MÁSNAP

Ma korán jöttem dolgozni, de nem igazán volt tennivaló. Az az idióta Khun egész nap az ágyban feküdt. Mi többiek sétálgattunk, videójátékoztunk, cigiztünk, néhányan a telefonjukon babráltak. Akárhányszor elsétáltam Kinn szobája előtt, a testőrei szúrósan néztek rám. Nem igazán kedveltek. Különösen Big nem, aki tipikusan olyan ember, aki szeret mások fölött basáskodni.

18.00

Az ebédlőből sétáltunk vissza a házba, amikor hirtelen hangos zajt hallottunk és mindenki rohanni kezdett.

– Fogjátok a fegyvereket!

A képtől, ami a házba érve fogadott, elállt a lélegzetem.

Khun elvette az egyik testőre fegyverét, rájuk fogta és úgy tett, mintha lőne. A többiek persze belementek a játékba, halottnak tettették magukat és a földön hevertek.

Khunt látva nevetésben törtem ki.

– Mindenki emelje fel a kezét és dobjátok el a fegyvereiteket!

A körülötte álló testtőrök letették a fegyverüket, összekulcsolták a kezüket a fejük fölött és kegyelemért könyörögtek.

– Vaó! Király vagyok!

Ezután letette a fegyvert és sikoltozva rohangált, míg meg nem látta az apját az irodája előtt ácsorogva.

–Mit játszadozol? – kérdezte Khun Korn mély hangon. A fia csak nevetett és eltakarta a száját a kezével.

– Merre jártál tegnap este? Gyere ide. – intett, hogy menjünk közelebb.

– Apa, elmentem szórakozni Porsche-sal és Arm-mal. La-la-la-la…– egy dalt dúdolt a Valentine Band-től, amit a bárban hallott. Az apja úgy nézett, mint aki aggódik a fia viselkedése miatt.

– Tegnap este elmentünk Khun Tanakhun-nal sétálni. – válaszoltam mosolyogva Khun Korn kérdésére.

– Menj és láss új dolgokat. Mindaddig, amig biztonságban vagy és egyben jössz haza, rendben van. – mondta Khun Korn, majd megfordult és visszament az irodájába.

– Ma újra elmegyünk. Tetszett. – odajött hozzám és megrázta a karomat. Válaszul bólintottam. Felemelte a kezét örömében én pedig izgatott lettem, hogy megint elmehetünk.

– Hová mész? Én is jövök!

Egy ismerős hang szólalt meg mögöttünk. Elfordítottam a fejem és láttam, hogy Kinn közeledik felénk. Mosolyogva, szemtelenül bámult rám. Kibaszott Kinn! Őmiatta van tele a nyakam ragtapaszokkal és pont Ő kérdezi, hova megyünk! Fel tudnék robbanni! Bassza meg!

– Rendben. Jó móka lesz! – válaszolt neki Khun én pedig döbbenten néztem rá. Szó sem lehet róla!

– Oké, majd beszélünk. – mosolygott Kinn és a bosszús pillantásaimtól kísérve elsétált. Magamban ezredszer is elátkoztam a nevét.

………..

Kettőkor érkeztünk meg Jade bárjába. Ma többen vagyunk. Kinn és Pete, szintén hétköznapi ruhákban sétált be mellettünk. Pete-nek Pol említette és Ő is azonnal jönni akart.

Pete szerint a mai nap olyan, mint egy valóra vált álom. Örültem, hogy ezt hallom, de közben nagyon idegesít, hogy Kinn is csatlakozott hozzánk. Ő inkább gyászruhát viselt: fekete inget és fekete nadrágot. az arca nyugodt és higgadt volt.

Korábban felhívtam Jade-t, hogy foglaljak asztalt és szóltam neki, hogy mások is jönnek velünk. Engedélyt kértem tőle, de hihetetlenül boldog volt, hogy Kinn meglátogatja és a legjobb asztalt készítette elő nekünk.

– Tem és Jom az asztalnál várnak. – mondta Jade, amint meglátott.

– Isten hozott! Khun Kinn is eljött? A legjobb helyet kapjátok. – köszöntötte a többieket is Jade.

– Hello transzfesztita! Ladyboy…Lady. Lady. Lady…

– Te!!! – Jade a fogát csikorgatta és próbálta visszafogni magát, miközben rám mosolygott. Nevettem és megveregettem a vállát, hogy megnyugtassam. Jade mindig a legjobb szolgáltatást nyújtotta. Khun megkérte, hogy ugyanazt a zenét játszák, mint tegnap.

