Amikor Zhou ZiShu belépett az Ezüstkereskedésbe, nemcsak a boltos köszöntötte, hanem egy vidám tekintetű, kissé kövér férfi is, aki amint meghallotta az érkezését, egy lépést tett előre és üdvözölte őt. Ennek az embernek vékony szemöldökei, keskeny szeme és vaskos orra volt. Arca pedig úgy nézett ki, mint egy nagy főtt gombóc, amelyet éppen akkor vettek volna ki a gőzfazékból. Barátságos arca meglehetősen kellemes, szerethető látványt nyújtott. A bolttulajdonos pedig, két lépéssel hátrébb enyhén hajtott fejet és tisztelettudóan köszönt neki. 

Zhou ZiShut láttán, megdöbbent egy pillanat erejéig, ezért próbaképpen megkérdezte, “Te vagy az… Zhou ifjúmester?  

Zhou ZiShu elmosolyodott és megkérdezte, “Miért, nem ismersz fel, Ping’An?” 

Kiderült, hogy a férfi, aki előre jött, Song Ping’An volt, a Biztonság Ezüstkereskedés tulajdonosa. Azt beszélik róla, hogy eredetileg a nanningi hercegi kastély főkamarása volt, de miután a birtok tulajdonosa elhunyt, akkor ő is elhagyta a kastélyt és abból a kis megtakarított pénzéből vállalkozásba kezdett, amely néhány év legforgása alatt virágzó üzletté nőtte ki magát. 

Ma már országszerte vannak birtokai és folyton utazgat. Ebből kifolyólag soha senki nem tudja, hogy hol tartózkodik éppen. Már sokan a kereskedők közül tudják, hogy ez a Song nagyfőnök, ha üzletről van szó, nagyon agyafúrt, és egyike azon ritka kereskedőknek, akik soha nem csapnak be másokat. Valójában kedves és jóindulatú ember volt, és ahogy járt-kelt a világban egyre nagyobb hírneve kerekedett, melynek köszönhetően a Song család egyre csak virágzott és gyarapodott. 

Song Ping’An nagyon izgatott lett, ezért megparancsolta a boltosnak, hogy zárjon be. Elbocsátotta az inasokat, és miután megtisztította a terepet, hellyel kínálta Zhou ZiShut, és megszólalt, “Ez a szolga itt, eredetileg Yangzhou mellett volt, de a hír hallatán, azonnal visszasietett Dongtingba. Az embereim elhanyagolták valaha az ifjúmestert? A Meseterem már évek óta emleget téged!” – és még halkabb hangon hozzátette, “Szeretném a köszönetemet kifejezni, Zhou ifjúmester, amiért megőrizted a Mesterem, Pekingből való távozásának hírét. Neked köszönhetően békében és zavartalanul tölthette az elmúlt néhány évet.” 

Zhou ZIShu kortyolt egyet a teájából és mosolyogva azt mondta, “Ugyan, semmiség volt az egész. Hogy megy sora a Hetedik Úrnak?” – de gondolatban más véleményen volt, “Ha a gazdád hamarabb félre állt volna az útból, akkor mindenki hamarabb tudott volna nyugodtabb életet élni.” 

Ping’An mosolyogva így szólt, “Nagyon jól. Valóban nagyon jól. Köszönöm ifjúmester, hogy megőrizted őt a gondolataidban. Ez a szolga, amint hírt kapott felőled, azonnal levelet küldetett a Mesternek, de csak a tegnap érkezett válasz tőle, amelyben azt mondta, hogy a Nagy Varázslóval együtt fog jön, és hogy becslései szerint 10-15 napon belül fognak majd megérkezni…” 

Zhou ZiShu nyugodt arca, azonnal megrándult a szavak hallatán, és arra gondolt, hogy a közép-alföldi harcművészeti színtér már így is eléggé fel van bolydulva, de még ez a bajkeverő is bele akar avatkozni. – Valóban balszerencse kíséri az útját, amiért ennyi természeti katasztrófától és ember okozta csapástól súlytva kell eltöltse hátralevő, röpke éveit. – De ezen gondolatok ellenére, megőrizte udvarias modorát és azt mondta, “Hogyan is kérhettem a Hetedik Úr és a Nagy Varázsló fáradozását.” 

