Jegyzetek arról, hogyan kell alaposan megtanítani egy kínai orvoslást gyakorló embert az emojik használatára – Ai Lian Zhai
Amikor először csevegtem a vakrandimmal WeChat-on, küldött nekem egy hangulatjelet: “Igyunk a barátságunkra.”
1.
A mai internetes világban, rengeteg különféle esettel lehet találkozni, ami a szekrényből való kilépést illeti, de még nem ismerek senkit, akinek a családja olyan békés és toleráns lett volna, mint az én családom.
Anyám, miután meghallotta, ajkai remegni kezdetek és sírva fakadt. Apám pedig vörösen égő szemekkel a sarokban levő akvárium mellé guggolt és a halakat nézte.
Körbe tapogatta magát, mintha keresett volna valamit, majd az egyik zsebéből előhúzott egy cigarettát és a szájába vette. Épp, amikor rágyújtott volna, az anyám megfordult és így szólt, “Ki hagyta jóvá, hogy a házban dohányozzon? Hogy mer ilyen zavaros vizekben horgászni?1
1 敢浑水摸鱼 (Gǎn húnshuǐmōyú) Zavaros vízen halászni. – Kínai idióma, mely az egyén azon álságos viselkedését írja le, amikor válsághelyzetben is önös érdekeinek a kiaknázására törekszik.
Apám, két másodperc erejéig mozdulatlan maradt, majd észrevétlenül visszatette a cigarettát a dobozba.
Aztán anyám visszafordult felém, tekintete még mindig lelkiismeret-furdalással volt teli, átölelt, majd megsimogatta a hajamat és azt mondta, “Minden a mi hibánk. Minden a mi hibánk.”
Habár meglett férfiként, nem nagyon szerettem ezt a fajta intimitást és simogatást, de nem utasítottam vissza. Elvégre a szüleim egyre idősebbek lesznek, és nekem is gondoskodnom kell az érzelmi szükségleteikről.
Miután az anyám abbahagyta a sírást, meglepő módon megkérdezte tőlem, hogy nincs-e valamilyen lelki teher rajtam. Többek között még azt is mondta, ne féljek semmitől, ők feltétel nélkül támogatni fognak.
Ez azért van, mert gyerekkoromban molesztáltak. Éppen a házunk ajtaja előtt guggolva játszodtam, amikor a szomszédos házat bérlő egyetemista nő bevitt a lakásába. Ez a dolog több, mint egy hónapon át megismétlődött, még mielőtt fény derült volna rá. Emiatt, a szüleim mindig is bűntudatot éreztek és magukat vádolták. Úgy érezték, hogy nem teljesítették szülői kötelezettségüket. Ezért mindent megadtak nekem, és bármi rossz történt velem, mindig magukra vették. Az évek múlásával, ez szinte a szokásukká vált.
Nem hiszem, hogy a szüleim felelősek a történtek miatt. Az az egyetemista nő szelídnek és kedvesnek tűnt. Visszafogott és félénknek, egyáltalán nem volt tolakodó, de ki gondolta volna, hogy a magánéletben pedofil.
Akkoriban nem értettem, mi is történik, és nem is emlékszem pontosan a történtekre. Csak félelmetesnek találtam a módot, ahogyan megfenyegetett, hogy ne mondjam el a szüleimnek. Ennek eredményeként, felnőtté válásom során, soha nem voltam képes a barátságnál intimebb kapcsolatot kialakítani egy lánnyal sem, így természetesen egy homoszexuális férfi lett belőlem.2
2 Fontos tudatosítani, hogy a szexuális visszaélés okozta trauma és a szexuális irányultság között nincs közvetlen, bizonyított ok-okozati összefüggés. Melegnek lenni nem választás kérdése.
Főiskolás koromban döntöttem úgy, hogy bevallom a szüleimnek ezt a sajnálatos hírt. De nem csak, hogy nem vesztették el a türelmüket, épp ellenkezőleg, számtalan helyzetben csakis magukat okolták. Bármennyire is próbáltam őket vigasztalni, hasztalan volt.
