Zhou ZiShu felemelete a fejét és a szépségre nézett. Az arckifejezése meglehetősen lágy volt és halkan megkérdezte, “Kisasszony, szerény személyemnek ismernie kéne önt valahonnan?” 

A szépség felnevetett és így szólt, “Mi van akkor, ha azért nem ismersz fel, mert nem akarsz meghívni egy italra sem?” 

Zhou ZiShu mosolyogva válaszolt, “Miért ne akarnálak? Sose bánnék egy kancsó bort, egy olyan személy társaságában elkölteni, mint a tiéd, kisasszony. Még ha a testemből ennél és a véremből innál, egyetlen szempillantással sem tiltakoznék. – Másodinas, hozz egy kancsó jó bort!” Majd megállt, egy röpke pillantást vetett Wen KeXingre, aki ronda arcot vágva nézett vissza rá. Végül rámutatott, és az inashoz szólva még hozzátette, “Írd az ő számlájára.” 

Gu Xiang most látott először ilyen égővörösszínű tekintetet a gazdája arcán, és úgy gondolta, már csak ezért megérte beülni egy ebédre. 

Eközben, a szépséges virágszál csak úgy remegett a nevetéstől, hangja olyan volt, mint a jádetányérra hulló ezüstgyöngyök,²¹⁹ amely mellett még Qin Song Bűbáj-dala is eltörpült. A bort rögtön fel is szolgálták, mire Zhou ZiShu így szólt, “Kisasszony, kérem, foglaljon helyet.” 

219 珠落玉盘 (Zhū luò yù pán) Nagy és apró ezüstgyöngyök hulltak a jáde tányérra. – Egy soros idézet a Tang dinasztiabeli Bai Juyi: Lant ének című költeményéből.

A szépség, bársonyos kezével a vállára támaszkodott és lágy hangon azt suttogta, “Nem ülök le. Iszok egyet és megyek is.” 

Zhou ZiShu száját egy “Á” hagyta el, miközben arcára enyhe csalódottság ült ki, de ekkor Wen KeXing horkantott fel hidegen és azt mondta, “Igen, ez az asztal kissé zsúfolt.” 

A szépség Wen KeXingre pillantott, felkapta a borral töltött poharat és kiitta az egészet. Még ivás közben is jobban nézett ki másoknál, minden egyes gesztusa tele volt kecsességgel. Zhou ZiShu egy pillanatra sem tudta levenni a szemeit a nő arcáról. Látta, amint a szépség leteszi az üres borospoharat, majd a nő kinyújtotta az ujját, finoman megsimogatta Zhou ZiShu arcát és megkérdezte tőle, “Most távozom. Velem tartasz? 

Zhou ZiShu nem szólt egy szót sem, csak felállt és elindult a nő után anélkül, hogy hátranézett volna. Egy apró “reccsenés” volt hallható, amint Wen KeXing ujjai között az evőpálcikák kettétörtek. Gu Xiang és Zhang ChengLing azonnal lehajtották a fejüket és úgy tettek, mintha nem látnának semmit. Cao WeiNing azonban, jogos felháborodottsággal az arcán, abba az irányba mutatott, amerre a kutyamód viselkedő párocska ment, “Wen testvér, mindig is gyengéd érzelmeket táplált iránta, de mégis, hogyan veszítheti el a fejét egy ilyen virágszirom… láttán…?” 

“elfelejtve minden erkölcsöt?”²²⁰ – Cao WeiNing nem tartotta helyesnek, ezért a nyelvébe harapott. 

220 见色忘义 (Jiàn sè wàng yì) Elvek/Erkölcs feledékenysége – Azt a szégyentelen tettet írja le, amikor valaki minden erkölcsről megfeledkezik, mihelyt egy szépséggel találkozik. A mondás egyaránt hordoz becsmérlő, elítélő jelentéstartamot.

Wen KeXing elfordította a fejét, hogy ránézzen. Most először érezte, hogy ez a Cao vezetéknevű buta fiú, igazán kellemes látványt nyújt a szemnek, úgy nézett rá, mint aki vígasztalásért rimánkodna. – De ezúttal Gu Xiang volt az, aki a nyelvébe harapott. 
Cao WeiNinget azonban, még mindig nem hagyta nyugodni a gondolat, és miután belegondolt, Wen KeXinghez fordulva hozzá tette, “De ez a dolog… valamiért úgy érzem, hogy nem olyan egyszerű, mint aminek tűnik. Jaj, Wen testvér, túlságosan is elhamarkodottan beszéltem az imént. Kérlek, ne vedd a szívedre, Zhou testvér nem az a fajta ember. Minden bizonnyal, valamilyen nyomós oka volt annak, hogy ehhez a lépéshez folyamodott. Ne értsd őt félre.” 

