Lehet, hogy ellentmondásosnak tűnik, de képzeld el mi történne, ha magadra öltenéd az ideális énedet. Még akkor is, ha nem vagy még ott.

Mi lenne, ha belülről egy fitt embernek tartanád magad, még azalatt az idő alatt is, amíg életre kelted őt. Ne gondolj úgy magadra, mint akinek sétálnia kell. Inkább gondolj úgy magadra, mint aki sétál. Ha atlétává akarsz válni, kapcsolódj a benned lévő atlétával. Nem számít, ha ez a hívás még nem jelent meg.

Muhammad Ali lánya, Laila Ali, aki maga is egy profi boxolóvá vált, azt mondta, „Egyáltalán nem voltam formában, mielőtt eldöntöttem volna, hogy boxolni akarok. Nem voltam atléta. Mielőtt boxolni kezdtem volna, edzőterembe jártam, és egy-egy hónap után abbahagytam.”

De amint magadra öltesz egy identitást, máris egy belső üzemanyagforrást adtál magadnak.

Az ember, akivé válni akarsz, az máris ott van benned. Hagyd, hogy ez az identitás alakot öltsön mától. Igényeld a tulajdonjogodat afölött, amit értékesnek tartasz. Teremtsd meg a környezetet, ami előcsalogatja belőled azokat a tulajdonságokat. Nem kell nehéz csatákat vívnod. Haladhatsz az áramlat sodrásával is.

A viselkedéstudományban van egy elv, amit Önjelzésnek (Self Signaling) hívnak. Dan Ariely professzor laboratóriuma a Duke Egyetemről, egy meghatározást ad a számunkra:

Az emberek úgy viselkednek, hogy megerősítsék azt a fajta embert, akinek hiszik magukat, még akkor is, ha senki sem figyeli őket.

Szóval rövidíts egyet. Gondolj magadra íróként, futóként, olvasóként, rendszerető emberként, meditálóként, bárki, aki lenni szeretnél. Kezdj el hinni abban, aki legbelül vagy. Még akkor is, ha még nem mutatkozik meg kívülről. Figyeld meg magad, amint olyan módon kezdesz el viselkedni, ami megerősíti ezt a hitedet. Az a valami megtalálja az utat kifele. Csak figyelj.

Isten olyannak teremtett, amilyen vagyok, és elfogadom magamat ilyennek. Vagyok, aki vagyok, és büszke vagyok magamra. – Caster Semenya, Dél-afrikai atléta