Hiába jöttünk hétköznapi ruhákban, sokan így is fejet hajtottak Kinn-nek a tisztelet jeléül. Talán látták, hogy a testőreik vagyunk. Pedig csak szórakozni jöttünk.

– Jó móka, nem igaz? – mondtam Pete-nek. Egy pillantást vetettem Kinn-re, amikor hirtelen ledobta magát a kanapéra közvetlenül mellettem.

– Ülj máshova. – morogtam halkan.

– Miért? Jó itt nekem.

– Nem akarok melletted ülni. – vágtam vissza.

– Nem hiszem el, hogy elhoztad a lökött bátyámat egy ilyen helyre. Ha valami történik vele, mit csinálsz? – témát váltva kényelmesen a kanapéra dőlt.

– Biztonságosabb, mint azok a helyek, ahova általában te is jársz. – ideges voltam és frusztrált, hogy Kinn folyamatosan engem bámult.

– Pete, menj és hozd el Time-ot és Tae-t. – szólt oda a mellette ülő Pete-nek.

Az asztalnál mindenki tudta, hogy én keverem a legjobb italt és megkértek, hogy csináljak ugyanolyat, mint a múltkor.

Ami Kinnt illeti kíváncsian nézett körül.

– Porsche, készíts egy italt Khunnak. De finom legyen! – szólt Kinn.

– Tényleg, P’Kinn? Ezt nem is kell kérni, igaz, Porsche? – súgta oda nekem az egyik testőr, mire elnevettem magam. Folytattam az italok keverését, és amikor kész lettem az asztal közepére tettem őket. Közben többen felálltak és vidáman táncolni kezdtek.

– Keverj nekem is egyet! – kérte keresztbefont karral Kinn. Ravaszul elmosolyodtam.

Hm, szóval most kell tőlem valami.

Lustán összekevertem az italt és a poharába töltöttem. Ekkor érkezett meg a két barátja Pete társaságában. Az arcukon látszott, hogy nem értik, mit keres egy ilyen helyen Khun és Kinn, akik általában a vörös szőnyegen sétálnak.

– Pete, ülj le ide, én átülök. – kaptam el Pete csuklóját, hogy Kinn mellé ültessem.

– Miért rángatsz? Megyek és hozok még széket.

– Mondtam, hogy maradj! Keverd tovább az italokat. – ragadta meg a karomat Kinn.

– Nem vagyok a rabszolgád, akinek parancsolhatsz! – ahelyett, hogy dühös lett volna, Kinn csak mosolygott és addig húzott, míg vissza nem ültem.

– Mindig ez a csípős nyelv. – mondta.

Ezt követően inkább figyelmen kívül hagytam őt és tovább folytattam az italok készítését.

– Tae, Time, gyertek táncoljatok velem!

Ők csak megrökönyödve néztek Khunra és az embereire. Ezután feltették a kérdést Kinnek, hogy mégis miért hívta őket egy ilyen helyre.

Tényleg?!

Kissé morcosan néztem rájuk, de be kellett ismernem, hogy Kinn barátai a felsőbb osztályhoz tartoztak, akik nem voltak hozzászokva ilyen bárokhoz.

Ma a mi asztalunk volt a leghangosabb a teremben. Nem csak az asztalnál ülök kinézete miatt, hanem Khun és az emberei furcsa tánca miatt, ami felkeltette a többi vendég figyelmét. Ráadásul az én két idióta barátom és felkelt, hogy táncoljon.

Míg a dal folytatódott még kér kör italt elkészítettem. Mindenki vidáman táncolt, kivéve Kinnt, aki engem nézett, amíg a mixert ráztam.

– Finomnak tűnik, nem igaz?

Megfordultam, hogy rá nézzek.

– Tudtad, hogy amikor italokat keversz nagyon szexinek tűnsz… és finomnak.

Összeráncoltam a szemöldököm és hitetlenkedve bámultam rá.

– Miről beszélsz?

Csak dobáltam a jeget a pohárba, nem érdekelt Kinn és az őrület a szemében, ahogy engem néz.

– Fiúk! Jade-nek van egy különlegessége számotokra. B-52. Porsche, szervírozd, kérlek. – mondta  Jade és letett elénk egy palackot húsz pohárral. Az üveg palackban alulra egy réteg sötét kávélikőrt töltöttek, középen ezüstszínű krém, a tetejére pedig rum került.