Gu Xiang azon nyomban visszhangozni kezdte, “Igen Mester, ne értsd félre. Hiszen te magad is láttad, hogy Zhou Xu sarkai, mind feléd irányultak. Láthattad, hogy milyen kelletlenül sétált el.” 

Ezúttal még Cao Weining is felháborítónak találta Gu Xiang szavait, ezért tanácstalanul és feszülten nézhetett rá. 

Zhang Chengling megszólalt: „Gu Xiang nővér, ne beszélj!” 

Wen KeXing hirtelen felállt, megfordult és szó nélkül távozott. Zhou ZiShu nyomába indult, mire ők hárman nagyra nyílt szemekkel néztek egymásra. Gu Xiang nyelt egyet és azt suttogta, “A mesteremnek sietni kell.” 

Cao WeiNing megcsóválta a fejét, miközben felsóhajtott, “És valóban, szél és eső hangja szól az éjszakában, ki tudja hány könnycsepp hullt alá… Ősidők óta a szó, mely a legtöbb fájdalmat okozza, a szerelem, de mit lehet tenni?”²²¹ Ennek hallatán Zhang ChengLing arra gondolt, “Mi mást mondhatnék még én?” – így hát elhallgatott, és fejét lehajtva nekifogott enni. 

221 夜来风雨声，花落知多少 (Yèlái fēngyǔ shēng, huā luò zhī duōshǎo) Szél és eső hangja szól az éjszakában, ki tudja mennyi virágszirom hullt alá. – idézet Meng Haoran Tavaszi reggel című verséből. Igaz, alig észrevehetően, de Cao WeiNing itt is belevét az idézetbe.

A szépség folyton szűk sikátorokon át vezette Zhou Zishut, hol balra, hol pedig jobbra fordulva, míg végül be nem tért egy kis udvarba. Az udvarra néhány szilvavirág fa volt ültetve, de még nem érték el a virágzási időszakot. A szépség belökött egy ajtót, és enyhe illat terjedt szét a levegőben, elérve Zhou ZiShu orrlyukait. A szépség felcsavarta a gyöngyös függönyt, az oldalával az ajtónak támaszkodott, és édes mosollyal az arcán megszólalt, “Miért nem jössz bennebb?” 

A nő tekintetét követve, Zhou ZiShu bepillantott a szobába. A nyitott ajtócskán benézve, az illatfelhőn túl, egy paraván rajzolódott ki a sötétben. A fésülködőasztal ferdén egy sarokban állt, a bronz tükörről egy hosszú nőiruha lógott. Az ajakpír doboza födetlen, a sminkes doboz pedig tárva-nyitva állt az asztalon. – A legendás női budoár, melyet “Kifinomultság földjeként” emlegetnek, nem több ennél.²²² 

222 温柔乡 (Wēnróu xiāng) Kifinomultság városa/földje – A nők azon tulajdonságnak a metaforája, amelyek szexuálisan vonzóvá teszik a nőt a férfiak számára: Előkelő, kifinomult mozdulatok, tánc, stb.

Zhou Zishu mosolyogva megrázta a fejét, és így szólt: “Egy magamfajta büdös ember, hogyan is léphetne be a kisasszony budoárjába csak úgy?”  

A szépség mosolyogva azt mondta: “Éppen most akarsz úriember módjára viselkedni, miután behívtalak? Miért nem jössz bennebb?”  

Zhou Zishu ismét elmosolyodott, a fejét lehajtva, cipőjének az orrára pillantott és így szólt: „A kisasszony bocsánatáért esdeklem. Még ha több bátorságom lenne, akkor sem merészelnék betolakodni abba a házba, ahol “Rúzs Halom” füstölő ég.²²³ Tartok attól, hogy lábon megyek be, de oldalt fekve fognak onnan kihozni.” 

A szépség szája sarkában kissé megfagyott a mosoly, de kisvártatva ismét elmosolyodott, “Ti férfiak, nem azt hajtogatjátok folyton, az, kit bazsarózsa alatt ér a halál, a túlvilágon is igazi Don Juan marad?²²⁴ Minek követtél engem egészen idáig, ha ily módon akarsz haszontalanná válni, akár egy haldokló ember? 

223 胭脂冢 (Yānzhī zhǒng) Rúzs (sír)halom – nem létező (kínai) füstölő illat.