Ping’An így szólt, “Semmiség az egész. A mesterem hosszú ideje már, hogy Xinjiang déli határvidékén él, és amúgy sem volt semmi különös elfoglaltsága. Csak azzal a szándékkal jön, hogy megmozgassa a testét és a csontjait. A Mester még azt is mondta, hogy nem felejtette el uraságodnak tett sok évvel ezelőtti ígéretét, hogy talál egy vékony derekú, gyönyörű dél-xinjiangi lányt, akit hozzád ad feleségül.” 

Zhou ZiShu erősen izzadt és sietve így szólt, “Egy vicc… Csak egy vicc volt…” 

Szívében pedig megmagyarázhatatlan módon felidéződött az előző napi kihalt udvar képe, amint Wen KeXing komoly arckifejezéssel azt mondja, “Veled akarom leélni a hátralevő életemet”, és úgy érezte, mintha egy szög nőtt volna a feneke alatt levő székre, amitől nagyon furán és kényelmetlenül érezte magát. 

Ping’An váltott még vele néhány szót, majd egyenesen a lényegre tért, mondván, “Az ifjúmester azért jött, hogy a Márványozott Kristályról érdeklődjék, és ez a szolga megparancsolta az embereinek, hogy nyitott füllel járjanak, és éppen a minap tudtam meg valamit. – Ifjúmester, tudtad, hogy a tegnap egy Shen Shen nevű férfi jelent meg Dongtingban, a Shaolin főtisztelendő kíséretében, és magával hozott egy darabot a Márványozott Páncélból?” 

Zhou ZiShu megdöbbent, “Shen Shen, a Shen család feje Shuzongból?” 

Ping’An bólintott és így folytatta, “Igen, ez a személy már régóta távol tartotta magát a világ dolgaitól, de mostani hirtelen megjelenésének oka nyilvánvalóan az, hogy fülébe jutott a Zhang család meggyilkolásának híre, és már nem tudott egyhelyben maradni.” 

Zhou ZiShu esze gyorsan váltott, és azonnal reagált, “Így van, kezdetben, amikor a taihangi Lu család örökös nélkül maradt, mindössze néhány haszontalan tanítvány maradt, és mindet átadta a Tai-hegy klán akkori vezérének, Hua Fanglingnak és a Zhang családnak… Lehetséges lenne, hogy a Márványozott Kristály 5 darabja valóban az akkori 5 nagy család kezében volt?” 

Ping’An azt mondta, “Zhou ifjúmester, valóban képes vagy egyetlen dologból 10 másikat is kikövetkeztetni! Amint Shen Shen megjelent, Gao Chong is beismerte a Márványozott Kristály létezését, és azt is, hogy a Gao birtokon őrzött egy darabot. Végül pedig elmesélt minden egyes részletet erről a dologról. Hallottál már a ‘Yin-Yang Könyvről’, a ‘Hegypecsételő Kardtechnikáról’ és a ‘Hat Harmónia Elmemódszeréről?”210 

210 六合神功 (liùhé shéngōng) Liuhe Elme Módszere – A Liuhe az Univerzum fogalmának kínai megfelelője. A szó jelentéstartama magában foglalja a mennyet és a földet (fent-lent), ill. a kardinális pontot (észak, dél, kelet, nyugat). Ezt a fogalmat főképp a kínai metafizikában használják (numerológia, hagyományos naptárszámítás és feng shui) és ebben a kontextusban a 12 földi ág (az ősi kínaiak szímbólumrendszere, amivel mérték az időt) közötti kombinációját szimbolizálja. A 12 kínai csillagjegy összesen 6 párt/kombinációt/harmóniát alkot: Patkány–Ökör, Tigris–Malac, Nyúl–Kutya, Sárkány–Kakas, Kígyó–Majom és Ló–Bárány. Innen ered a Hat Harmónia Elmemódszer elnevezés is. A regényben pedig a halhatatlanság kungfu technikájaként hivatkoznak rá.

