A borítókép a Kortárs Kínai Könyvklub Facebook felületének fotóalbumából származik. Készítette: Moldoványi Barnabás
Április 22-én, amikor először találkoztam a Kortárs Kínai Könyvklub Su Tong – Idézetverseny kiírásával nem állt szándékomban részt venni a versenyen, mivel úgy gondoltam, hogy ez a lehetőség kifejezetten a szakmabelieknek szól, és nem egy magamfajta rajongói fordítónak.
Április végén még javában folyt a 🌸Tavaszi Regényszirmok 🌸 közösségi esemény a Kínai és egyéb ázsiai regények – magyar fordítói és írói közösségének csoportjában, így több, egyéb elfoglaltságom is akadt, és a megmaradt energiámat a Tong Hua regényének éppen aktuális fejezetének befejezésére akartam összepontosítani.
Május 7-én végül sikerült pontot tenni a 13. fejezetre, és ezt követően végre egy kicsit fellélegezhettem. Két nappal később ismét szembejött velem az idézetverseny kiírása, amely felhívta a figyelmet, hogy már csak 3 nap maradt hátra a határidő lejártáig.
Keresgélni kezdtem a neten. Utánanéztem, milyen írásai vannak Su Tongnak. Mint kiderült, valóban rengeteg rövidebb és hosszabb terjedelmű írása van, de ezek közül egyik sem található meg netes felületeken, így kénytelen voltam a kínai olvasók által kiszemelt idézetekre hagyatkozni a Douban.com-on.
Ekkor még javában vacilláltam, hogy részt vegyek-e a versenyen vagy sem. Egy adott ponton még be is zártam minden megnyitott oldalt, gondolván, hogy nincs értelme ezzel vesztegetnem az időt. Viszont folyton ott motoszkált a fejemben a szakmai díj fogalma. Arra gondoltam, mivel így is nap mint nap netes felületen elérhető kínai szövegek fordításával foglalkozom, azért egy próbát megér. És ha nem is érek el vele semmit, legalább boldogítani fog a tudat, hogy ezen a módon is támogattam a szervezőket. 🙂
Ismét kinyitottam a forrásoldalakat, majd miután sikerült kiválasztani 2-3 idézetet Su Tong: Folyópart /《河岸》című regényéből, elkezdtem fordítani.
Su Tong: Folyópart – 1. részlet
我很正常，反常的是我的后背，一去一回，我的背上已经空空荡荡，一个女孩子带给我的温暖的提问当然无存，我的背后竟然还保持着惯性，微微弓起来，承接一个不存在的小小的柔弱的身体。我的后背有点卑贱，卑贱得很反常，分别不到两分钟，我的后背就开始思念起一个小女孩了。 我弓着背走到我家的船上，看见一盏孤灯在舱篷里摇晃，父亲已经在舱里整理床铺。船上一片凄清，似乎没有人烟，那是第一次，我打量着舷板上一条薄薄的哀伤的影子，发现了自己内心的孤独，还有爱意，它比夜色中的河水更加深不可测。 那两件棉毛衫令我睹物伤情，我突然就想明白了，我干的事情和谁都没关系，怪我自己，我是胆小鬼，世界上所有的胆小鬼都一样，只敢发泄自己的恨，不敢公开自己的爱，他们敢于发泄自己的恨，只因为要掩藏自己的爱。我就是这样一个胆小鬼，我对慧仙的爱是水葫芦对向日葵的爱，这样的爱，比恨更深奥，比恨更离奇，这样的爱，我已经无法公开了。
Magyar fordítás