Tartva attól, hogy a megrázkódtatás és bűntudat érzésén kívül, még jobban összetöröm a szívüket, ezért egy másik sajnálatos hírt is el kellett titkolnom előlük.
Még mindig frigid vagyok.
2.
Határozottan állítom, hogy manapság sok embernek téves felfogása van a frigiditástól.
Szó sincs arról, hogy impotens lennék!
Nincs semmi problémám a szexuális funkcióimmal, reggel felállok, gay filmeket nézek és maszturbálok, csak nem akarok senkivel sem lefeküdni.
Egyszerűen csak nem akarok, érted? Miért van annyi sok “miért”-ed? Talán a te rizsedet eszem, hogy közöd van hozzá?
Főiskolás koromban randiztam egy fiatalabb diákkal. Az iskola internetes fórumának Érzelmi csere rovata mindig a feje tetejére állt, amikor olyan címkéket ragasztottak ránk: “Útonálló TOP x Hideg BOTTOM”, vagy “Hűséges eb TOP x Arrogáns BOTTOM, de a “Nianxia” tagadhatatlan volt, mivel ő magas volt én meg vékony.3
De akkoriban azt akartam mondani, mi értelme kitenni magunkat efféle TOP-BOTTOM támadásoknak? Amúgy sem feküdtünk le egymással.
Ő volt az, aki először elkezdett utánam járni. Követett mindenhova és nyomult erőszakosan. Habár a trükkjei régiek voltak, de olyan nagy horderejűek voltak, hogy majdnem az egész iskola tudott róla. (Máskülönben, mit gondolsz, hogyan szerethetett volna annyi poszt rólunk az iskola fórumon?)
A későbbiekben engem is nagyon lenyűgözött és beleegyeztem, hogy randizzunk
Valójában nem arról van szó, hogy soha nem feküdtem le vele. Minden Hét Nővér Fesztiválkor, karácsonykor és Valentin-napkor,4 megpróbált elrángatni egy kampuszon kívüli hotel szobájára. Legtöbbször találtam valami kifogást, hogy visszautasítsam, de néhány esetben elkerülhetetlen volt és két alkalommal belementem. Hajlandó voltam az előjátékra és arra, hogy odaadjam neki, de igazi kardokkal és fegyverekkel együttműködni már nem akartam.
4 Augusztus 4, december 25, február 14.
Harmadéves főiskolás koromban, a Világ Bajnokság idején, a juniorom ismét megpróbált szobára vinni, azzal az ürüggyel, hogy késő estig tudjunk focit nézni. Sört és rágcsálni valót vásároltunk ketten. Ettünk, ittunk, tévéztünk. Az éjszaka első felében jó volt a hangulat, szóval, természetesen összejöttünk. Be voltam indulva, és beleegyeztem abba, hogy végigcsinálom. Természetesen ő nagyon boldog volt és hosszú előjátékunk volt. Mit tehetnék, nagyon idegesítő volt. Amikor eljött az óvszerviselés ideje, rápillantottam az órára és gyorsan ellöktem magamtól, “Most kezdődik a döntő!”
Nem értettem, miért nem örült, amikor Spanyolország nyerte meg a kupát, elvégre mindketten nekik szurkoltunk.
Ha kimennél az utcára, és megkérdeznéd az első járókelőtől, a döntő nem sokkal fontosabb?!
De végül, ő volt az, aki a szexuális étvágyam “hiánya” miatt, a szakítás javaslatával állt elő.
Megértettem és elnézést kértem ezért. El is mentem a kórházba, hogy kivizsgáltassam magam, de az andrológiai vizsgálat semmi rendellenességet nem mutatott ki. De a papírt továbbra sem mutattam meg neki, titokban felaprítottam és kidobtam.
Szakításunk híre futótűzként terjedt el a főiskolán, és egy ideig sok lány úgy rimánkodott a fórumon, hogy “Többé már nem hiszek a szerelemben.”