224 牡丹花下死，做鬼也风流么 (Mǔdān huā xià sǐ, zuòguǐ yě fēngliú me) Bazsarózsa alatt meghalni, szellemnek lenni örömteli. – A közmondást általában férfiak használják, akik egy percig sem bánnák, ha egy nő kegyei között érné őket a halál. A bazsarózsa, és általában a virágok a nőt, a női szépséget szimbolizálják.

Zhou ZiShu megszólalt, “Hogy úgy mondjam, jó dolog élni és élvezni az életet, de mégjobb, ha tovább élhet az ember. Így legalább lesz még néhány alkalma meglesni a bazsarózsa virágzását. Nem gondolod? Különben is, nincs meg bennem annak az úriembernek a vonzereje, akit még ezer ember közül is, egyetlen szempillantással ki tudtál volna választani, és akihez hajlandó lettél volna hozzámenni. Szerény személyemnek azért mégis van némi önismerete. A kisasszony túlságosan is nagyra tart engem, de ahelyett, hogy arról beszélnénk, miként tehetnénk egymást boldoggá, mi lenne, ha inkább elmondaná nyíltan, hogy mi az, amit keres. Mondja el, talán… még szót is értünk.” 

A szépség ránézett, halkan felsóhajtott és azt mondta, “Ha nem hozzád, akkor kihez is mehettem volna? A társaságotokban vagy nők, vagy tudatlan gyerekek vannak, és ott van még az a bolond fiú is, aki szívét-lelkét arra a hülye lányra összpontosítja. Az a másik…” 

Kissé elhallgatott, “Az a másik pedig, még a szokásosnál is furcsább. Attól a pillanattól fogva, hogy beléptem a fogadóba, egyszer sem pillantott rám, csak téged bámult, mint egy “büdös gazember”. Szerinted ez nem fura? Jaj, úgy tűnt, hogy te vagy az egyetlen normális férfi az asztalnál, így hát, ha nem hozzád, akkor kihez mehettem volna oda?” 

Zhou ZiShu szárazon felköhintett és azonnal megbánta, hogy feltette ezt a kérdést. Így aztán egyenesen a lényegre tért, “Ha a kisasszony a Márványozott Kristályt keresi, akkor visszamehet oda, ahonnan jött. Nincs nálam a Zhang család kristálydarabja, de azt hallottam, hogy a tegnap Gao lovag és Shen lovag, mindketten a nyilvánosság elé tárták a birtokukban levő kristálydarabot. Ha annyira érdekel a Márványozott Kristály, miért nem kérdezed őket inkább?” 

A szépség enyhén összehúzta a szemeit, leengedte a karját, amivel a gyöngyözött függönyt tartotta, és halkan így szólt, “A Márványozott Kristály összes darabját, függetlenül attól, hogy kinek a kezében van, előbb vagy utóbb megszerzem. Még ha tagadod is, miért hinnék a szavaidnak? Ti férfiak, nem hazudni és másokat becsapni szerettek a legjobban?” 

Zhou ZiShu nem bólogatott, de még csak nem is tiltakozott a fejével, csak a szilvavirágfának dőlt.²²⁵ Egy ideig nyugodt arckifejezéssel bámult a szépség arcára, és hatódottsággal telve hirtelen azt mondta, “A kisasszony megnyilvánulásai egyike a legkifinomultabbaknak a sok nő közül, akikkel eddig találkoztam.” 

225 梅花树 (Méihuā shù) Szilvavirág fa – Télen és tavasszal virágzó jellegzetes kínai fafajta. A szilvavirág fa Kína top 10 leghíresebb virágainak az élén áll.: szilvavirág fa, bazsarózsa, krizántém, orchidea, rózsa, rododendron, kamélia, lótusz, oszmantusz, nárcisz.

A mondat eredetileg bókként volt szánva, de valamilyen oknál fogva, mihelyt a gyönyörű nő ezt meghallotta, többé képtelen volt fenntartani az arcán levő mosolyt, és éles hangon megkérdezte, “Mit mondtál?” 

Zhou ZiShu megrázta a fejét és halkan így szólt, “Csak annyit mondtam, hogy a kisasszony már így is nagyon szép. Még ha az arcvonásai középszerűek is, egy olyanfajta szépséggel rendelkezik, amelyet nehéz lenne elrejteni. Minek a bőr és a megjelenés megszállottjának lenni, és beleesni az alsóbbrendűség csapdájába? Egy barátom mondta egyszer, az arc mindig tökéletes.²²⁶ Olyan, amilyennek lennie kell. Egyetlen kis változtatás az arcon, és az emberek azonnal észreveszik a nyomokat. Szerintem pedig, a kisasszony maga is kiválóan ért a mesterséghez, hogy létezik, hogy mégsem tud minderről? 