Ezután Jade adott nekem egy gyufát, mivel én tudtam, hogy kell szervírozni ezt a fajta italt.

– Hú, ez nagyon jól néz ki.

Khun szeme ragyogott, ahogy az asztalon sorakozó poharakat nézte.

– Amikor meggyújtom, sietned kell, gyorsan egy korttyal húzd le az egészet.

Tartottam a speciális csövet és meggyújtottam az italt. A pohárban tűz csapott fel, Khun pedig a cső segítségével, gyorsan megitta, majd hatalmas örömmel az arcán kérte, hogy gyújtsak meg neki még egyet.

– Nagyon részeg… Khun fiatalúr, ne igyál többet. – figyelmeztette Pete, aki tudta, hogy Khun nem bírja jól az alkoholt.

– Unalmas vagy! Nem vagyok részeg.

Pete gyorsan kivette Khun kezéből a harmadik poharat és megitta.

– Pete!!

Pete nem törődött vele.

– Elég. Először menj táncolni egyet, aztán ihatsz még. – mondtam, miközben Pete a negyedik poharat készült felemelni. Úgy tűnt Khun ezúttal jobban hallgatott rám, felkelt és folytatta a táncot.

– Én is akarok egyet… – a többiek egymás után kérték, hogy nekik is csináljak. Sóhajtottam egyet és a tálcáról eléjük tettem az ital.

– Egyszerre. – mondtam, mielőtt meggyújtottam. Furcsa arcot vágtak, miközben itták a feleseket.

– Még egyet!

Ismét kiraktam az italt és meggyújtottam, ők pedig felszívták a szívószállal.

– Ki akarom próbálni. – mondta Kinn.

Jól éreztem magam és túl lusta voltam, hogy ellenkezzem, így átadtam neki a gyufát és letettem elé a poharam. A szívószálhoz érintettem a szám és közelebb hajoltam. Amint Kinn meggyújtotta felszívtam az egészet. Számomra nagyon is ismerős volt az íze és tudtam mennyire bódító. Édes csokoládéra hasonlít, könnyen iható és észre sem veszed már be is rúgtál.

 – Még egyet. – mondta és egy újabb poharat tett elém. Nem vagyok semmi jó ellen, ezért ahogy fellobant a tűz, egy korttyal eltüntettem az italt. Kinn elégedettnek tűnt ettől, és az ötödik pohárig folyamatosan gyújtotta a tüzet.

Kezdtem zsibbadni.

– Ah, vizet.

Kinn adott egy üveg vizet, amitől még jobban szédültem. Úgy tűnt, mintha megint egy italt nyújtana felém.

– Fenébe Kinn, le akarsz itatni? – mondtam és lehúztam a sötétbarna folyadékot.

Kinn csak nevetett, én pedig még jobban szédültem. Mindeközben, ahogy az éjszaka mélyült a zene és a tánc egyre élvezetesebbé vált. Többen teljesen kidőltek.

Khun megragadta Pol vállát, majd az Ő kezeit ráhelyezte az előtte lévő ember vállaira. Pete, Jet, Kinn két barátja és még Tem és Jom is követték őket a „sárkányparádéra”. Amikor a zenekar a színpadon észrevette a vonatozást, ritmust váltottak és a tömeg velük együtt énekelt. Legurítottam még egy italt és közben mosolyogva figyeltem, hogy minden asztal nevetve figyeli ezt az őrületet.

– Tetszik? – kérdezte Kinn. Ránéztem és láttam, hogy felváltva mosolyog Khun és Time felé.

– Eléggé. – annak ellenére, hogy szédültem és a fejem is kezdett fájni, nem tudtam abbahagyni az ivást.

– Még egy kört? – egy újabb poharat tett elém. Megráztam a fejem.

– Nem hiszem.

– Részeg vagy? – gúnyosan elmosolyodott és keresztbe tett lábbal hátradőlt a kanapén. Türelmetlenül pillantottam rá.

– Szerinted ilyen könnyen berúgok? Versenyezzünk!

Kinn elégedetten vigyorgott, ahogy elém pakolta az összes poharat és az üvegeket. Meggyújtottam az italokat és egyszerre hajtottuk fel. Úgy az ötödik pohárig folytattuk így, amikor már azt éreztem, hogy a világ kezd forogni és hányingerem lett. De nem veszíthetek Kinn ellen!  Ő még mindig hunyorogva mosolyog rám. Tényleg őrült.