Egészen normális testfelépítésem volt, abnormálisnak inkább a hátamat lehetett mondani. Mire odamentem és visszajöttem, addigra már a hátam teljességgel kiürült. A lány hozzám intézett, meleg kérdései természetesen megszűntek létezni, így a hátam továbbra is megőrizte önnön tehetetlenségét. Enyhén ívelt volt, mintha egy nem létező, apró és törékeny testet tartana. A hátam kissé görbe volt, annyira görbe, hogy már abnormálisnak számított, és kevesebb mint két perccel azután, hogy elváltunk, a hátam már hiányolni kezdte a kislányt. Összegörnyedve mentem haza a hajóhoz, és egy magányos lámpát láttam imbolyogni a kabinban. Apám éppen ágyat vetett a kabinban. A hajón komor csend honolt, mintha senki sem lakott volna ott. Egy keskeny és levert árnyékot néztem a padlón, és most először fedeztem fel a szívemben rejlő magányt és szerelmet, melyek még az éjszakai folyó vízénél is mélyebbek és kifürkészhetetlenebbek voltak. Azt a két pamut szvettert látva elszomorodtam, és hirtelen rájöttem, hogy amit tettem, annak semmi köze sem volt máshoz, hanem csakis az én hibám volt. Igazi gyáva voltam. A világ összes gyávája mind ugyanolyan. Csak a gyűlöletüket merik kiadni magukból, de nem merik nyíltan kimutatni a szerelmüket, és azért merik kiadni a gyűlöletüket, mert csak így tudják elrejteni a szerelmüket. Micsoda gyáva vagyok. A Hui Xian iránt érzett szerelmem olyan, mint a vízijácint szerelme a napraforgó iránt. Ez a fajta szerelem jóval mélyebb, jóval különösebb, mint a gyűlölet, és ezt a fajta szerelmet nem hozhattam nyilvánosságra.
Su Tong: Folyópart – 2. részlet
我很清醒，没有与母亲顶嘴，她发怒的时候我捏紧鼻子屏住气，这个动作提醒她注意我耳朵的功能，你骂什么都没用，你的话从我的左耳里进去，马上从右耳里出来了，骂什么都是空屁。我在母亲的责骂声中默默地吃晚饭，脑子里忽然想起“流亡”这个词，或许我已经开始流亡了，粮油加工站不是我的久留之地，我已经认定母亲那间狭窄的女工宿舍不是我的家，是我的一个驿站而已。什么母亲？什么儿子？空屁而已。我是我母亲的客人，一个不受欢迎的客人，她提供我一日三餐，每一粒米粒上都浸泡了她的悲伤，每一片青菜叶上都夹带了她的绝望。我与母亲在一起，不是她灭亡，就是我疯狂；不是她疯狂，就是我灭亡一这不仅是我母亲的结论，也是我自己的结论。
Magyar fordítás
Mindig is józaneszű voltam, és nem feleseltem az anyámnak. Amikor dühbe gurult, befogtam az orrom és visszatartottam a lélegzetem. Ez a mozdulat arra emlékeztette, hogy figyelembe vegye a füleim szerepét. Hiába szidsz, a szavaid a bal fülemen bemennek, és azonnal ki is jönnek a jobb fülemen. Bármit is mondasz, csak egy rakás lepkefing. Anyám korholása közepette némán vacsoráztam, hirtelen a “száműzetés” ötlött a fejembe. Talán már el is kezdtem száműzetésben élni. A gabona- és olajfeldolgozó állomás nem az a hely, ahol sokáig maradhatok, és már rég megállapítottam, hogy anyám szűkös női munkásszállója nem az otthonom, hanem csak egy átmeneti szállás a számomra. Milyen anya? Milyen fiú? Mindez csak lepkefing. Én csak egy vendég vagyok az anyámnak. Egy nemkívánatos vendég, akinek naponta háromszor biztosított ételt. Minden egyes rizsszem az ő bánatával volt átitatva, és minden egyes zöldséglevél az ő kétségbeesésével volt töltve. Amikor anyámmal együtt vagyunk, vagy ő pusztul el, míg én megőrülök; vagy ő bolondul meg, és én pusztulok el. – Ez nemcsak anyám következtetése, hanem az enyém is.
