(KINN)

Nevetnem kellett, hogy a hülye bátyám elcserélte Pete-t Porsche-ra. Egy bajkeverő és egy másik, aki teljesen őrült. Ahogy elképzeltem őket együtt, nevetnem kellett. De a legviccesebb, hogy Porsche még csak nem is tiltakozhatott.

­– Khun Kinn, Porsche állítólag ma éjszakai műszakban van, igaz? – kérdezte Pete alázatosan.

– Miért kérdezed? – válaszoltam, miközben online Tae-vel és Mew-val játszottam.

– Tulajdonképpen, ma szabadnapom lenne. – mondta halkan némileg kerülve a pillantásomat.

– Oh. Akkor mit keresel itt? – néztem rá egy kicsit elszakadva a gépemtől.

– Mikor Khun Tanakhun megtudta, hogy Khun Vegas és Khun Macau ide jönnek, megkért, hogy tréfájuk meg őket. Nem mondhattam nemet, ezért visszajöttem. – mondta kimerülten.

Sóhajtottam és szembe fordultam Pete-tel.

– Elmehetsz és pihenhetsz. – a mondatom végén halkan felnevettem, amikor Pete kicsit megdöntötte a fejét, hogy tiszteletét fejezze ki.

Porsche miért nem tudja követni a példádat, Pete?

– Ma nem veszel részt több megbeszélésen, Khun?

Válaszul intettem a fejemmel. A légkör sokkal nyugodtabb volt a szokásosnál, nem úgy, mint amikor Porsche van velem. Megkönnyebbültem, hogy a semmirekellő bátyám úgy döntött megkímél a vihartól.

– Megvárjam, míg P’Big megérkezik, Khun Kinn?

– Nem kell, mehetsz.

Pete ekkor meghajolt és kiment a szobából. Hosszan sóhajtottam és nyújtózkodtam a székemben. A mai nap igazán fárasztó volt. Nem tudtam visszafogni a dühömet és megpofoztam Porsche-t. Ez volt az első alkalom, hogy ilyesmit csináltam egy emberemmel és eléggé bűntudatom volt miatta.

Nem hiszem el, hogy egy olyan ember, mint ő folyamatosan ilyen szarságokat csinál, és ennyi mondanivalója van. És bár mindig gondot okozott az embereimnek, megértem az ő álláspontját is. Nem tette volna, ha nem provokálják.

Porsche az a fajta ember, aki nem hajol meg, csak mert arra kéred. És ez rohadtul irritál. De mostanában elkezdett szórakoztatni, hogy ugrathatom. Rá akarom kényszeríteni a hatalmam, csak hogy lássam, hogyan reagál. Annyira idegesített, amikor nem figyelt rám. Ez az első eset, hogy valaki kibillentett az egyensúlyomból. Valahányszor meglátom a dühös arcát, felfigyelek rá, hogy Porsche mennyire szemet gyönyörködtető.

Egy férfi tökéletes testtel és jóképű arccal. Általában véve nem volt az esetem. Jobban szeretem a karcsú testalkatúakat, gyengéd arccal, ami azt üzeni, hogy az „ágyban teljesen más vagyok”. De mostanában egyre vonzóbbnak látom Porschet. És még a nadrágját is levette előttem.

Nem panaszkodom, mert jobban szeretem, a férfi testet, mint a nőit. És még jobban felpörögtem, amikor részegen a kanapémra rogyott.

Persze nem tettem semmit, mert az nem lenne szórakoztató. És ha lehetőségünk nyílik rá, hogy csináljuk, jobban szeretném, ha ébren lenne, mert úgy szebb a látvány. Nem tudtam elfolytani a mosolyom.

– Marsh megérkezett, Khun Kinn. – szólt az egyik emberem. A kanapén ültem, tv-t néztem és rámosolyogtam a jövevényre. Jó hangulatban lépett be és belekapaszkodott a karomba.

– Hiányoztál. – mondta Marsh és az arcomra nyomott egy puszit. A mellkasomra hajtotta a fejét, miközben átöleltem a derekát. Ez az a típus, akit szeretek: imádnivaló arcú, elkényeztetett, egy csepp bujasággal rendelkező férfi. És persze híres.

– Előbb lezuhanyozom, várj meg P’Kinn, rendben? – mondta és elindult a fürdőszobába.

Marsh nem volt a szeretőm, csak egy barát extrákkal. Nem szeretem komolyan venni a dolgokat, mert hamar rájuk unok. Szinte mindig lecserélem a partnereim, ha úgy érzem, elég volt.

Néha ők jönnek hozzám, néha fizetek egy ismert embernek, hogy feküdjön le velem. Marsh egyike azoknak a hírességeknek, akiket a játékszereimnek tartottam.

********

Nyögések hangja töltötte be a szobát, ahogy a testünk egymásnak nyomódott. Az előttem fekvő alak feldobta a hangulatomat és életre keltette a testemet. Az egyik legjobb dolog az életben a szex. Nem csak izgalmas, de egyszerre kihívás és ellazulás.

­– P’Kinn, ne harapj! Forgatásom lesz holnap. – szólt rám egy reszelős hang kéjes sóhajok közepette.

