Az online írók számára a papírkiadás egyet jelentett a mulasztások és a hibák kijavításának lehetőségével 

 
 
Azok az alkotások, amelyek a webirodalom előállítási mechanizmusának keretén belül látnak napvilágot, közvetlenül az olvasók elé kerülnek, és az olvasók igényeire összpontosítanak. Éppen ezért jóval közvetlenebbek és hatékonyabbak a tömegek pszichológiai vágyainak tükrözésében és a valós élet visszaadásában, mint a hagyományos irodalom-előállítási mechanizmusok. 

Az online irodalomgyártás mechanizmusa azonban folyamatos frissítést igényel, az online szerzők pedig nap mint nap a vázlatot követve írtak, és a feltöltés után általában nem változtattak a szövegen. Habár az interneten szerializált művek javításának lehetősége adott volt, de ahogy azt Weid veterán online irodalmi lektor mondta, a gyors sorozatfrissítéseket igénylő előállítási mechanizmus szerint nem reális időt szánni a mű finomhangolására.  

Azokat a szerzőket, akik a feltöltést követően úgy érezték, hogy a tartalom nem elég jó, és szerették volna átdolgozni, kizárták. 

Másrészt pedig, az online írásoknak fenn kellett tartaniuk azt az érzést, miszerint egyetlen lendületből készültek. Az online író, Mao Ni 猫腻 azt mondta, hogy amikor a “Joy of Life-ot” 庆余年 írta, “egyetlen lélegzetvétellel írta meg”, anélkül, hogy visszanézett volna, vagy bármilyen átírást végzett volna.  
 

Még az elgépelési hibákat sem javítottam ki, mert attól féltem, hogy hibát követek el, ha átnézem. Visszatekintve, toldozni-foldozni tudjuk a szöveget, hogy a történetszál még koherensebb legyen, de odavész az első benyomás. A továbblépés élénk érzése felemésztődik a revízió folyamatában. Mindannyian szembesültünk már ezzel a helyzettel. De megvárhatjuk, amíg befejezzük az adott írást és csak azután javítjuk, épp úgy, ahogy Jin Yong 金庸 tette annak idején. A másik ok pedig az, hogy alig várom, hogy az olvasók is láthassák, és különös büszkeség fog el.

A gyors és folyamatos frissítések lehetővé tették a szerzők számára, hogy megőrizzék a frissesség érzését, de a konkrét szövegben elkerülhetetlenek maradtak mulasztások. 

Nem csak Mao Ni, hanem sok ember szemében Jin Yong harcművészeti (wuxia) regényei jelentik a zsánerregények etalonját. De az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Jin Yong regényei azért válhattak az elit réteg és a tömegek egyaránt nagyra értékelt “klasszikusaivá”, mert számtalanszor átdolgozta őket.  

Jin Yong 1955 és 1972 között szerializálta a wuxia regényeit újságokban és folyóiratokban. Abban az időben, az újságokban való sorozatos közzététel megkövetelte a szerzőktől a határidők betartását és a munkáik időben történő benyújtását, így nem maradt szabad idejük munkájuk csiszolására.  

Lin Yao 林遥 a “Hongkong nagy wuxia korszaka” című művében rámutatott, hogy abban az időben Hongkongban példátlan mennyiségű wuxia regény íródott, de “az, hogy valaki Jin Yonghoz hasonlóan átdolgozza a saját műveit, ritkaságszámba ment. A legtöbb wuxia regényíró nem volt ilyen szerencsés, még arra sem jutott idejük, hogy újraolvassák saját regényeiket.” Ezek a wuxia regények rendkívül népszerűek voltak a szerializálás idején, de az olvasók gyorsan elfelejtették őket. Évtizedek teltek el, és mindössze csak néhány, a Jin Yong és pár író társa által írt wuxia regény vált maradandóvá. Úgy a gyors szerializálás kreatív alkotási módszere, mint az ezeket a regényeket követő nagyszámú olvasóközönség, a wuxia regények történelmi helyzetének alakulása, referenciaként szolgálhat a mai online regényírók számára. 

Az online irodalom szerzői számára a papírkiadás lehetőséget ad a mulasztások kijavítására és a hibák javítására. A papíralapú publikálás során történő átdolgozás új alkotói ritmust biztosított a szerzőknek. Lehetővé tette számukra, hogy lelassuljanak és gondosan átcsiszolják a munkájukat, miközben a szerializálás során kapott olvasói véleményeket is megfogadhatták. Ily módon a végleges papírváltozat egy “átfogó szöveggé” vált, amely több véleményt is magában foglal.  

Az olvasók számára a webirodalom online olvasási felülete rendkívül összetett, ami chattel, online játékokkal, filmekkel, hírekkel és egyéb információkkal keveredett. A papíralapú könyvek olvasási felülete pedig viszonylag egyszerű, teljes mértékben a szavakra támaszkodik egy képzeletbeli világ felépítéséhez. Napjainkban a szövegolvasás a kommunikáció ősi, mégis úttörő módjává vált. “Úttörő”, mert a képek korában, ahol minden vizuális módon van kifejezve, a szövegolvasás ismét rávilágít a képzelet fontosságára, és az olvasók jobban kivehetik a részüket az alkotásban a nyomtatott szövegek olvasása során. 

A papírkiadás jelentősége nem az, hogy az online irodalomgyártás eredményeit visszahozza a hagyományos irodalomgyártás mechanizmusába, és erőltetett módon “adaptációt” végezzen rajtuk, hanem az, hogy a két termelési mechanizmus összekapcsolásával új értéket adjon az online irodalomnak.