226 面相天成 (Miànxiàng tiānchéng) Tökéletes arc – vagyis harmóniában van a természettel, ahogy azt a mennyek megteremtették.

A szépség arcszíne elhűlt, “Akkor azért jöttél velem mégis, hogy megalázhass?” 

Zhou ZiShu csak a fejét rázta, és lágyan így válaszolt, “Szerény személyemnek egyáltalán nem ez volt a szándéka.” – Az álcázás művészetében a laikusok nem látják az igazságot, de a bennfentesek számára több módszer és eszköz áll rendelkezésre. Zhou ZiShu megszokta, hogy figyeli az embereket. Már első ránézésre megállapította, hogy noha ez a nő finom és kecses, korát tekintve nem lehet fiatal. De ennek ellenére az arca, nyaka és keze színe nagyon természetesnek hatott. Annyira természetesnek, hogy már-már valódinak tűnt, amelyen még a legapróbb hibát sem lehetett felfedezni. Csak egyetlen technika létezik a világon, amelynek birtokában az ember képes eljutni az álcázás művészetének ezen magas szintjére, és ezt az egyedi technikát… csak a Négy Évszak klánon belül lehetett elsajátítani. – Zhou ZiShu nem tudta elképzelni, honnan tanulhatta el. 

A szépség arcán gúnyos mosoly jelent meg hirtelen, és azt mondta, “Rendben, akkor megmutatom.” –Azzal elővett egy darab brokátzsebkendőt és egy gyógyszeres üvegcsét. A főzetből kiöntött egy keveset a kendőre, majd elkezdte törölgetni vele az arcát. Körkörös mozdulataitól apránként lehámlott az a gyönyörű festői arc. Bőrének színe kifakult, arcvonásai alakot váltottak, majd arcának bal feléről egy emberi bőrmaszkot húzott le, mely olyan vékony és áttetsző volt, akár a kabóca szárnya. Épp úgy nézett ki, mint a legendabeli festett bőr.²²⁷ 

227 画皮 (Huàpí) Festett bőr – Pu Songling: Különös mesék egy Liaozhaitól című rövid klasszikus történeteiből származik. A történet szerint egy gonosz szellem előszeretettel festett emberi bőrre, majd magára öltve, gyönyörű nőnek álcázta magát, hogy ártson az embereknek. Utólag kezdték el a gyönyörű megjelenés metaforájaként használni, mely utálatos arcot rejt.

Zhou ZiShu visszatartotta a lélegzetét. Maga a nő nem volt csúnya, habár nem volt annyira sokkoló szépség, mint amit magára festett, de határozottan szép nő volt. – Vagyis az lett volna, ha nem lett volna az az ijesztő, borzasztóan göröngyös égési heg az arca bal oldalán. 

Abban a pillanatban rájött, ki volt ez a nő, ezért csak úgy kibökte a száján és megkérdezte, “Te vagy… a zöld démon, Liu QianQiao? 

Liu QianQiaoval, a zöld démonnal való találkozás semmi esetre sem mondható szerencsés dolognak. Állítólag több ezer festett bőr van rajta, jártas a csábítás művészetében, és gyönyörű nő képében előszeretettel csábítja el a fiatal férfiakat. A szerelmi légyottok során pedig kiszívja áldozataiból az életesszenciájukat. Még maga Zhou ZiShu sem tudta megmondani, hány esete volt miatta, de mivel olyan sok arca van, senki sem tudta elkapni. 

Liu QianQiao gúnyosan mosolygott, “Így most már érted, miért kell mindenáron megszereznem a Márványozott Kristályt?” 

Zhou ZiShu egy pillanatra elhallgatott, majd azt mondta, “Nem a Hegypecsételő Kardtechnikát akarod, hanem a Yin-Yang könyvet.” 

Megannyi arca közül, a saját arca volt az egyetlen, amellyel soha nem láthatta meg napvilágot. A nők számára a legtermészetesebb dolog, hogy a szépségükkel foglalkozzanak. Még egy hétköznapi nő is sok meglepő dolgot képes tenni a jó megjelenés érdekében, hát akkor egy hozzá hasonló nő? 
Az álcázás művészetében azok, akik nem képesek megőrizni szívüket, a bőr megszállottjaivá válnak, és többezer maszkot cserélve még azt is elfelejtik, kik ők valójában, hogy hívják őket, vagy éppen szépek vagy csúnyák voltak-e eredetileg. Nem állnak messze az őrülettől? 

Zhou ZiShu megrázta a fejét és azt mondta, “A Zhang család kristálydarabja, tényleg nincs egyikünk birtokában sem.” 

