Tudtad, hogy a Lost You Forever fejezetcímei különböző, olykor ezeréves kínai versekből származnak?
Tong Hua leleményes módon képes összefűzni a klasszikus kínai verseket a saját regényével, ezáltal előrevetítve az adott fejezet tartalmi üzenetét. Ennek a két irodalmi műnemnek a találkozása adta a Januárban elindított „Vers és regény találkozása” című reels videó sorozatom ötletét.
Miközben elkezdtem fordítani ezeket a verseket, azon gondokodtam, hogyan lehetne ezeket olyan módon is élertre kelteni, hogy az újszerű, a mai bit méretű tartalmakhoz szokott fogyasztó számára is emésztető és szórakoztató legyen. Így született meg az első 4 Reels videó, ami autentikus kínai zenei aláfestéssel a versek olykor melankolikus hangulatát hivatottak visszaadni.
A videókon túlmenően pedig szerettem volna itt a blogon is helyet adni nekik, hogy így, egy csokorba szedve, azok is gyönyörködhessenek bennük, akik szeretnek belmerülni egy vers gondolat- és érzésvilágába.
Elöljáróban még csak annyit, hogy az alábbi versfordítások az eredeti szöveg és annak vernakuláris (köznyelvi) átirata alapján készültek, megőrizve nemcsak a versek eredeti tartalmát és hangulatát, hanem többé-kevésbé azok formaiságát is.
Elkocsizok a Keleti Kapuhoz, és felnézek a messzi Guobei sírhalmokra.
Nyárfák susognak, míg fenyők és ciprusfák árnyéka vetül a széles útra.
Odalent holtak hevernek, hosszú és örök homály vetül árnyékukra.
A túlvilágon alusszák mély álmukat, évek ezredéig sem térnek öntudatra.
A jin és jang időtlen váltakozásában, élet és halál mulandó, akár a reggeli harmat.
Az élet csak egy röpke ittlét, a hosszú élet nem oly szilárd, mint arany és kő.
Évezredek váltják egymást, egyetlen bölcs vagy szent sem menthette magát.
Elixírt szednek a halhatatlanság reményében, de az elixír gyakran megtévesztő.
Inkább iszok egy jó bort, hordok finom selymet és fehér vásznat.
Írta: Anonimus
Cím: Elkocsizok a Keleti Kapuhoz
Kelt: a Han-dinasztia idején
(i.e. 206–i.sz. 220)
Vers típsa: öt karakteres vers
Utazó érkezett messziről, és egy darab szövetet hozott énnékem.
Több ezer mérföld választ el minket, de öreg társam szíve épp oly, mint régen.
A szövetre színpompás récepár van hímezve, szerelem paplanát vágok belőle.
Kitömöm örök vágyakozással, bekötöm elszakíthatatlan fonallal.
De ha a lakkot ragasztóval keverik, ugyan ki tudná szétválasztani?
Írta: Anonimus
Cím: Utazó érkezett messziről
Kelt: a Han-dinasztia idején
(i. e. 206 – i. sz. 220)
Vers típsa: öt karakteres vers
A láthatár füvei füstösen kápráznak, a Wei folyó hullámai tikkadtan csobognak.
Késő tavaszi reggelen a zuhatag elállt és a könnyű por leülepszik. Ideje útnak indulni.
A zöldellő fűzfaágak felé nyújtom kezem, enyhén lehúzva, ismét török néhányat.
Szomorúsággal tölt a búcsúzás, ki tudja, mikor láthatjuk még egymást?
Igyunk még egy pohár bort és daloljunk még egy nótát.
Hjaj, mert az életben, legnehezebb az örömteli találkozás, de legkönnyebb a búcsúzás.
Ne utasítsd vissza az italozást, hallgasd tovább ezt a yangguangi nótát.
A régi barátokra gondolok, mostantól csak a fényes holdban osztozunk és köztünk több ezer mérföld a táv.
Írta: Kou Zhun
Cím: A láthatár füvei füstösen kápráznak
Kelt: a 11. század fordulóján
Vers típsa: ütemhangsúlyos Cí tónusú ének
Süvítő szél riasztott fel este, amikor gondolataimba merülve ültem az ablak mellett.
Belökte a kertkaput, és a bambuszbokrok megrezzentek, azt hittem, egy régi barát érkezett.
Az ágakról időnként lerázta a harmatcseppet, bepecsételve a lépcső alatti mohát.
Vajon mikor lép be a függönyök alatt, hogy letörölje zöld citerám porát?
Írta: Li Yi
Cím: A bambusz ablak mögül hallom a szél zúgását, levelet küldök MiaoFanak és Sikong Shunak
Kelt: a 8. század fordulóján
Vers típsa: öt karakteres vers
Virágba borult vadszilva illatozik a folyó mentén.
Rózsaszín fénye kristálytisztán ragyog az út szélén.
Egy ágat letörve, megszagolom a hóval együtt. Eltöprengek.
Az illata olyan, mint egy nő jáde illatú teste.
Különös bánat tört rám.
Kire bízhatnám e megbánást?
A hegyi hajlék magányában az ég sötétedni készül. Minden kopár.
Minél hosszabb az utazás, az út még kanyargósabb annál.
Írta: Rong Zhen
Cím: Virágba borult vadszilva illatozik a folyó mentén
Kelt: Song–dinasztia idején (960-1276)
Vers típsa: ütemhangsúlyos Cí tónusú ének
Öt karakteres vers:
A Han-dinasztia idején, a versek sorai 5-5 kínai írásjelből álltak. Az alábbi részlet az Elkocsizok a Keleti Kapuhoz című versből, jól példázza a vers sorainak 5-5 karakterből álló szimmetriáját, ill. a pinyin átiratban érzékelhető rímet.
驱车上东门，遥望郭北墓。
Qūchē shàng dōng mén, yáowàng guō běi mù.
白杨何萧萧，松柏夹广路。
Báiyáng hé xiāoxiāo, sōngbǎi jiā guǎng lù.
下有陈死人，杳杳即长暮。
Xià yǒu chén sǐrén, yǎo yǎo jí zhǎng mù.
潜寐黄泉下，千载永不寤。
Qián mèi huángquán xià, qiān zǎi yǒng bù wù.
Elkocsizok a Keleti Kapuhoz, és felnézek a messzi Guobei sírhalmokra.
Nyárfák susognak, míg fenyők és ciprusfák árnyéka vetül a széles útra.
Odalent holtak hevernek, hosszú és örök homály vetül árnyékukra.
A túlvilágon alusszák mély álmukat, évek ezredéig sem térnek öntudatra.
Ütemhangsúlyos Cí tónusú ének
A Song-dinasztia idején, a nagyobb családi összejöveteleken nagy népszerűségnek örvendett a bankett zene. A lakomák jelentették a versdal előadások fő alkalmát, a vendégek lenyűgözése és szórakoztatása volt a ci tónusú versdalok fő funkciója. Ez a kontextus éles ellentét eredményezett a hagyományos kínai költészet és ci tónusú énekek között, nemcsak tartalmi, hanem a stílus és a státusz szempontjából is. Hagyományosan a költészet fennkölt, míg a versdalok felszabadultak voltak. A Cí énekek alkalmasabbak voltak finom érzelmek kifejezésére alig észrevehető és kifinomult stílusa révén.