Ahogy érzed a lenyugvó napot és a leereszkedő éjszakai égboltot a fejed fölött, pihenj meg abban a köztes pillanatban. A napod befejeződött. Mögötted van. Az éjszaka pedig még előtted van a holnap ígéretével. Az önfelfedezéshez vezető utadnak viszont nem kell addig várnia.

Emlékezz, azért vagy itt, mert értékeled az irányt, amelyet az életed venni fog. Célokat tűztél ki magadnak. És egy olyan utazáson vagy, amely elvezet téged minden egyes célod megvalósulásához. Vedd észre, hogy ez az utazás nem az önutálatról vagy önkorholásról szól. Ez nem a büntetésről szól. Nem kapsz utasításokat, sem határidőket. Ehelyett egyszerűen meg vagy hívva, hogy belépj az életedbe és légy tudatában minden történésnek.

Ha egy hajót akarsz építeni, ne dobold össze az embereket, hogy gyűjtsenek fát, ne oszd szét a munkát és ne adj parancsokat. Ehelyett tanítsd meg őket a hatalmas és végtelen tenger utáni sóvárgásra. – Antoine de Saint-Exupery

Az a hajó olyan, mint a céljaid. Gondolj most az egyik szokásodra. Képzeld el, hogy odafigyelsz rá. Hallgatsz rá. Vizsgáld meg, miért fontos a számodra. Szándd rá az időt és tényleg képzeld el azt a szokást mind az öt érszékszerveddel.

Ha edzésről van szó, akkor ne az instrukciókat vagy a meg-kell-csinálni gyakorlatokat képzeld el. Csak az érzést képzeld el. Érzed, ahogy a tüdőd mozog? Az izzadságod hűsíti a kimelegedett bőrödet? Milyen ismerős illatok vannak körülötted?

Vagy ha az egyik célod, hogy többet olvass, ne utasítsd magad olvasásra. Inkább kérdezd meg magadtól: miért érdekes ez a számomra? Mi az, ami vonz engem benne? Hallod azt a kis huppanást, ami a könyv az asztalra esésekor hallatszik? Vagy milyen az, amikor csak egy mondatot olvasol el, nem többet, amit valaki réges-rég írt, és akit soha nem fogsz ismerni?

Ahogy az éjszaka elmos téged, hagyd, hogy az álmaid kivigyenek téged arra a hatalmas és végtelen tengerre. A felfedezés az, amiről ez az egész utazás szól. Érezd, amiért sóvárogsz, nyúlj bele, és maradj vele, miközben elalszol.