De a juniorom még szerencsétlenebbül járt, mint hittem. A szakításunk után nem sokkal, szobára ment egy jóképű sráccal, aki már régóta fűzögette őt, de sajnos beléjük botlott az egyik közös barátunk, aki azt hitte, hogy ez a szerető volt az oka a szakításunknak.
A rossz hírek, akár többezer mérföldre is képesek elterjedni. Hamarosan a fórum teljes Érzelmi csere rovata kritizálni kezdte, szemétládának állítva be őt. Miközben arról faggatták, hogy miféle jóképű srác érhet fel velem.
Valójában tudom, hogy tényleg semmit nem tud arról a személyről. Meglehet, hogy a benne felgyülemlett düh és frusztráció volt az oka, amiért szobára ment vele. De a kettőjük kapcsolata már eleve az egy éjszakás harmat sorsára volt ítélve.
Ami azt a jóképű srácot illeti, aki valóban egy igazi söpredék volt, de mivel mégis ártatlan volt, úgy gondoltam, hogy ki kellene állnom és tisztáznom kellene a dolgokat. Emiatt egyeseknek megesett a szívük rajtam és azt sóhajtozták össze-vissza, hogy a szerelem miatt elvesztettem az önbecslésemet, és hogy egy rideg férfiistenből egy elesett senkivé degenerálódtam.
Nem fontos. Noha engem is beskatulyáztak az “olcsó meleg” kategóriába, mivel közöm volt a Szemétláda TOPhoz és szeretőjéhez, de egyáltalán nem sajnálom őket.
3.
A diplomaosztó óta nem voltam szerelmes. A meleg közösségek eleve kaotikusak, ahol legtöbb kapcsolat a szexre épül. Nekem pedig hiányoznak azok az alapismereteim, amelyek a másokkal való párkapcsolat fenntartásához szükségesek.
Valójában nem azért, mert csalódtam volna a szerelemben. De ha visszagondolok arra a kapcsolatra, egy kissé unalmasnak tűnik. Akkor viszont miért kell szerelmesnek lennem? Nem nősülhetek meg, nem lehetnek gyerekeim és nem is akarok lefeküdni senkivel.
Azon kívül, hogy a fejedet egész nap a szerelem tölti ki, valami másra még tudsz gondolni?
A fiatalok, miért nem szentelhetnek több figyelmet a szakterületükre?
Valószínűleg ez a vállalkozó szellem késztetett arra, hogy a munkahelyemre kerülve eddigi pályafutásom csúcsára emelkedjek, és néhány évvel később, egészen a főszerkesztői pozícióig jutottam.
Bár a szerkesztőségünkben csak négyen vagyunk.
Valójában ez a munka nagyon is ideális a számomra. Irodalmi havilap lévén a munka könnyű, és van elég szabadidőm is. Habár a jövedelmem középosztálybeli, de a saját kézirataimból még szert tudok tenni egy kis plusz pénzre, és ahogy telik az idő, még mindig van némi hírnevem és valamennyi megtakarításom.
Egyetlen dolog maradt, ami a szüleimet aggasztja, és az a szerelmi életem.
Várjunk csak, miért is tértem vissza az elejére?
De amint az öregeim ismét elkezdték hajtogatni, hogy “Minden a mi hibánk.” – kénytelen voltam megalkudni. Elvégre, ez csak egy vakrandi, nem igaz?
Ami azt illeti, hogy milyen varázslat folytán sikerült rátalálniuk egyik meleg srác után a másikra, akik hajlandóak voltak vakrandira menni, azt nem tudom, ezt még én sem voltam képes megfejteni!
De az igazat megvallva, és most nem azért mondom, hogy másokat beskatulyázzak, de mindegyik vakrandimban volt valami kivetni való.
Magamat beleértve? Igen, bennem is van kivetni való, de hát nem megmondtam már az elején?
Finoman mondva, tényleg sok az olyan férfi, akinek értelmi szintje későn érik be, és az érzelmi intelligenciája is alacsony.