– A fenébe Porsche, részeg vagy? – Tem lépett oda hozzám és felém nyújtott egy üveg vizet.

– Nem, jól vagyok. Befejezted a vonatozást? – néztem izzadt barátomra. A többiek is kezdtek fáradtan visszaszállingózni az asztalhoz.

– Szerintem elég volt. Ne igyál többet. – Tem kivette a kezemből a poharat. Felegyenesedtem és megpróbáltam néhányszor megrázni a fejem.

– Hé, gyere velem. Megmosom az arcom.

Nagyszerű érzés volt, ahogy a hideg víz hozzáért az arcomhoz.

– Józanodj… józanodj… józanodj. – mondogattam magamnak párszor, mielőtt Tem és én visszatértünk az asztalhoz.

Mindenkit ott találtunk, fejüket támasztva. Arm és Pol megpróbáltak egymást támogatva felállni, de kudarcot vallottak. A legjobban viszont Kinn lepett meg. Az előbb még egyáltalán nem tűnt részegnek, most azonban el volt terülve a kanapén.

– Hé, Pete, jól van? – kérdeztem.

– Az előbb Khun Kinn és Khun Tanakhun versenyeztek és rengeteg B-52őt ittak. – mondta Pete, majd kért, hogy segítsek felemelni a főnökét.

– Hú, te óriás bébi! – morogtam, miközben felállítottuk és kicipeltük a kocsijához a bátyjával együtt.

– Otthon –

– Porsche, segíts kérlek Pete-nek gondoskodni Khun Kinnről. – P’Jet hangja ledöbbentett, de azért bevonszoltuk Kinnt a szobájába, és – az ajtó előtt álló többi őrrel a nyomunkba – az ágyra dobtuk. El akartam menni, de Pete megállított.

– Ti srácok, mehettek, Porsche és én gondoskodunk róla. – máskor lehet, hogy járt volna a szájuk, hogy menniük kell, de ma nem.

– Miért én? Ők is tudnak segíteni, én lelépek. – felálltam és káromkodva távozni készültem.

– Elegem van belőlük. Csak gyere és segíts. – mondta és óvatosan megigazította Kinnt az ágyon. Amikor észrevette, hogy mozdulatanul állok, szitkozódva megfordult.

– Mi a fenét csinálsz?! Gyere és segíts nekem. Menj a mosdóba, hozz egy nedves törölközőt és egy tálat…

Vonakodva bólintottam és fürdőbe mentem, hogy keressek egy törölközőt.

– Pete, menj ki. – Pete meglepődött, amikor látta, hogy Kinn kinyitja a szemét és teljesen tudatánál van.

– De…

– Kifelé! – ismételte meg Kinn nyomatékosan. Amikor Pete megértette, vigyorogva nézett a mosdó felé és követte a főnöke utasítását.

Amikor kijöttem a fürdőszobából, láttam, hogy Kinn félmeztelenül fekszik az ágyon. Bár én még sosem láttam edzeni, a hasa kockás volt, hihetelenül világos bőre pedig ráfeszült az izmaira.

– Ráborítsam? – felemeltem a tálat, hogy ráborítsam az összes vizet, de rájöttem, hogy el kell hessegetnem ezeket a gondolatokat, ha meg akarom tartani a munkám. Szóval inkább elkezdtem letörölgetni a testét a nedves törölközővel. A karjánál kezdtem, majd a vállain keresztül a mellkasáig. Miután a vízbe mártottam a ruhát és kicsavartam folytattam a bordái környékén és a hasán. Akaratlanul is megnéztem a testét és enyhe féltékenységet éreztem az izmai miatt. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy abbahagytam, amit addig csináltam. Áhitattal bámultam Kinn izmos testét.  

Újra kiöblítettem a rongyot és küszködtem a gondolataimmal.

– Tényleg meg kell tennem? Vagy elég, ha csak a felső testét törlöm le? – magamban motyogtam, de közben arra gondoltam, hogy talán nem lesz neki kényelmes, ha farmerben alszik.

Jézusom! Miért agyalok ezen? Aludjon csak így!

De aztán engedtem a józan eszemnek, levettem a farmerét és nem maradt rajt más, mint a testéhez tapadó boxere.