Abbahagytam a nyaka harapdálását, helyette elkezdtem szívni. Arról azért gondoskodtam, hogy a nyomai eltakarhatók legyenek majd a ruhájával. Elvesztem a pillanatban, amikor hirtelen Porsche képe villant fel előttem. Az emléktől, hogy ugyanezt tettem vele, megborzongtam. Emlékeztem, hogyan nézett rám, amikor a nyakán haladtam az ajkammal, az illatára, amit olyan csábítónak találtam, a zihálás hangjára, amikor a fogamat a nyakába mélyesztettem és a finom nyögéseire.

Már attól, hogy felidéztem ezeket, felpörögtem. Igaz, hogy nem éppen az esetem, de nem tehetek róla. Porsche mintha egy teljesen más szintű afrodiziákum lenne számomra.

Órák múlva, miután befejeztük, Marsh a nyakam köré fonta a karját és megszólalt.

– Miért voltál ma olyan durva P’Kinn?

– Nem vagyok az mindig? – kérdeztem és a csípőjét simogattam a méregdrága farmerén keresztül.

– Az vagy. De ma sokkal durvább voltál, mint máskor. És imádtam! – válaszolta, majd arcon csókolt és kiment a szobából.

Ritkán hagyom, hogy valaki nálam aludjon. Általában, miután végeztünk a testőreim hazaviszik őket.

Lefeküdtem, de az agyam még mindig nem bírt lenyugodni. Ismerem az ízlésemet és tudom, hogy bánok a férfiakkal. De ma más volt. Mintha a szokásosnál jobban vágynék rá, hogy összezárjam a fogam egy bizonyos valaki nyaka körül és lássam kiserkenni a vérét. Megráztam, a fejem és elhessegettem a gondolataim. Csak pihenésre van szükségem és holnap újra a régi Kinn leszek.

********

Megbeszéltem mára egy találkozót a barátaimmal, mondván, hogy a házamban akarnak tanulni, de az igazság, hogy csak játszani és szórakozni szeretnének. Amint megérkeztek a gazemberek, hangos kiabálás töltötte be a szobát.

– A francba Kinn, megint megtetted! – mondta Time és felém rohant.

– Mit? – kérdeztem, miközben az egeret nyomkodtam.

– Hallottam az egyik testőrödtől, hogy megint idehozattad Nong Marsht, hogy megdugd. – mondta halkan Time, mert túlságosan félt Tae-től.

– És mi van akkor?

– Tudod, én is akarok egy kis akciót. – monda Time, mire Tae azonnal válaszolt.

– Mit akarsz, Time?

Time rögtön a felesége felé fordult és a számítógépem képernyőjére mutatott.

– Egy hőst! Akarok egy új hőst! – mondta idegesen, mire felröhögtem.

– Új hőst a seggem! Akkor vegyél magadnak egyet. – válaszolta bosszúsan Tae.

Ők ketten már 4 éve jártak. Sajnáltam Tae-t, hogy ennyi ideje kell elviselnie ezt az idiótát.

Time közben titokban a kezembe nyomta a telefonját és mutatott egy képet egy fiatal fiúról szép szemekkel. Az alakjából ítélve valószínűleg még középiskolás. Pontosan az én esetem. Time-nak és nekem egyezik az ízlésünk, ami a pasikat illeti.

– Én meg vagyok. – mondtam a szemem Time-ra emelve, Tae közben a homlokát ráncolta.

– Biztos? Nem akarod megszerezni magadnak? – vetett rám ravasz pillantást Time.

– Szemét. Tényleg sajnálom Tae-t. – suttogtam, mire a barom csak megrázta a fejét.

Bár Tae tud a férje flörtölős természetéről, hagyja, hadd legyen az, aki. Néha megkéri, hogy ő is benne lehessen*, máskor csak nem foglalkozik vele. Én pedig viccből biztatom is, hogy tegye ő is ugyanezt, mert mindketten a barátaim és nem akarom, hogy igazságtalanok legyenek egymással. És az is lehet, hogy szünetre lenne szüksége, de mindig elutasítja a javaslatomat.

– Hé, megcsináltad, amit mondtam? – Mew hirtelen szólalt meg, mire mind felé fordultunk. Mindig az üzlettel kapcsolatos dolgokkal van elfoglalva, ez az oka annak, hogy Time és ő annyit veszekednek.

– Fejezd be és játssz velünk, különben elszalasztod az alkalmat. – mondta neki Time, de Mew csak leült a szőnyegre a laptopjával.

A barátaimnak eltérő a hozáállása, és mindegyiknek megvan a maga szerepe a csoportban. Tae szállodaláncot birtokol és a vállalkozását magáról nevezte el. Mew gyárak és néhány magániskola tulajdonosa… Ezért váltunk olyan könnyen iskolát, ha szükségesnek ítéljük.

– Nem vagytok éhesek? – indult Tae az ajtó felé az embereimet keresve.

– Hol vannak a testőreid? – tette hozzá. A fejét forgatva keresett egy embert, aki ételt hoz nekünk. Hirtelen valaki felkeltette az érdeklődését.