És a legfélelmetesebb dolog, nem elég, hogy alacsony az érzelmi intelligenciája, de még kényszeresen is ugrat téged.
4.
Például, volt egy srác, aki a konditerembe vitt randevúzni. A mellizmai kitöltötték a trikóját. A tesztoszteron csak úgy szárnyalt. Fekvenyomást gyakorolt, közben pedig hivalkodóan bámult rám.
Értem én, ezt hívják párzási ösztönnek. A hím pávák már csak ilyenek.
De ha edzőterembe szeretne menni, akkor szóljon előre, és engedje meg, hogy vigyek megfelelő ruhát magammal az átöltözéshez.
Erre félénken azt mondja: – Drágám, meg akartalak lepni.
Ó, meglepetés.
Nem volt más választásom, mint hogy ott álljak a fehér ingemben és fekete nadrágomban, és egy csapat nagydarab, izzadságszagú férfi mellett nézzem, ahogy emelgeti a vasat.
5.
Vagy volt egy másik srác is, aki az a fajta volt, aki szeretett szelfiket küldözgetni, amint felvett WeChat-en.
Azzal még nincs semmi baj, ha valaki egy fotót kér egy vakrandin, így küldtem neki egy fotót magamról. Kifejezetten egy félalakos fotót küldtem, amelyet az egyik barátom készített rólam egy kávézóban. Tudod, lágy fény, megfelelő szög. Szóval ez egy olyan kép volt, ahol a legfotogénebb voltam.
Normális esetben, az ember azt várná el ugye, az etikett szerint, hogy a másik fél is küld magáról egy hasonló képet.
Ő azonban nem.
【HosszúKardaKézben: Nem ilyen szelfit, hanem azt a bizonyos fajtát. 😬😬😬】
【Normcore: Miért mi a különbség? 】
【HosszúKardaKézben: Olyan levetkőzöttet akarok. 😳】
【Normcore: Nincs. 】
【HosszúKardaKézben: Készíts egyet most. Látni akarom】
【Normcore: … 】
【HosszúKardaKézben: Gyere már, csak egy pillantást. Olyan jól nézel ki, olyan jó az alakod. Biztosan még érdekesebb lesz, ha leveszed. 】
【 HosszúKardaKézben: Ne légy szégyenlős. Comonbaby~ 】
【 HosszúKardaKézben: Hadd lássam a (kódolt üzenet) 😳】
【 HosszúKardaKézben: Ott vagy még ember: 🐷】
Tesó, ez a fajta hetero flörtölési stílus méltó a meleg identitásodhoz?
Azzal lezártam a telefont és figyelmen kívül hagytam. Onnantól fogva nem jött válasz, végül leállt.
Biztosan rájött, hogy mire gondolok, és nem akarta, hogy még ennél is csúnyábban végződjön. Várok holnapig, és csendben kitörlöm az ismerőseim közül.
Így, fél nappal később, amikor hirtelen újra rezegni kezdett a telefon, gyanútlanul és óvatlanul felvettem, hogy ellenőrizzem.
【HosszúKardaKézben: Kicsim, nézem a képedet és maszturbálok. 】
Hogy miért nem tettem feketelistára már akkor, amikor az első illetlen mondatánál?
Honnan jött ez a pszichopata?!
Manapság minden meleg ennyire ilyen aljas trükkökhöz folyamodik?!
Vagy vakrandizik, vagy félrelép! Vagy vakrandizik, vagy félrelép! Vagy vakrandizik, vagy félrelép!
6.
Mindezek után komoly beszélgetést folytattam az anyámmal, ahol kifejtettem a tiltakozásomat.
Tudom, hogy a meleg közösség meglehetősen visszahúzódó, és azok, akik hajlandóak vakrandira menni, olyan ritkák, mint az unikornis. Éppen ezért olyan nehéz egyet is találni. De mi sem lehetünk ennyire igénytelenek, igaz? Egyáltalán kik ezek az emberek? Nem járnánk jobban, ha a sorsra bíznánk az egészet?
Az anyám mélyen elgondolkozott a tettein.