Zhou Zishu enyhén összeráncolta a homlokát és bólintva így szólt: “A Yin és Yang könyvről csak annyit hallottam, – habár nem tudom, hogy igaz vagy sem – hogy ez a könyv a Varázsló-völgy szent ereklyéje, amely képes feltámasztani a halottakat,211 és nem létezik olyan betegség, amire ne lenne benne gyógymód. – A Hegypecsételő Kardtechnikát pedig, egy páratlan mester, Rong Xuan, alkotta meg még 30 évvel ezelőtt, mielőtt kultivációjával rossz útra tért volna. A második kötet tartalmazza a kardmozdulatokról szóló leírást, az első kötet pedig az elméletet foglalja magában, amelyet a Hat Harmónia Elmemódszerét alapul véve fogalmazott meg. Az ősidőkből fennmaradt Hat Harmónia Elmemódszere már önmagában véve is egy elvont és nehezen érthető módszer, rengeteg hiányzó résszel, amelynek a gyakorlásába könnyen bele lehet őrülni. Ugyanakkor rendkívül erős technika, amellyel a világon senki sem tudná felvenni a versenyt… Lehetséges lenne, hogy Gao Chong ezzel azt akarta volna mondani, hogy a Márványozott Kristály titka nem más, mint az a két harcművészeti klasszikus írás, amelyet Rong Xuan hagyott hátra?” 

211 生死肉骨 (Shēngsǐ ròu gǔ) Élet és halál, hús és csont – kínai idióma, melynek jelentése életre kelteni a holtat, és fehér csontra húst növeszteni, ugyanakkor nagy áldást és kegyelmet is jelent.

Ping’An bólintott és azt mondta, “Pontosan. Gao lovag elmondása szerint, Rong Xuan akkoriban egyrészt felesége elvesztése miatt, másrészt a hiányos kungfu technika miatt esett át olyan drasztikus változáson, ami ördögi természetének a felszínre kelüléséhez vezetett. Miután Rong Xuan meghalt, néhányan közülük megtalálták a Márványozott Kristályt, amely a két rendkívüli harcművészeti technika és a Varázsló-völgy Jin-Yang könyvének rejtekhelyét őrzi. De mivel a harcművészeti világban senki nem lenne képes ellenállni a kísértésnek, túlságosan is veszélyesnek találták ezeket az ismeretket, ezért darabokra törték a Márványozott Kristályt. A darabjait pedig az 5 fő családra bízták, annak érdekében, hogy a folyók és tavak vidékén többé ne jelenjen meg ez a varázslatos erő.” 

Mindezek hallatán, Zhou ZiShu összevonta szemöldökét, majd fél órával később bólintott egyet nagyon lassan és így szólt, “És Gao Chong mondta el mindezt…” 

“A képességei ennek a szolgának itt, valóban hagynak némi kívánni valót maguk után.” – válaszolta Ping’An kissé szégyenkező arccal. 

Zhou ZiShu mosolyogva rázta meg a fejét, és azt mondta, “Sem a Mennyek Ablaka, de még a Négy Évszak Birtoka sem tudta kideríteni az összes részletet a 30 évvel ezelőtti tragédiáról. Hát, hogyan is várhatnám el mindezt egy hozzád hasonló üzletembertől? Már így is sokat segítettél. – De ha már ott tartunk, hogy mind az öt nagy családnak a birtokában van egy-egy Márványozott Kristálydarab, mi a helyzet a Zhao családdal? Zhao Jing nem adott semmiféle magyarázatot?” 