A kiírásnak egyéb formai kötöttségei is voltak. Többek között, az idézet terjedelmére vonatkozó kritérium okozta a legtöbb gondot. Utólag jöttem rá, hogy az általam kiválasztott és lefordított idézetek jócskán túllépik a maximális 1000 leütés határt, így kénytelen voltam improvizálni. 😛
Az első idézetet két részre bontottam:
A második idézetet is meg kellett vágnom, hogy bele tudjam fértetni az 1000 leütéses keretbe. De könnyen meglehet, hogy ez a tömörítés hozta meg a várva várt sikert, mivel ez a pályamunkám nyerte el a zsűri tetszését. 🙂
Egy kicsit meg is lepődtem ezen, mivel nem éreztem annyira sikeresnek a tömörített változatot. Valamiért sokkal erősebbnek éreztem az első két pályamunkámat. De valószínűleg, a vizuális törés megbontotta a szöveg kohézióját, így nem lehetett a befutó pályamunka.
Ami a szövegek vizuális ábrázolását illeti, igyekeztem megtartani a főbb motívumokat. A „púpos hátra” vonatkozóan nem nagyon lehet esztétikailag is jól kinézű vizuális elemet találni, így esett a választásom az elhagyatott mólóra.
A második képen pedig „a vízijácint szerelme a napraforgó iránt” – motívumát akartam megőrizni. De itt is nagyon nehéz volt a virágmotivumokra alapozva megfelelő vizuális anyagot találni. Ezért képi szinten, így csak a vízijácint kék szinét és a napraforgó sárga szinét tudtam reprezentálni.
Annak is utánanéztem milyen szimbolikus jelentései lehetnek a vízijácintnak (水葫芦) a kínai kultúrában? Mint kiderült, a vízijácintnak nincs jól megalapozott, hagyományos szerelmi szimbolikája, viszont ebben a szövegkörnyezetben jelenthet egy növényt, mely
- nem tud gyökeret ereszteni – lebeg a felszínen, nem kapaszkodik meg a földben, mint egy bizonytalan vagy gyökértelen érzelem.
- terjedékeny, burjánzó, de nem irányítható – mint egy elfojthatatlan, mégis kaotikus szenvedély.
- kiszolgáltatott a víz sodrásának – nincs saját iránya, a körülmények határozzák meg a sorsát.
Ezzel ellentétben pedig a napraforgó (向日葵) a maga stabil, a nap felé forduló, magasba törő képével egy olyan kontrasztot mutat, mely utalhat Su Tong és Hui Xian státuszának hierarchikus és egzisztenciális különbségeire.
Ebből fakad az a mély, de lehetetlen vonzalom, amit Su Tong úgy ír le, mint ami már a gyűlöletnél is mélyebb és abszurdabb. A vízijácint csak nézheti a napraforgót, de nem lehet vele egy világban, mert más közegben él.
Madártávlatból nézve pedig, csupán e két szövegrészletből képet kaphatunk Su Tongról, ugyanakkor a szeretteihez való viszonyáról: külön-külön láthatjuk a szerelméhez, az apjához és az anyjához fűződő viszonyát.
A tegnap esti író-olvasó találkozón egy hölgy a hallgatóságból azt a kérdést tette fel neki, szerinte melyik könyvét tartaná alkalmasnak arra, hogy magyarra fordítsák. Egy ehhez hasonló kérdésre nem lehet helyes választ adni. Ő természetesen azt mondta, ha lehet, akkor mindet. 🙂 Még ha nincs is kereslet Su Tong minden egyes írására, attól fuggetlenül a Folyópart című regénye lehetne egy következő lépés.
Az író-olvasó találkozó végén végül hivatalosan is kihirdették a Su Tong – Idézetverseny két győztesét. A kései értesítés ellenére sikerült megszervezni az oda-vissza utat, így személyesen vehettem át Su Tongtól a nyereménytasakot. 🙂 Kissé gyűrötten és az úttól megviselten, de ott voltam, és élveztem minden percét.
Ezúton is szeretném megköszönni a zsűri tagjainak, ill. mindenkinek, aki részt vett a találkozó megszervezésében a lehetőséget, és felém tanúsított bizalmat.