Aztán az életére fogadkozott, hogy a következő vakrandim igazán jó lesz, igazán kivételes lesz.
Viszont, amikor először megláttam a cetlin levő elérhetőségét, valami baljós előérzetem támadt.
Wang DeQuan.
Természetesen, nem ismertem őt.
De az a név.
Ezzel a névvel a Qing-palotai drámákban eunuch, a japánellenes drámákban pedig ágyútöltelék lehetett volna. Mindenesetre, a neve alapján, egy olyan szereplő lett volna, aki még az első 5 epizódot sem élte volna túl.
És anya, biztos vagy benne, hogy az az személy nem az 1960-as vagy 1970-es években született?
Nem, nem. Nem helyes ilyen egyszerű és durva spekulációkra alapozva megítélni másokat. Inkább ismerd meg előbb. Így rákerestem WeChat-en a profiljára.
…vagy inkább felejtsük is el. Még a legcsekélyebb vágyat sem sikerült kicsikarnom magamból, hogy rákattintsak a “Ismerős hozzáadása” gombra.
Az illető az igazi nevét használta. Mindössze 3 karakter szerepelt a kezdőlapon: “王德全” Egyetlen szóval se több, se kevesebb. Az avatárja pedig egy sötét, emberformájú ikon volt, lekerekített sarkokkal.
3 年下 (Niánxia) – magyar megfelelője nincs ennek a kifejezésnek. Danmei regényekben és animációkban előforduló kifejezés, ami a meleg párkapcsolatokat írja le, ahol történetesen a fiatalabb és sok esetben magasabb srác a Top.
Az, amit a rendszer automatikusan hozzáad.
Pontosan, még csak avatár kepét sem töltött fel magának.
Akár egy turistafotót is használhatott volna profilképként, a festői hely nevével a háttérben!
Nem, mintha felszínes lennék, csak arra gondolok, ha már mindenki tudja előre, hogy generációs szakadékról van szó, akkor miért kellene „csevegésre” pazarolni az energiáját?
7.
De azért, hogy számot tegyek anyámnak, küldtem neki egy Friend Requestet, amit a másik fél nagyon gyorsan vissza is igazolt.
Azonban, az üres profilképet elnézve, enyhe szociális szorongás kezdett úrrá lenni rajtam.
Mit mondhatnék?
Ha legalább a másik fél a saját fotóját használja, akkor abból hozzávetőlegesen meg lehet állapítani a korát és lesz egy benyomásod a kinézetéről. Vagy ha valamelyik Anime karakter képét használja profilképként, akkor abból tippelni lehet, hogy ő egy kétdimenziós otaku, azaz fanatikus anime rajongó lehet. Vagy, ha Cassillas képét használja, akkor cseveghetsz vele a fociról, vagy ha éppen állatos fotót használ, akkor valószínűleg szereti az irodalmat és a művészeteket…
De ha semmilyen kép sincs róla, akkor úgy fogod érezni, mintha a másik oldalon levő személy nem is valóságos.
De nem kellett túl sokáig aggódnom emiatt, mivel ő volt az, aki először megszólalt.
【 Wang DeQuan: Üdvözlöm. 】
Üdvözlöm! ! !
Önkéntelenül is egyenesen ültem.
【 Normcore: Á… Üdvözlöm. 】
Mit tegyek? Ilyenkor mi a következő lépés? Ilyenkor, amikor ennyire udvariasnak kell lenni, mindig zavarba jövök egy kicsit. Habár gyakran használom az önöző formát, ha kimegyek vacsorázni, de ez főképp a felszolgálóknak szól, nem annak a személynek, akivel vakrandim van…
De várjunk csak. Az is lehet, hogy az illető nem tudja, hogy velem beszél és azt hiszi, hogy egy üzletember vagyok.
【 Normcore: Tudod, hogy ki vagyok? 】
【 Wang DeQuan: Igen, valaki meghívott minket egy vakrandira. Du Qing az ön neve, igaz? 】
【 Normcore: Igen, én vagyok az orz… Akkor azt hiszem, nem szükséges, hogy formálisan beszéljünk. Ön túl udvarias. 】
A fenébe, én is elkezdtem „Ön”-t használni!