Ping’An bólintott és így válaszolt, “A Zhao család feje azt állította, hogy a család birtokában levő kristálydarabot ellopták és teljességgel nyoma veszett. A kijelentés hallatán, a jelenlevő tömeg majdhogynem lázadásban tört ki. Úgy tűnt, hogy a Hua-hegy klán feje szilárd bizonyítékokkal rendelkezik, de még azt is felvetette, hogy Zhao Jing volt az, aki lenyelte a Zhang család kristálydarabját. Az ember, akit ez a szolga a helyszínre küldött a tegnap azt mondta, nem sok híja volt, hogy a Hua-hegy klán vezetője harcba nem keveredett Zhao lovaggal.” 

Zhou ZiShunak eszébe jutott, hogy a Márványozott Kristálydarab, amit aznap a kriptában látott, valószínűleg a Zhao család vesztett el, és a személy, aki ellopta, minden kétséget kizáróan Yu TianJie és Mu YunGe közül az egyik kellett, hogy legyen. Azon az éjjelen mindketten holtan végezték. Sajnálatra méltó az imádkozósáska, mely oly megszállottan vadászik a kabócára, hogy észre sem veszi a háta mögött álló sárgarigót.212 Éppen ezt a gyengeségét használta ki egy szellem a Szellem-völgyből. Ezt követően a Márványozott Kristálydarab épp Wen KeXing kezében lyukadt ki, és megkérte Fang BuZhit, hogy lopja el. De most maga Fang BuZhi is halott, aki valószínűleg a Kacagva Gyászoló Szellem kezétől halt meg… 

212 螳螂捕蝉黄雀在后 (Tángláng bǔ chán huáng què zài hòu) A sáska kabócára vadászik, sárgarigóval a hátában. – Azokra az elvakult emberekre értik, akik az azonnali személyes haszon érdekében, hajlandóak másokat bántalmazni, de közben nem veszik észre, hogy ők maguk is prédák.

Zhou ZiShut, hirtelen nyugtalanság fogta el, mintha nagy kő nehezedett volna a szívére, és keserű szájízzel jegyezte meg magának, “Lehet még ennél is bonyolultabb ez az eset?” 

Aggodalommal telve vett búcsút Ping’Antól, és elindult, hogy megtalálja Zhang ChengLinget. Zhou ZiShu nem hitte el minden egyes szavát Gao Chongnak. – A múltban, hatalmas mennyiségű igaz-hamis információnak kellett a végére járnia, és azoknak, amelyeket az Uralkodó elé vitt, az abszolút igazságot kellett tartalmazniuk, kiszűrve a hamis információkat. Egy dolog kiderítéséhez nagyon sok tényezőt kellett figyelembe vennie, hogy kiderüljenek az ok-okozati viszonyok. Miután meggyőződött arról, hogy semmi hiba nem jöhet szóba, csak azután merte beadni a jelentését. Éppen ezért, bármit is hallott, megszokta, hogy gyanakvó legyen, és készen állt arra, hogy megcáfolja korábbi ismereteit. 

Belépve a fogadóba, mihelyt föltekintett az emeletre, azonnal meglátta Wen Kexing, Zhang ChengLing, Cao WeiNing és Gu Xiang négyesét, amint egymással szemben ülnek egy asztal körül. “Miért ülhettek össze, ők négyen?” – merült fel a kérdés Zhou ZiShuban. Aztán arra figyelt fel, hogy Zhang ChengLing és Wen KeXing milyen méltóságteljes arckifejezéssel ülnek az asztal egy-egy sarkán. Zhou ZiShu nem tudta mire vélni az egészet, ezért lábait emelgetve fellépdelt az emeletre, és épp, amikor köszönni készült, Cao WeiNing meghatott sóhajtására lett figyelmes. 