Liu QianQiao gúnyosan felnevetett, majd egy rövid tőr villant meg a kezében, és anélkül, hogy szólt volna egyenesen Zhou ZiShu irányába szúrt. Zhou ZiShu oldalra fordult, hogy kitérjen az útjából. Ujjait, éppen a nő csuklójára készült rászorítani, de váratlanul sündisznószerű tüskék pattantak ki kör alakzatban a nő csuklója mentén. Mind kék fényben izzott, majd füstfelhő tört elő az ingujjából. Zhou ZiShu sietve visszarántotta a kezét, hogy visszatartsa a lélegzetét, közben pedig három lépést tett hátrafele. Liu Qianqiao alakja pedig felvillant és azon nyomban eltűnt. 
Mindössze egyetlen mondat maradt hátra, “Csak figyelj!” 

Zhou ZiShu felsóhajtott. Hirtelen aggódni kezdett az előttük álló út miatt. Ma egy zöld démon, de ki tudja, holnap mi vár rájuk? Zhang ChengLing maga volt minden elképzelhető baj forrása. Nem csoda, hogy az a két öreg róka, Gao Chong és Zhao Jing, csak úgy hagyták, hogy elvigye ezt az kész sorscsapást. 

Megfordult és éppen, hogy kitárta az udvar ajtaját, hirtelen egy kéz nyúlt ki oldalról és villámsebesen megragadta a vállát. Zhou ZiShu reflexszerűen leeresztette a vállát és könyökét behúzva a levegőbe csapott. Majd mozdulatot váltott és tenyerének az élével odavágott. A férfi, miután kiállta a kemény csapást, elfojtva felnyögött, majd könyörtelenül rávetette magát és azt kiáltotta, “Férjgyilkos…” 

Zhou ZiShu elrúgta magától, keresztbe fonta kezeit a mellkasán, és összeráncolt homlokkal azt mondta, “Wen Völgymester, ma ismét elfelejtetted bevenni a gyógyszeredet?” 

Wen KeXing fogait összeszorítva fogta a bordáit, miközben kétrét volt tűrődve, és vonakodva annyit mondott, “Tulajdonképpen te voltál az, aki a szemem láttára elmentél egy nővel! Te voltál az, aki egy ilyen helyre követted, hogy titokban találkozhass vele. Magányos férfiak és özvegyek fényes nappal…” 

“Nem jött el az ideje, hogy bordélyházba menj és egész álló nap ott bolondozz?” – fakadt ki Zhou ZiShu száján a mondat. De amint ezt kimondta, annyira megbánta, hogy még a nyelvét is képes lett volna lenyelni. A lelke mélyén arra gondolt, csakis a haragja zavarhatta meg annyira, hogy tényleg ilyen dolgokat mondjon. 

Wen KeXing először megdöbbent, majd széles és szégyentelen vigyorral az arcán kijelentette, “Mióta úgy döntöttem, hogy beléd gabalyodok, soha nem értintettem meg senki mást.” 

Zhou ZiShu hamis mosollyal az arcán válaszolt, “Köszönöm a Völgymester mély szelemét.²²⁸ Nagyon sajnálom, de én nem döntöttem úgy, hogy összegabalyodok veled, ‘Völgymester’.” 

228 厚爱 (Hòu’ài) Szerelem – szó szerinti jelentése: mély aggodalom és szeretet.

Wen KeXing gondolkozott egy darabig, és mivel logikusnak tűnt a számára, bólintott egyet és így szólt, “Ez így igaz. – Míg te kedvedre találkozgatsz másokkal, addig én bármikor hallgatózhatok a saroknál.” 

Zhou ZiShu megkérdezte, “Wen Völgymester, tudod, hogyan kell írni a “szégyentelen” szót?” 

“Amikor itt az ideje, hogy szégyentelen légy, akkor szégyentelennek kell lenned.” – jelentette ki merészen Wen KeXing. 

Zhou ZiShu lehajtotta a fejét, és nagy erőfeszítésébe került, hogy kiegyenesítse újfent ökölbe rándult ujjait. De ki gondolta volna, hogy ujjai szerelmi bánatban szenvednek. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy együtt maradhassanak, és buzgón szerettek volna az előtte álló személy arcára felkenődni. 

Kényszerítenie kellett magát, hogy véletlenül se nézzen Wen KeXing arcára, csak vérvösös arccal megfordult és elment.²²⁹ – Még a pénztárcáját is elfelejtette visszakérni. 

229 七窍生烟 (Qīqiàoshēngyān) Füstölgő 7 nyílás – annyira dühösnek lenni, hogy a fülekből, a szemekből, a szájból, de még az orrlyukakon keresztül is füst gomolylik.