– Hé! – kiáltott és kiment a szobából. Hagytam hadd menjen, mert ismerős volt a házban.

Eltelt egy kis idő és Tae még nem jött vissza. Már azon voltam, hogy utána megyek, amikor homlokráncolva belépett az ajtón.

– Hé Tae, jól vagy? – továbbra is pislogás nélkül bámultam a monitort.

– Találkoztam az új testőröddel és kértem, hogy hozzon inni, de csak annyit mondott nyersen, hogy többé nem a testőröd. És elment.

Mosolyogva néztem a barátomat, ahogy ledobta magát a kanapéra.

– Ismered őt. – válaszoltam. Elengedtem az egeret és elindultam megkeresni Porsche-t, aki épp akkor lépett ki egy másik szobából.

– Porsche!

Felém fordult és ingerült arckifejezéssel köszöntött.

– Gyere ide! – mondtam neki.

– Nem. – válaszolta gyorsan.

Sóhajtottam. Persze, hogy nehéz lesz vele beszélni, ez az ő bája.

– Valóban? Rendben. – felé sétáltam és mikor már csak egy lépés választott el minket, megálltam előtte.

– Kényszeríteni fogsz? Mondtam már, nem vagyok többé a testőröd. – mondta pókerarccal.

A szemei olyan rettenthetetlenek, mint mindig. Nem lehet betelni velük. Ránéztem és a tekintetem a nyakára tévedt. Elmosolyodtam, mikor láttam, hogy egy nagy sebtapasz van rajt, nyilvánvalóan azzal takarta a tegnapi akcióm nyomait.

– Menj, hozz nekünk valami rágcsálnivalót. – mondtam a legnyugodtabb hangon, amire képes voltam.

– Vannak lábaid és kezeid. Menj, szerezz magadnak. – gúnyolódott és elindult a nappali felé.

– Nem. Menj és te hozz! – kiáltottam utána.

– Nem! – fordult vissza.

– Indulj le most!

– Mi a baj, Khun Kinn? – a titkárunk, P’Chan tűnt fel mellettem.

– Porsche megint csinált valamit? – Porsche-ra nézett és komolyan figyelte.

– Megint én. – válaszolta Porsche unottan.

– Menj és hozz enni! – kiabáltam rá.

– Csináld, amit Khun Kinn mondott. – mondta P’Chan és Porsche káromkodva elindult lefelé.

Észrevettem, hogy Porsche-nak van valamiféle kötődése P’Chan-hoz, hiszen soha nem követte csak úgy senki parancsát. De megtette, ha P’Chan mondta neki. Elmosolyodtam. Porsche általában nem mutatja ki az érzéseit és igyekszik, hogy ne válaszoljon a bosszantásomra, de mindig kudarcot vall. És én nagyon elégedett vagyok, mikor így reagál rám.

Visszamentem a szobámba, hogy folytassam a játékot, de ahogy a fenekem a székhez ért, valaki kopogott az ajtón.

– Gyere be. – mondtam, de senki nem jött.

– Gyere! – kiáltotta Tae is, és várta, hogy belépjen valaki. Még mindig semmi válasz. Elindult, hogy kinyissa az ajtót és amikor megtette rögtön felkiáltott.

– Ez tényleg hihetetlen!

Odanéztem. A tálca a földön hevert és semmi nyoma nem volt az embernek, aki felhozta. Tae felvette a tálcát és lerakta az asztal közepére.

– A testőröd igazán lenyűgöző. Rossz a modora, de szép az arca és jó a teste. – mielőtt Tae még többet mondhatott volna Porsche-ról, Time félbe szakította.

– Hé! Kinek az oldalán állsz? Most haragszol rá vagy dicséred? – kérdezte Time megnevettetve Tae-t.

Amikor a halak meghaltak, mert valaki belepisilt a tóba, először azt hittem, Tae volt. Elmondtam Time-nak, aki rögtön felhívta a pasiját és lehordta a sárga földig… de aztán kiderült, hogy Porsche tette.

– Vicceltem. – mondta Tae egy pohár vizet nyújtva a férje felé.

– Vicceltél egy fenét! Tudom, mi jár a fejedben. – mondta és folytatta a játékot.

Tae és Mew a szőnyegen hevertek, Mew hason, kivételesen nem törődve azzal, hogy esetleg koszos lesz a ruhája. Túl elfoglalt volt azzal, hogy információt gyűjtsön a tanároknak az iskolába. Bűntudatom volt, amiért idehívtam szórakozni, mégis dolgozott.

EGYETEM

Hétfő van és megint az egyetemen vagyok a társaimmal. Tae elhívott minket valami rendezvényre. Egy iskolai esemény volt, amiken én általában nem jelentem meg. A karom nemzetközi program volt, soha nem vettünk részt az egyetemi tevékenységekben. Még a Hold és Csillag** választáson sem, pedig a seniorok kérleltek, hogy vállaljam.

– Time egyszer elhozott és mikor kiderült, hogy milyen jók az ételek, a következő három évben is eljöttem. – mondta Tae izgatott pillantást vetve az ételekre.