“… valójában, ami miatt a leginkább aggódom, az a belső konfliktus és vita a tisztességes középkorúak között, és hogy mindenkinek arra a Márványozott Kristályra fáj a foga, amiért képesek még békét is bontani. Hát nem hallották még a Két ‘szilva’ történetét, akik megöltek 3 tudóst?213 Tartok attól, hogy a harcművészeti színtérre hatalmas katasztrófa fog lesújtani, és akkor majd ’elhunytak áradatának” lesz a színhelye…”214 

213 二桃杀三士 (Èrtáoshāsānshì) Két őszibarack megölt 3 tudóst. – egy ősi kínai történeti mese, melyet először a Tavasz és Ősz időszakában jegyeztek fel. Később alakult át kínai idiómává, és vált a cselszövés általi emberölés metaforájává. – Cao WeiNing újfent összekever két kínai közmondást: 桃李满天下 (Táolǐ mǎn tiānxià) Őszibarack és szilva található szerte az egész világon. – ahol az őszibarack és szilva a kimagasló tehetségű tanítványokra utal, akik magas kultivációval rendelkeznek.

214 Cao WeiNing itt megint téveszt egyet. Eredetileg egy konfuciszi mondást akar idézni, amely így hangzik: 逝者如斯夫,不舍昼夜 (Shì zhě rú sī fū, bù shě zhòuyè) Az elhunytak olyanok, mint a jóbarátok, akik éjjel-nappal csak jönnek. – A mondás úgy írja le az időt, mint a folyó vizet, ami csak folyik és soha nem tér vissza. Cao WeiNing a holtakat teszi a folyó vízhez hasonlatossá.

Gu Xiang buta és naiv volt, ezért megkérdezte, “Mi van az elhunytakkal?” 

Cao WeiNing türelmesen válaszolt, “‘A fiú így szólt a folyó mellett: A halottak olyanok, mint az áradat.’ Az öreg bölcsről beszélek, aki álmában, mintha egy folyó szélén bolyongott volna, és amikor belenézett a vízbe, látta, hogy a holtak a folyó vízzel együtt folynak lefelé. A látvány nagy szomorúsággal és melankóliával töltötte el…” 

Gu Xiang szemei elkerekedtek, “Mester, Cao testvérnek olyan nagy tudása van, hogy már a skoláris táskát is eldobja.”215 

215 掉书袋 (Diàoshūdài) Eldobja a könyvestáskát. – A szarkasztikus emberre mondják, aki szeret ősi könyvekből idézni azért, hogy fitogtassa a képességeit. Gu Xiang itt, éppen nem gúnyolódásként jegyzi meg a mesterének, hanem elismerőképpen.

Zhou ZiShu azonnal megértette, hogy Zhang ChengLing és Wen KeXing miért vágtak olyan ünnepélyes képet, és mintha mi sem történt volna, sarkon fordult és elindult kifele. 

De ki gondolta volna, hogy észreveszi őt az az élesszemű és olcsószájú Wen KeXing. Tipikusan az az ember volt, aki – ha már neki is halni kellett, akkor előszeretettel rántott magával másokat is. Izgatottságában azonnal felkiáltott, “Ah-Xu, máris távozni készülsz? Már régóta várok rád, gyere ide gyorsan!” 

… Zhou ZiShu gondolatban csak annyit mondott, “Erre az istenverte, pestistől sújtott Szellem Úrra igazán felférne már az erényesség áldása, amit a nyolcadik fokú üknagyanyjától kaphatott volna.” 

Wen KeXing boldogan kihúzott egy széket, és azt mondta Zhou ZiShunak, hogy üljön le. Ő maga töltötte ki neki a bort és nagy lelkesedéssel mondta, “Gyere, kóstold meg ezt a remek bort ebből a fogadóból, az íze öblös és jó.” 

Zhou ZiShu kifejezéstelen arccal nézett rá, miközben a szemeivel megkísérelte az értésére adni mély megvetését. Wen KeXing és ő legalább fél órán át bámultak egymásra, mire Zhou ZiShu hirtelen azt suttogta, “Ugye tudod, hogy még mindig fényes nappal van…?” 

Amikor Gu Xiang meglátta, kezével eltakarta Zhang ChengLing szemeit, és keserű arccal azt mondta, “Minden kutya vak.”216 

216 狗眼都瞎了(Gǒu yǎn dōu xiāle) Minden kutya vak. – Noha a kutyák szaglása és hallása jóval kifinomultabb, a látásuk nem annyira jó. Ez a mondás is a természet megfigyelése alapján jött létre és maradt fent mind a mai napig. A mondás azt a személyt írja le, aki nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Nem látja tisztán az igazságot/valóságot.

