Zhou ZiShu megállt hirtelen. Összevonta a szemöldökét és a kripta, minden irányba elnyúló kijáratait és bejáratait szemlélte, melyek kusza hálózatban fonódtak össze. Megszólalt, “Ebben a kriptában, a külvilágból érkező élő víz folyik….
Posts Taggeddanmei regények magyarul
12. Fejezet: Illúzió
Wen KeXing el nem tudta képzelni, hogy miféle port szórhatott Zhou ZiShu a földre, azonban nem is kérdezte meg, mivel lelke mélyén tudta, hogy a mellette levő emberre mindig is számíthat. Így hát, egy pillanat…
11. Fejezet: A kripta
Zhou ZiShu elmélkedve állt egy ideig a Sárga Forrás előtt, majd megfordult és elindult visszafele az úton. Úgy érezte, mintha túl sokat evett és henyélt volna a Zhaók birtokán, és anélkül ugrott bele a…
10. Fejezet: Senkiföldje
Zhou ZiShu egy ideig a kézlenyomatot bámulta, majd hirtelen a hasára fordította a holttestet, és elkezdte lefejteni róla öltözékének darabjait. A holttest hátán is látható volt ugyanaz a fekete kéznyom, pont ugyanazon…
9. Fejezet: Az erdőben
A Taihu-tavi Zhao Jing, egyike volt a Qiushan Kardmestereknek, annak a híres és közismert generációnak, amelynek tagjai nemesi családból származó lovagok voltak. Még jóval, mielőtt a Taihu-tó melletti városba ért volna, Zhou ZiShu mindig is meg akarta nézni magának ezt a…
8. Fejezet: Holdfény
A citera által kiadott hang hajszálvékony volt. Kecses, ám csalóka hangja úgy font körbe mindent, mint egy pókháló, az összes létező irányból. Maga Gu Xiang is, úgy érezte, mintha belsőszervei kifacsarodnának, azonban az…
7. Fejezet: Az úton
Amikor Zhou ZiShu álomba helyezte Zhang ChengLinget, azt csupán megelőzésképpen tette. Attól tartott, hogy a fiú túl sok negatív gondolatot fog táplálni magában. Ezért szükségszerűnek látta, hogy lenyugtassa őt. Amúgy is, alig alkalmazott valamiféle erőt, így a…
6. Fejezet: A szépség
A jelenlevő emberek közül senki nem adott ki egy hangot sem. A csoport tagjai gyorsan pár pillantást vetettek egymásra, majd – figyelmen kívül hagyva Zhang Chenglinget – elkezdtek Gu Xiang és Zhou ZiShu körül egy kört formálni. Gu Xiang felsóhajtott, “Az évek…
5. Fejezet: Gonosz démonok
“Én Zhang vagyok, Zhang ChengLing.” A fiatal fiú leült, kerek arca komor volt; ruhái, még ha rongyban is álltak, színükből ki lehetett venni, hogy jó minőségű, drága anyagból készültek. Nem valami olyan anyagból, amit…
4. Fejezet: Az igazlelkű lovag
A feketében levő férfi és a lány gyorsan harcba léptek. Kívülállóként, Zhou ZiShunak, remek lehetősége volt felmérni az erejüket; a mozdulataik nem voltak teljesen egyformák, de a könyörtelenségük, minden kétséget kizáróan, azonos…