Mi hárman csak csendesen követtük őt. Nem szerettük a szúfolt helyeket és a piacokat sem. Ez az esemény pedig egy piac volt az egyetemen belül. Nem is emlékszem mikor voltam utoljára, vagy voltam-e egyáltalán ilyen helyen.

Unalmamban sóhajtottam. Mellettem a másik két barátom is így tett. Az egyetlen, aki igazán jól érezte magát, az Tae volt. Engem baromira idegesített a környezet és a folyamatos bámulás az emberek részéről.

– Még nem végeztél, Tae? Melegem van. – mondtam idegesen.

– Várj! Ezt akarom! – válaszolta játékosan és gyerekesen Tae.

Mind aranyosnak találtuk, de nem ez volt a megfelelő pillanat arra, hogy szórakozzunk.

– Ó, ott van az a desszert, amit szeretsz. –mondta Mew és átment a desszertes bódé másik oldalára. Tae követte őt és együtt választották ki, milyen desszertet vegyenek. Time és én csak figyeltük őket és sóhajtottunk. Tae nagyon élvezte ezt.

– Mew. Ne bíztasd. Fejezzétek be és menjünk. Meleg van itt. – mondtam. Ezek az ételek nem az én ízlésemnek valók voltak és semmit nem láttam, ami érdekelne.

– Hagyjad. Jól szórakozik. – válaszolta Mew. Néha összezavarodok, valójában ki Tae pasija.

– Várjunk csak. Az a srác ismerősnek tűnik. – mondta a Tae, miközben a palacsintájára várt. Nem igazán figyeltem rá.

– Mindig olyan ismerős arcokat látsz, mint a párodé. – szólt oda Mew, mire Time is rá figyelt.

– Itt vagyok.

– Nem te. Az a srác ott. Kinn, nem a testőröd? – az utolsó mondatára azonnal felkaptam a fejem. Követtem Tae tekintetét és egy tökéletes alakot pillantottam meg. Porsche volt, aki valószínűleg a barátaira várt. Felálltam és lustán elmosolyodtam. Ez a piac dolog most már határozottan nem volt unalmas.

– Hová mész, Kinn? – kérdezte Tae, ahogy Porsche irányába indultam.

– Srácok, menjetek előre. Csak beszélek valakivel.

Hallottam, hogy Tae utánam kiált, de nem foglalkoztam vele, csak az előttem álló helyes példányt figyeltem. Porsche még nem vett észre, így még közelebb lépkedtem.

– Azt hittem, rizst akarsz. Mi a fenéért rángattál ide? Mondta a barátjának, aki sült krumplit tartott a kezében. Gondoskodik a barátjáról? Soha nem gondolta, hogy olyan valaki, mint ő ilyen kedves is tud lenni.

Még közelebb mentem, és ahogy Porsche tett egy lépést előre azonnal megállt, ahogy meglátott. Meglepettnek tűnt, majd összevonta a szemöldökét.

– Miért álltál meg? – kérdezte a barátja és kissé megakadt, mikor rám nézett.

– Hello. – köszöntem neki lazán. Porsche zsebre vágta a kezét és úgy tett, mintha nem ismerne. Elindult a másik irányba, nyomában a barátjával.

– Hová mész? – kiáltotta a srác. Porsche csak ment tovább, de elkaptam a karját.

– Várj. Miért sietsz annyira?

Porsche azonnal elrántotta a karját és felém fordult. A körülöttünk lévő emberek érdeklődve figyeltek minket, láthatóan kíváncsiak voltak, mi történik.

– Mi a francot akarsz? – nézett rám dühösen.

– Vegyél nekem italt. – mondtam lágy hangon, azzal a szándékkal, hogy bosszantsam.

– Nem! Ma nem vagyok szolgálatban.

– Ki ez Porsche? – kérdezte a barátja és kíváncsian vizslatott.

– Vegyél nekem italt. – ismételtem.

– Miért kellene a barátomnak italt vennie neked? – szegezte nekem a kérdést a haverja. Felé fordultam és az arcát fürkésztem. Ah, ő az, akiről Big beszélt. Az egyik, aki megnehezítette a dolgát.

– Nem akarok! – válaszolta nekem Porsche és már épp elindult volna, de újra megragadtam a karjánál.

– Ne tűntess fel rossz színben itt, Porsche.

Úgy érzem magam, mint egy pszichopata. Valahányszor látom, mennyire ideges lesz miattam, egyáltalán nem zavar. Valójában csak még jobban érdeklődöm iránta. Másrészről viszont Porsche egyáltalán nem mutatja jelét, hogy félne. Csak elkapta a kezét és áttört a tömegen.

– Ki vagy te, hogy parancsolj a barátomnak? – jött egy másik hang és felé pillantottam. Porsche-nak ez a barátja ugyanazokkal az erényekkel rendelkezett, mint ő maga: jóképű és bátor volt.

– Ki a fene merészel összeakaszkodni Porsche-sal? Verjem péppé? – egy újabb barát érkezett, ezúttal azonban ismerős volt. Ez az a barátja, akitől a nevét kölcsönözte. Jom.