Cao WeiNing elpirult és újra dadogni kezdett, “Gu, Gu, Gu kisasszony, va-valójában nem kell irigyelned Zhou és Wen testvéreket, amiért olyan mélyen szerelmesek. A kisasszony olyan, mint egy gyönyörű virág, és biztosan… biztosan vannak olyanok, akik titokban csodálják…” 

Gu Xiang nagy és tudatlan szemeivel rápislogott, majd megkérdezte, “Ááá? Valóban? És hol vannak?” 

Cao WeiNing hosszú ideig bámult rá értetlen arckifejezéssel, csak ezután felelt a kérdésre könnyelműen, “Gu kisasszony, én, én is hívhatom Ah-Xiangnak?” 

Zhou ZiShu lehajtotta a fejét, hogy az ivásra tudjon koncentrálni, közben pedig azt mondogatta magának, “Ne láss gonoszt, ne hallj gonoszt”,217 épp olyan kínos volt, mintha egy tűszőnyegen ült volna. Úgy érezte, mintha a hányingertől elzsibbadt volna a nyelve, és életében először nem itta meg, ami a csészéjében volt. 

217 非礼勿视,非礼勿听,非礼勿言,非礼勿动 (Fēilǐ wù shì, fēilǐ wù tīng, fēilǐ wù yán, fēilǐ wù dòng) Ne láss rosszat, ne hallj rosszat, ne beszélj rosszat, ne cselekedj rosszat. – Egy újabb gyöngyszem Konfuciustól, ami az erkölcstelen viselkedést tiltja. “Az ember nem csak természeti, hanem szociális lény. Az egyén cselekedetei kapcsolatban állnak másokkal. Noha lehetetlen az embernek, hogy ne legyenek önző vágyai, nem lehetnek szabadok a társadalmi erkölcs szabályaitól, máskülönben elszabadulnak az önző vágyak. Az ún. Etikett, amelyet egyszerűen a társadalmi erkölcsösségként lehet elmagyarázni, fontos alapja a társadalmi stabilitás, és az emberek között harmónia biztosításának.”

Ebben a pillanatban azonban, hirtelen egy személy lépett be az ajtón, akinek láttán az egész fogadó elcsendesedett egy pillanatra. – Egy nő volt az, aki tekintetét egyetlen irányba szegezve lépett be a fogadóba. Látva a másodinast, amint tányérokkal a kezében úgy nézett rá, mint egy meredt csirke, enyhén elmosolyodott, aminek következtében a néma libává változott másodinas kezéből a tányérok kicsúsztak és darabokra törtek a földön. 

“Milyen gyönyörű.” A legtöbben, akik látták, abban a pillanatban úgy érezték, hogy ez a legszebb nő, akit életükben valaha is láttak. Még Gu Xiang is megállt egy pillanatra, meghúzta Cao WeiNing ingujját és azt suttogta, “Nézz csak rá, nem egy igazi tündér, ugye?” 

De ki gondolta volna, hogy Cao WeiNing egyenesen Gu Xiang szemébe pillant, aztán visszaterelte a figyelmét a nőre, és suttogva azt mondta, “Ennek a nőnek a szeme olyan, ami gyakran elsodródik és elkalandozik. Az arcképtárban ezt hívják barackvirágszirom-szemnek. A szándékai határozottan nem jók, nem olyan jók, mint az… nem olyan jók, mint…” 

Az a néhány szó, amely a háta mögött hangzott el, annyira halk volt, hogy Gu Xiang, aki a szépséget bámulta éppen, észre sem vette őket. Ekkor azonban Wen KeXing kuncogó hangja hallatszott fel, és arra gondolt, hogy Cao WeiNing, aki maga sem okos, nem szereti az okos szemeket, de Gu Xiang őszinte és egyenes szemöldökei, amivel mások szemébe tudott nézni, mégis megfelelőek a számára. 