– Nézd, mit csinálok. Jót teszek veled…

Nem tudtam nem észrevenni, milyen gyönyörű szempillák keretezik a szemét, az orra milyen egyenes és vékony, ajka pedig milyen telt… Eszembe jutott, milyen érzés volt a nyakamon érezni és beleremegtem a harapások emlékébe.

Óvatosan letörölgettem a combját és a vádliját mindkét oldalon, majd belemártottam a ruhát a vízbe. Felkuncogtam, mert szándékosan nem töröltem le az arcát.

– Megmosom a lábad, aztán az arcodba törlöm. – mondtam nevetve. Fogtam a kendőt és már épp az arcához érintettem volna, amikor Kinn hirtelen mozdult egyet, és ami ezután történt, attól elállt a szavam. Kinn megragadta a csuklóm, az ágyra rántott és hanyatt döntött.

– V…várj.. mi történt? – olyan gyorsan történt, hogy reagálni sem volt időm. Az agyam teljesen leblokkolt, amikor szorosan magához húzott.

– Játssz velem… – mondta rekedten Kinn. Nagyon úgy tűnik, hogy egyáltalán nem is aludt. Nem értettem mi van és mire feleszméltem már rajtam feküdt.

– Mit csinálsz? – kiáltottam, miközben teljes erőmből igyekeztem eltolni magamtól. De még csak meg sem mozdult. A testem automatikusan reagált, amikor megláttam Kinn nyitott szemeit. Talán csak a B-65 hatása. Nem vagyok rossz ivó, de ez a pia halálos. Szép lassan kezd felszívódni.

– Részeg vagy. Vesztettél. – mosolygott Kinn. Elkapta mindkét csuklómat és a fejem mellett az ágyhoz szorította őket.

– Eressz el! – próbáltam lelökni magamról, de minél jobban mozogtam, annál jobban éreztem az ital hatását. Szorosan lehunytam a szemem, mert szédültem, ráadásul Kinn arcán a vágy jeleit véltem felfedezni.

Hallucinálok is?

– Vesztettél, szóval büntetést érdemelsz.

Kinn szavai feldühítettek. Éreztem a teste súlyát az enyémen.

– Mi az, hogy vesztettem!? Nem vagyok részeg! – meg akartam szabadulni tőle, de a legkisebb esélyt sem adta meg nekem.

– De részeg vagy.

– Nem! Szállj le rólam!

Úgy éreztem, minden erőmmel küzdök, de mégsem volt elég. Aztán hirtelen megéreztem, hogy meleg lehelet csapja meg az arcom, egyre közelebb és közelebb…

Valami puha érintette az orrom hegyét, majd az alkohol enyhe szagát is éreztem, ahogy lágyan a szorosan összepréselt az ajkamhoz ért. Olyan melegséget és lágyságot éreztem, amit nem tudok leírni. Olyasmit, amitől szinte fuldokolni kezdtem, ezért kinyitottam a számat, hogy levegőhöz jussak. Kihasználva az alkalmat nedves nyelvével végigsöpört az ajkaimon és behatolt a számba, majd játszadozni kezdett odabent. Tényleg nem tudtam felfogni, mi történik, csak azt éreztem, hogy amit művel, attól a szívverésem felgyorsul. Egy ismeretlen bizsergető érzés tombolt a testemben és tudat alatt a nyelve minden mozdulatára reagáltam. Az ajkai mohón beszívták az enyémet, a nyelvünk együtt táncolt egy olyan ütemre, amit csak mi hallunk.

A testem ellazult és kiszabadult kezeimet a fölöttem fekvő férfi tarkójára szorítottam. Hagytam, hogy felfedezze a számat és észre sem vettem, mikor került le a kötés a nyakamról. Aztán egy ismerős érzést tapasztaltam, ahogy az ajkai végig szántották az arccsontomat, majd a nyakamat, nedves csíkokat hagyva a csókok után. Elégedetten sóhajtottam a nyakamat érő kényeztetéstől, az apró harapásoktól és nyalogatástól. Felnyögtem az egész testemen átfutó extázistól.

– Ahhh… – Annyira jó érzés, hogy nem akarom, hogy vége legyen.

Aztán a felismerés villámcsapásként ér.

Kinnel csókolózom! Bassza meg!

Löktem rajt egyet, amitől oldalra gurult. Sietve felálltam, de megszédültem és a padlóra estem.

– Fenébe, Porsche!

Ez a kiáltás volt az utolsó, amit hallottam, aztán a világ elsötétült és fogalmam sincs mi történt ezután.