– Megparancsoltam neked. Nem hallottad? – szóltam oda Porsche-nak és végig pásztáztam az arcát egészen a kötésig, amit a nyakára helyeztek.

– Ki ez, Porsche? – kérdezte Jom.

– Kinn. – válaszolta. És abban a pillanatba, ahogy Jom meghallotta a nevem, kikerekedett szemekkel rám nézett. Félelem és rémület ült a tekintetében.

– Siess és vedd meg nekem. – sürgettem, mire Porsche lehunyta a szemét és megpróbálta elfolytani a haragját.

– Rendben, kurvára veszek neked egyet, szóval fogd már be! – válaszolta és azonnal elindult.

Az idióta megadta magát és vesz nekem egy italt. Valószínűleg tudatában volt annak, hogy már így is nagy feltünést keltettünk. Elindultam, hogy leüljek, a barátaim pedig követtek.

– A fenébe! Porsche barátja nagyon dögös. – mondta Time.

– Melyikre gondolsz? – kérdeztem viccelődve.

– Az Jom? – kérdezte Time komoly kíváncsisággal a hangjában.

– Ha a srácot kérdezed a sültkrumplival, őt ismerem, de ha azt, amelyik azt a piros löttyöt szürcsölgeti, nem tudom kicsoda és hogy hívják.

– Jó lenne, ha a gyümölcslé helyett valami mást szívogatna. – mondta a valaha volt legravaszabb mosolyával.

– Szívogasd a feleséged lábát, ott jön.

Time gyorsan kiegyenesedett és normális arcot vágott. Tae odajött hozzánk és magával hozta az összes kajáját. Eltelt pár perc, de az italom még mindig nem volt sehol.

– Meleeeeg van. Mire várunk? – mondta Tae és a tenyerébe temette az arcát.

– Tudom, hogy meleg van. – válaszolta Time és elvette a vizét.

Továbbra is az italomat vártam, amikor láttam, hogy két alak jön egyenesen felénk. Valamit tartottak, de nem tudtam kivenni, mi az.

– Nam Rai… Zöldséges smoothie. – tette hozzá Porsche.

– El sem hiszem, hogy törődsz Kinn egészségével. – mondta Time kíváncsi pillantást vetve az italomra.

– Itt az italod, szóval most megyek. – Porsche indulni készült, de megint megállítottam.

– Várj.

– Mi a fenét akarsz? – kérdezte dühösen.

– Idd meg. – elé toltam az italt.

– Nem akarom. Nem szeretem a zöldségeket. – a másik irányba fordította az arcát.

– Befejeznéd a szórakozást a barátommal? Most menj, Porsche, még mindig vannak versenyeid, nem? – ez felkeltette az érdeklődésemet.

– Miféle versenyek? – kérdeztem.

– Semmi közöd hozzá. – válaszolt a barátja unott hangsúllyal. Igen, tényleg egy második Porsche.

– Ó, én csak tudni akarom. – mondtam, de Porsche csak állt és továbbra is a másik irányba fordult.

– Hé! – szóltam rá újra.

– El tudnál engedni? Mennem kell. – kérdezte tőlem meglehetősen udvarias hangon, de elrántotta tőlem a karját.

A helyes barátja felvett egy hívást és azonnal Porsche-ra nézett.

– A francba. P’Am azt mondta, sietnünk kell, Porsche. Az uszoda már tele van emberekkel.

– Még ne menj. Először idd meg.

Továbbra is ragaszkodtam hozzá. Tudtam, hogy tett valamit az italomba. Ez a szemétláda sosem mondott nekem ilyen könnyen igent, szóval biztos van benne valami.

– Ó, bassza meg! – kiáltotta Jom és kortyolt egyet az italból. Porsche és a jóképű barátja döbbenten nézték Jom akcióját, és meg akarták állítani, de túl késő volt. Ahogy belekortyolt a zöldséges lébe rögtön kis is köpte a mellette ülő legközelebbi emberre, összepiszkolva annak fehér ingét. Ez a szerencsétlen személy pedig történetesen Mew volt.

– Picsába, az ingem! – káromkodott Mew. Felpattant a helyéről és letörölte a karját az ingemmel. Az idióta.

– Mi a fenét tettél ebbe az italba, Porsche? – kérdezte Jom a száját törölgetve. Porsche az állát vakargatta. Tudtam.

– Picsába! Az ingem tiszta mocsok. Még az arcom is koszos. – Mew még mindig a történtek miatt panaszkodott.

– Siessünk, Porsche! – a barátja a karjánál fogva elhúzta tőlünk.

– Sajnálom, de nincs víz a közelben. –  Tem, fejezd be a ráncigálást! –  Esetleg kimoshatom neked az uszodában. – mondta Porsche aggodalmasan. Mew vonakodva bólintott.

– Várjatok meg itt srácok, velük megyek. – szólt oda nekünk Mew én pedig bólintottam.

Várjunk csak! Van egy jobb ötletem.

– Menjünk mind. Keljetek fel! – mondtam a másik két barátomnak.

