Korábban, amikor Zhou ZiShu a Biztonság Ezüstkereskedésnél járt, mindig azonnal beléphetett a bolt hátsó termébe. A boltos azonban, ma csak az előtérig engedte be, majd váratlanul, először egy csésze teát töltött neki…

Read More

Zhang ChengLing szédülni kezdett, valószínűleg a szervezetébe került skorpióméreg miatt. A füle mellett elhangzó hangok olyannak hatottak, mint a mennydörgés és villámcsapás. Mintha egy fátyolréteg választotta volna el őt a…

Read More

Mire Zhou ZiShu és Wen KeXing visszaértek a fogadóhoz, Gu Xiang és a többiek már nem voltak ott. A helyszínen, csak a szanaszét heverő holttestek és a nagy felfordulás maradt,…

Read More

A sápadt és zöldessárgás arcbőr lassan lemosódott. Olyan volt, mintha egy réteg húst borotváltak volna le az álláról. Majd miután levett valamit az arcáról, – melyhez foghatót Wen KeXing addig…

Read More

A több, mint 10 év során, amikor félig emberként és félig szellemként élt a palotában, a szíve kő kemény volt, soha nem habozott és soha nem vesztette el a hidegvérét. Gyerek…

Read More

Egy öregember volt a sarokban, a másodinas viszont kedves volt és nem kergette el a fogadóból. Az idős férfi teste összezsugorodott, arca ráncos volt, és egy ütött-kopott pamutkabátot viselt. Ritka…

Read More

Zhou ZiShu felemelete a fejét és a szépségre nézett. Az arckifejezése meglehetősen lágy volt és halkan megkérdezte, “Kisasszony, szerény személyemnek ismernie kéne önt valahonnan?”  A szépség felnevetett és így szólt, “Mi…

Read More

Amikor Zhou ZiShu belépett az Ezüstkereskedésbe, nemcsak a boltos köszöntötte, hanem egy vidám tekintetű, kissé kövér férfi is, aki amint meghallotta az érkezését, egy lépést tett előre és üdvözölte őt. Ennek…

Read More

Míg ők hárman, mindenre fittyet hányva, csaptak az ülepükre és távoztak, addig hatalmas káosz lett úrrá a Gao birtokon. Cao WeiNing még mindig jogos felháborodottságában a mellette levő emberekkel beszélgetett,…

Read More