【 Wang DeQuan: Rendben. 】
8.
Ezután mit fogsz mondani…
A hangulat ismét holtpontra került.
Miközben azon agyaltam, hogy milyen témát dobjak fel, a chat állapotsora folyamatosan „Gépel”-t mutatott, ami remek, mert úgy tűnik, a másik fél is aktívan témát keres, úgyhogy várni kezdtem.
Azonban, mintha ez a téma túlságosan is nehéz lett volna. Öt perc várakozás után, végre megszólalt a WeChat értesítőhangja.
【 Wang DeQuan: Elnézést, az orz minek a rövidítése? 】
9.
Nem olyan téma!
【 Normcore: Hogy is mondjam, ez nem egy rövidítés, hanem egy piktogramos kifejezés, olyan, mint egy emberke, aki a földön térdel…]
【 Wang DeQuan: Emberke? 】
【 Normcore: Nézd csak, o a feje, az r és a z a karok és lábak… Ugye látod? 】
【 Wang DeQuan: Értem. 】
【 Normcore: Akkor jó. 】
【 Wang DeQuan: De miért kell térdelnie? 】
Keress rá: Hogyan kell egy nagypapával csevegni? Online várakozás, nagyon sürgős.5
5 Internetes fórumokon való kérdés feltevése után, az “Online várakozás, nagyon sürgős” kifejezés azt jelöli, hogy azonnali SOS választ vár a netizenektől.
【 Normcore: Felejtsd el, valójában, nem is kell erre az emotikonra figyelned, semmi köze ahhoz, amit mondani akartam. 】
【 Wang DeQuan: „Az orz a Frustrated Body Forward Bend rövidítése, egyfajta internetes piktogram (hangulatikon), amely Japánból származik. Eredetileg az interneten népszerű „○|￣|_” hangulatjelre utal. Ez az jel úgy néz ki, mint egy földön térdelő ember, miután elhatalmasodott volna rajta valami. Általában arra használják, hogy leírjanak egy nagyon lesújtott, vagy nagyon lehangolt állapotot, ami frusztrációt vagy depressziót fejez ki.” Baidu Enciklopédia 】
【 Wang DeQuan: Most már látom. 】
【Normcore: … 】
【 Wang DeQuan: Elnézést, unalmas vagyok, igaz? 】
Eredetileg azt gondoltam, hogy ez az ember rettenetesen unalmas, és nehéz vele kommunikálni, de amikor a másik fél ezt mondta, még én is kínosan éreztem magam.
【 Normcore: Dehogyis! Mindenkinek megvan a maga stílusa a csevegésben. A barátaim és én általában chaten beszélgetünk és szeretünk emotikonokat küldözgetni, de vannak, akik nem szeretik. Csak szórakoztatónak tartom, de lényegtelen. 】
Ezután elküldtem neki Tusky néhány klasszikus ikonját, amelyet mindenki képes megérteni.
Úgy tűnt, hogy a másik fél is rendelkezik némi ismerettel. Viszonzásképp ő is küldött nekem néhány .gif animációt.
Egy elegáns, középkorú hölgy, haja magasra húzott kontyba csavarva, az arcáig felálló gallérral, amint a kezében egy pohár vörösbort tart. Mellette pedig néhány, nagy karakterekkel írt szó villog.
“Igyunk a barátságunkra”
10.
Azt hiszem, meg tudom érteni, hogy az anyám miért tartja annyira különlegesnek ezt a vakrandi partneremet.
Mert ez is az egyik kedvenc hangulatjele.
11.
Hirtelen megértettem, hogyan kell csevegni vele. Az idősebbekkel való csetelés során, ildomosabb lenne az ő szokásaikhoz igazodni, nemde?
【 Normcore: Hehe. 🙂】
【 Wang DeQuan: Hehe. 🙂】