Tae vetett rám egy zavart pillantást, de összeszedte a cuccait és követett. Meggyorsítottam a lépteim, hogy utolérjem Porschet.

– Nem tudnál néha úgy tenni, mintha jó lennél hozzám. Én fizetlek. –  suttogtam neki.

– Mi? Megőrültél? Mi nem ugyanazt az utat követjük. Hagyj békén! – miközben beszélt a fogait csikorgatta.

– Miért ne? Úgy gondolom, meg tudnád tenni. – mondtam játékosan, mire azonnal ellépett mellőlem és mosolyogva nézhettem a hátát.

Elértük az egyetemi uszodát, nem volt messze a bolhapiactól. Mew azonnal a mosdóba ment azzal az idiótával, aki összepiszkolta. Mew tisztaságmániás. Egy kis izzadság és már öltözik is át.

Tae-vel és Time-mal megálltunk a medence mellet, figyeltük, ahogy a srácok ki- be ugrálnak a vízbe. Unottan néztem körbe, elidőzve a nézőkön, akik minden alkalommal ujjongtak. Ráébredtem, milyen zsibongó az egyetemem. Mint mondtam, soha nem vettem részt ilyen rendezvényeken.

A gondolataimmal voltam elfoglalva, amikor Time megbökött, hogy nézzek a medence felé. Követtem a pillantását és megláttam egy srácot elképesztő tetoválással a karján.

Csak fürdőnadrágot viselt, felfedve víztől csillogó sima bőrét és jól kidolgozott testét. Az arcát megvilágító napfény leleplezte jóképű arcát, finom vonású orrát és telt ajkait. Kecsesen hátra simította nedves haját, még inkább fokozva ezzel a varázsát.

Tovább pásztáztam a testét és láttam, hogy az izmos, jól kivehető kockákkal a hasán, míg dereka ezzel szemben karcsú. Nyújtott egy kicsit mire a tömeg megvadult. Úgy tűnik, nem csak én élvezem a látványt.

Tudom, hogy nem kellene ennyire bámulnom, de egyszerűen nem bírom róla levenni a szemem.

– Hé, Kinn. Megtudtam, hogy Porsche barátját Tem-nek hívják. Ki fogok kezdeni vele, remélem nem bánod. –  mondta Time, de nem igazán foglalkoztam vele, túlságosan élveztem a kilátást.

– Elmondom Tae-nek. – mondtam neki tréfásan, miközben a finom alakot bámultam, aki közben felállt a medence szélére és ugrani készült.

Ahogy megszólalt a síp, a vízbe ugrott és felgyorsította a tempóját. Olyan gyors, hogy a többiek nem bírják követni. Mosolyogva néztem, nem igazán tudtam, miért vonzódom hozzá ennyire.

A versenynek épp vége lett, amikor Mew csuromvizesen kijött a mosdóból.

– Bassza meg! Most hazamegyünk! – motyogta és kirángatott minket az uszodából.

Porsche kiszállt a vízből és hátra fordult, de már nem voltunk ott. Örülök, hogy Tae elrángatott a bolhapiacra és láthattam Porsche ezen oldalát.

Azt az oldalt, amit a legjobban imádok.

(PORSCHE)

Nagyot sóhajtottam a TV előtt ülve. Tudtam, hogy Kinnel nehéz, de a bátyja sem volt jobb. Ahogy csütörtök reggel beléptem a házba, berángatott a szobájába több másik testőrrel együtt. Romantikus sorozatokat kellett vele néznünk és közben kérdezgetett, vajon, hogy lesz vége, mintha egy kvízjátékban lennénk. Ha pedig rosszul válaszoltunk, dührohamot kapott.

Itt a kanapé is egészen más. Akkor ülök rá, amikor csak akarok anélkül, hogy bárki mérges lenne és veszekedni kezdene. Khun Thankhun már az első napomon megkérdezte, hogy ettem e már és ha nem, akkor nyugodtan menjek először az étkezőbe. Az egyetlen hátránya, hogy néznem kell ezeket a maratoni dráma sorozatokat vele.

Az idióta nem csinált mást, csak nézte a tv-t, társasjátékozott és énekelt a karaoke gépen. Szinte soha nem merte elhagyni a házat, mert túlságosan félt, hogy valaki megint elrabolja. Szóval, nem igazán vagyok meglepve, hogy ilyen lett.

– Vajon meghal a férfi főszereplő? – motyogta, miközben mélyeket sóhajtott. Már fájt a szemem a sok képernyőbámulástól, ezért kényelembe helyeztem magam a kanapén. Nem voltam olyan fáradt, mint amikor Kinnel voltam, de ez is ugyanolyan idegtépő volt.

Katt. A távirányító hangja visszhangot vert a szobában és a film leállt. Mind a négyen azonnal felálltunk és a képernyőre néztünk. Nem igazán tudtam, milyen választ kellene neki adnom, mert ha utálja, nehéz perceket fog nekem szerezni.

– Gondoljátok srácok, hogy a férfi főszereplő meghal a végén?

Felváltva nézett ránk, várva a válaszunkra.

