólad. A becsületesség minden.
  8. Minél kevésbé érdekel, hogy mit gondolnak rólad az emberek, annál boldogabb leszel.
  9. A csend a legnagyobb válasz annak, aki nem értékeli a szavaidat.
  10. Ha azt hiszd, minden valaki másnak a hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Majd, amikor minden belőled indul ki, akkor fogsz békére és örömre lelni.
  11. Ahol nincs tisztelet, ott szeretet sincs.
  12. A kapcsolatok sosem halnak természetes halált. Megöli őket az ego, az elutasítás és a hozzáállás.

Mind közül a 6-os, amelyik a legjobban leírja a mai nap tanulságát. Oltottnak lenni, vagy nem oltottnak lenni? Ez itt a kérdés.

Szomorú látni, hogy még a személyes környezetemben is mennyire megosztottak az emberek a kérdést illetően. Mindenki ujjal mutogat a másikra. Mindenki előszeretettel hibáztatja a másik felet a kellemetlenségekért, amelyekkel nap mint nap szembe kell nézniük.
De itt nem holmi dacról, önkényességről van szó, hanem elvekről. Elvi kérdés az egész. Mi vagyunk a 21. század petőfisándorai.
Állást foglalni egyik, vagy másik fél oldalán pedig még kockázatosabb, mint valaha. Ugyan ki akarna a 21. századi boszorkányüldözés tárgyává válni?

Nesze neked szólás szabadság, amikor a saját blogomon sem merem kimondani, hogy ki vagyok.

Ott vagyunk, ahonnan 1989-ben elindultak a szüleink. Sőt, még rosszabb! Kiben lehet megbízni?

Legalább a fejemben, a gondolataimban és a naplómban én én lehetek. Ott nem mondja meg senki, hogy mit szabad gondolni és mit nem. Ott lehet csak igazán szabad az ember.
Csak lenne időm kiírni minden gondolatomat.

#116. Nap: Új találkozások

Ma gyerekzsúron voltam Dórával. Rég volt, amikor új családokkal/szülőkkel ismerkedhettem meg egy-egy születésnapi zsúr alkalmával.

Jól esett kilépni egy kicsit a saját gondolatvilágomból. Bármennyire is igyekszem figyelmen kívül hagyni más emberek reakcióit arra, amikor elmesélem nekik, hogy jelenleg nem állok alkalmazásban semmilyen cégnél, nem mindig sikerül.

Míg naponta emlékeztetem magam arra, hogy miért is hoztam meg ezt a döntést, mások epés megjegyzései, vagy szánalommal teli tekintetei egyáltalán nem könnyítik meg ezt a számomra. Időről időre előtörnek bennem és megmérgezik a gondolataimat.

Vannak, akik aggódalmukat fejezik ki irántam, hogy nem a legmegfelelőbb döntést hoztam. Még ha nem is mondják ki nyíltan, de az „Otthon is van mit csinálni bőven.”, vagy a „Ez így nem jó.” típusú beszólások mögött ott van az ő (érték)ítéletük is.

De az az igazság, hogy az ‘otthonülő’ és a ‘háztartásbeli’ cimkék kapcsán nekem is megvannak a saját előítéleteim. Erre akkor döbbentem rá, amikor egyik reggel találkoztam egy réges-régi munkatársammal, aki az ő elmondása szerint azóta is háztartásbeliként éli az életét.

Bele is gondoltam, hogy micsoda kiváltság lehet egy mai nő számára az, ha egész életében arra koncentrálhat, hogy a családját gondozza anélkül, hogy az anyagiak miatt kellene aggódnia. Noha fogalmam sincs arról, hogy ő hogyan éli meg a mindennapokat, csak azt tudom, én hogyan élem meg, ill. hogyan éltem meg anno azokat az időszakokat, amikor munkanélküliként, vagy igazolt munkanélküliként (GYES) töltöttem otthon a mindennapjaimat.

2 gyerekem van. 2x voltam gyereknevelési szabadságon, de egyik alkalommal sem tudtam nyugton ülni a babérjaimon. A románoknak van erre egy jó mondásuk, miszerint: „Cine n-are probleme, își caută.” Akinek nincsenek problémái, az keres magának. Valahogy így voltam ezzel én is. Mindig valamilyen vállalkozáson törtem a fejem. Kerestem azokat a lehetőségeket, hogyan tudok 1 tallérból 2 tallért csinálni. Csak így tudtam elfogadtatni magammal azt, hogy nem vagyok aktív, pénzkereső tagja a családomnak.

Sosem tudtam anyaként százszázalékosan ott lenni a gyerekeim mellett. Mindig szükségét éreztem annak, hogy teret adjak a saját igényeimnek az önmegvalósítás terén. Az elmúlt évek során sok mindennek nekifogtam, de mégtöbb dolgot abban kellett hagynom. Az egyetlen, kissebb-nagyobb időközönként visszatérő motívuma az életemnek az önfejlesztés.

Az út, amiről a Fabulous leckék szólnak, az nem más, mint az önfejlesztés útja. Miután elolvastam a Fabulous leckék meghívóját, csak akkor vált egyértelművé a számomra, hogy az önfejlesztés útját járom már 10 éve. Minden egyes életszakaszomnak meg voltak a maga kihívásai, amelyekre a magam módján kerestem a válaszokat.

Volt idő, amikor nem akartam mást, csak alkalmazott lenni. Valósnak hitt hiányosságaim miatt sokszor olyan állást foglaltam el, amelyek nem tették lehetővé, hogy kiaknázzam minden képességemet. Minden egyes új állás csak ideig-óráig tudta elfeledtetni velem a valódi álmaimat, és csak idő kérdése volt, hogy mikor tör elő bennem az elégedetlenség, a lázadás a mások által felállított szabályok és korlátok ellen.

Talán épp ezért volt számomra annyira felüdítő az alkalom, hogy más emberekkel ismerkedhessek meg. Mert egy pillantást vethettem más emberek megoldásaira az élet nagy kihívásaira. Mert ezeknek az embereknek kisugárzása, puszta megnyilvánulásai rámutattak a saját nézőpontom vakfoltjaira.

Jelenleg 2 mottó van, ami segít továbblépni ezen a kezdeti időszakon.

Légy, aki vagy és mondd, amit érzel, mert azok, akiket érdekel, nem számítanak, és azok, akik számítanak, azokat nem érdekli a mondandód. 

Előre figyelmen kívül hagynak, majd kinevetnek, végül harcolnak veled/ellened. De a legvégén te leszel a győztes.

Vajon milyen lehet a lélek?

Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lehet a lélek? Hogyan lehetne ábrázolni? Mi lenne az a kifejezési mód, amivel a legjobban meg lehetne ragadni annak esszenciáját.

Valahogy úgy képzelem el, mint egy márványlap, benne sötét és világos örvények folyamatos, kaotikus kavargásával. Mintha jó és rossz véget nem érő harcáról lenne szó. De nem. Ezek csak különböző árnyalatok, különböző rétegek és mélységek. Minél sötétebb egy terület annál több festékréteg rakódott oda. A fehér területek tiszták és érintetlenek. Még ott van benne az ártatlanság.

Ezeket az örvénylő területeket pedig sötét erek szövik át, akárcsak a megmásíthatatlan jellemvonások, karaktert és formát adva a léleknek. Mi értelme van megbolygatni a lélek eme titokzatos örvényléseit? Egyetlen cél lehet csak. Felfedezni az ott rejlő aranyrögöket, és kincsként őrizni azokat.