– Nos, talán nem. Hiszen, ha meghal, hogyan tudna a női főszereplő élni? – mondta P’Jet. P’-nek hívtam, mert körülbelül az ötvenes éveiben járt. Sajnállak P’, hogy elvesztegetted ezt az időt.

–  És te mit gondolsz? – kérdezte egy másik sráctól.

– Az én válaszom is nem, Khun. A gonosztevő lövéseinek pontossága alapján, kizárt, hogy eltalálja a főhőst.

Khun bólintott és megnyomta a lejátszás gombot a folytatáshoz. Mindannyian megkönnyebbülten sóhajtottunk. Gyakran csinálja ezt. Időközönként véletlenszerűen kérdezget minket. Látnia kéne egy orvosnak.

Végre túl vagyunk a teljes sorozaton.

– Igen! Nem halt meg és ti mind jól válaszoltatok.

Mind csak mosolyogtunk rá.

– Porsche, mit akarsz nézni következőnek?

Az órára pillantottam és megállapítottam, hogy már majdnem éjfél van. Nem akarsz aludni?

– Bármi megteszi. – válaszoltam fáradtan, ő pedig megfordult, hogy rám nézzen.

– Gyere ide. Ülj mellém és segíts választani. Ez a te üdvözlő party-d, szóval nézzük hajnalig.

Mellé lépkedtem, és vonakodva elfogadtam a távirányítót.

– De Khun Thanakhun, már megünnepeltük Porsche-t vasárnap. – mondta P’Jet lágy hangon.

– És? Annyi nap rendezek bulit Porsche-nak, amennyin csak akarok. – mondta Khun lelkesen. Tényleg nem akarom elhinni, hogy ő a legidősebb testvér. Csak a pihenésre és a saját szórakozására gondol. Olyan, mint egy kisfiú egy felnőtt férfi testében. Nem tudtam elképzelni, hogy lenne esélye a házasságra és hogy milyen gyerekei lennének.

– Egyáltalán nem láttam mostanában szórakoztató filmet. – mondtam és visszaadtam neki a távirányítót. A testőrei áhítattal néztek rám, talán azért, amit mondtam.

– Azt hiszem változtatnunk kellene a műfajon. Készen állsz valami izgalmasra? – fordultam hozzá, mielőtt kiabálni kezdhetett volna.

A mögöttem lévő srác hátba bökött.

– Miben mesterkedsz?

– Ha nem akarod megnézni ezt a szappanoperát és elveszteni a józan eszed, mint ő, csak figyelj arra, amit mondok. – súgtam oda neki.

– Milyen műfajról beszélsz? – kérdezte Khun izgatottan. Már majdnem elindított egy másik sorozatot, aminek pusztán a címe elolvasásától ásítanom kellett.

– Garantálom, hogy tetszeni fog. – mondtam és csatlakoztattam a telefonom a képernyőhöz.

– Ha nem olyan szórakoztató, mint ahogy mondod, megütlek! – mondta karba tett kézzel és hátradőlt a kanapén.

A TV-re néztem és megnyitottam a kedvenc oldalam.

– Francba, Porsche! Mi a fenét csinálsz? – egy kar megragadott, amint a telefonom képernyője láthatóvá vált.

– Tudom, hogy nézni akarjátok, srácok. – mondtam ravasz mosollyal.

– Fenébe. Akarjuk, de ne itt Khun Thankhun előtt. – Pol is odajött, hogy megállítson, de csak bámultam rá.

– Szóval drámákat akartok nézni reggelig? Próbálok segíteni. – egymásra néztek és visszaültek a helyükre.

Nem kell aggódnotok.

Khun arcából kiindulva még tuti nem látott ilyet. Biztosan tetszeni fog neki. Megnyomtam a lejátszás gombot és az intro zenéje hangzott fel. Khun a TV képernyőjét bámulta és feljebb nyomkodta a hangerőt, én pedig kinyitottam az ajtót, hogy hívjam a többi testőrt. Először kelletlenül néztek rám, de aztán mind besétáltak a szobába, amikor meglátták a japán nőket harisnyában.

– És egy perce még mind meg akartatok állítani, most meg milyen elfoglaltak vagytok.

A kanapé mögé álltam és a falnak dőltem. Khun keresztbe tett lábbal ült a kanapén és pislogás nélkül bámulta a képernyőt.

– Khun, szerintem túl hangos. – mondta az egyik testőre, de Khun ahelyett hogy lehalkította volna, hagyta, hadd hallja mindenki.

A történet még nem bontakozott ki. Láttam a hihetetlen érdeklődést Khun arcán, amitől elnevettem magam. Egy ilyen ember, mint ő tényleg új ebben a világban.

– Miért kell kikötöznie annak a férfinak a nőt? – kérdezte kíváncsian. Nem válaszoltam, mire tovább bámulta a képernyőt, ahol a nőt épp kikötözte a főnöke.

*15 perccel később*

Ahh!.. Ahhnn.. Ahhh.. Ahn.. Ki-kimochii~ Ahnn.. Ahh!

A hang betöltötte a szobát, ahogy a sztereo hangerejét a maximálisra állították. A nyöszörgések visszhangzottak a fülemben és az összes idióta a képernyőt bámulta. Még pislogni sem mert senki. Büszke voltam az ízlésemre, sosem okoztam vele csalódást. Apró mosollyal néztem én is a filmet, amíg meg nem hallottam, hogy valaki kopog az ajtón. Senki nem vette a fáradtságot, hogy megnézze ki az, mindenki a TV-re meredt, aztán valaki hirtelen berontott.

– Mi a francot csináltok, fiúk?

Közömbös arckifejezéssel fordultam meg, azonban észrevettem, hogy Khun Korn nincs egyedül. P’Chan és Kinn ott álltak mellette és gyanakodva néztek rám.

– Ssss, apa! Ne olyan hangosan! – Khun a szájához emelte a mutatóujját és még csak rá sem nézett az apjára.

– Istenem! Megőrjít! Ha ezt akarod nézni, legalább vedd lejjebb a hangot! Az egész házat ledöbbentették ezek a hangok. – mondtha Khun Korn a homlokát dörzsölgetve.

– És még a testőreidet is belerángattad!

– Sssss, apa! Akkor mondd meg nekik, hogy ne hangoskodjanak, mert nem hallom rendesen. – felemelte a távirányítót és halkított a TV-n. Kinn az ajtónak dőlve, nevetve figyelte a jelenetet.

– Hagyd, apa. A biztonság kedvéért, ha unokákat akarsz. Talán képes lesz megadni neked. – mondta Kinn, mire Khun Korn még jobban dörzsölte a homlokát és elhagyta a szobát. Ezután Kinn felém pillantott és önelégülten mosolygott, majd követte az apját és becsukta az ajtót. Látva, hogy minden rendben van, nyugodtan folytattuk a filmezést.

Telt az idő és leléptem egy kicsit. Elővettem egy cigarettát, a számba raktam és meggyújtottam. Kifújtam a füstöt, ami az arcomba csapott.

Khun elaludt, mindenki elhagyta a szobát. Szóval van egy kis időm, hogy relaxáljak és kiadjam az érzelmeimet. Ahogy tegnap megláttam Kinnt, hirtelen ideges lettem tőle. De ez nem jelenti azt, hogy kedvelem őt vagy valami. Csak meglepődtem. Ma pedig talán fáradt voltam. Ahogy feltűnt a piacon, tudtam, hogy készül valamire. Bosszút akartam állni, de túl gyanakvó volt.

Majd egy nap, Kinn. Majd egy nap.

– Úgy nézel ki, mint aki nagyon jól szórakozik.

Pete sétált felém. Elővette a cigarettáját és meggyújtotta.

– Igen. Egész jól. – válaszoltam.

– Látni, hogy boldog vagy, engem is boldoggá tesz. – mondta meleg mosollyal.

– És mi van veled? – kérdeztem.

– Nos, tudod, az ég meghallgatta az imáimat. És a legsötétebb alagútban megtaláltam a fényt.

– Valóban? – kérdeztem mosolyogva.

Körbe néztem és azt vettem észre, hogy bár ezek az emberek mindig kijönnek ide cigizni, nem beszélnek túl sokat. Hirtelen éles léptekre lettem figyelmes és megfordultam. Kinn sofőrje volt, egy ismeretlen férfit kísért ki. Kíváncsian néztem Pete-re.

– Ki az?

– Khun Kinn vendége. – mondta miközben ugyanarra nézett, mint én. Sosem láttam még ezt a pasit ezelőtt.

– Ő is Kinn barátja? Miért tűnik ennyire elhasználtnak? – a mondatom végén Pete összeráncolt szemöldökkel figyelt.

– Mennyit tudsz Khun Kinnről, Porsche? – kérdezte.

– Nem túl sokat? Te?

Azon kívül, hogy megtámadott és nyomott hagyott a nyakamon. Másokkal is ezt csinálta? Ez a seggfej tényleg egy pszichopata. Még a saját barátaival is?

– Nos, Ez…

Pete-nek nem volt esélye befejezni a mondandóját, mert hirtelen a megszólalt az adóvevőm.

– Hallo! Hallo, Porsche! Porsche, merre vagy? Gyere fel hozzám! – megint Khun Thanakhun. Azt hittem az idióta már alszik. Sietve eldobtam a csikket és közben el is felejtettem megkérdezni Pete-től, mit akart mondani.

– Most megyek. – intettem és elindultam a házba.

Ezúttal vajon mi a fene van? Megszabadultam egy pszichopatától, de találkoztam egy őrülttel. Ahhh…

* Igen, Time és Tae „threesome”-ban is utazik. 🙂 Gyakran csinálják együtt egy harmadik személlyel. Nagyon szeretném az ő sztorijukat is elolvasni, de sajnos még nincs és talán nem is lesz.

** A thai egyetemeken az év elején minden kar indít a gólyák közül egy lány és egy fiú versenyzőt, és közülük kerül majd kis  az egyetem Holdja (fiú) és Csillaga (lány). Általában a legszebb és legtehetségesebb gólyákat választják indulónak a felsőbb évesek.