A szépség körülnézett, majd felement az emeletre és egyenesen feléjük indult. A nő nem nézett senki másra, tekintete csak Zhou ZiShura szegeződött, épp úgy, mint egy szerelmes szempár, amely képes volt elhitetni, hogy Zhou ZiShun kívül nincs senki más a világon. Az a bizonyos szempár odajött mellé, közelebb hajolt, és egy megkönnyebbült sóhajjal azt mondta neki, “Ugye megkérhetlek, hogy meghívj egy italra?” 

Ez nem volt más, mint egy nagy Barackvirágszirom-áldás,218 mely az égből hullott alá, és amelytől bárki megszédülhetett volna. De még mielőtt Zhou ZiShu megszólalhatott volna, egy bothoz hasonlatos valamit látott kinyúlni oldalt. Csak egy kéz volt, mely a kilátást elrontva kettejük közé ékelődött. Wen KeXing pedig, mindenféle modor és szégyen nélkül Zhou ZiShu karjába akasztotta a kezét, villámsebesen kiakasztotta Zhou ZiShu pénzes erszényét, majd nyíltan a saját ingujjába gyömöszölte, végül nyugodt hangon így szólt, “Kisasszony, nem hinném.” 

218 朵大桃花 (Duǒ dà táohuā) Nagy barackvirágszirom – olyan vonzó nőre/férfia értik, akit, bárhova is megy, az ellenkező nem nagy csodálata övezi.

(Visited 514 times, 1 visits today)

6 Comments

  1. Angelika 2022-02-06 at 01:22

    Köszönöm szépen az új fejezetet is! 😀
    További szép hétvégét kívánok!

    Reply
    1. admin 2022-02-06 at 07:23

      Szívesen! 🙂

      Reply
  2. Magdi 2022-02-07 at 21:55

    Köszönöm. Különösen tetszettek a magyarázó jegyzetek. Követem tovább. Érdekelne, hogy kinaibol fordítod -e. További jó munkát!

    Reply
    1. admin 2022-02-07 at 22:32

      Kedves Magdi, köszönöm a pozitív visszajelzést. 🙂

      Az első 5-6 fejezetet még a Sparkling Water angol nyelvű fordítása alapján fordítottam le, viszont sokszor előfordult, hogy nem tudtam kitalálni, mit is akar kifejezni a fordító, és pláne az eredeti szerző.

      Végül rátaláltam az eredeti írásra, és az alapján kezdtem el fordítani. Ne érts félre, nem tudok kínaiul. De a Google elég jó fordításokat ad, kínairól angolra. A sok lábjegyzet pedig annak köszönhető, hogy minden kis félmondatot többször is leellenőrzök. Szerencsére van egy Wikipédiához hasonlító kínai enciklopédia, ahol nagyon sok kínai idiómának a jelentését meg lehet találni.

      Priestnek hatalmas kincsestára van, amelyből dolgozni tud. Az imitt-amott elrejtett közmondások, idézetek lehetőséget adnak számunkra is, hogy betekintsünk egy másik kultúrába, és a módba, ahogyan a nyelvükben leképeződik a világszemléletük. Ezeket az apró részleteket hívom én gyöngyszemeknek, melyek nélkül odaveszne a mű irodalmi értéke.

      Köszönöm, hogy olvasod! 🙂 Kati

      Reply
  3. Piri 2022-02-21 at 21:05

    Kati minden elismerésem az alapos munkáért!! Nekem is nagyon tetszenek a lábjegyzetek 😊 Pár éve találtam rá a kínai sorozatokra azóta is próbálom követni őket. Tetszik hogy sok könyv alapján készült(szeretem könyv formájában is elolvasni) és jól követik az eredeti történetet. Elég nehéz magyarul rátalálni a könyvekre. Az angol sajnos nem az erősségem nehezen haladok vele. Örülök hogy rátaláltam az oldaladra. várom a folytatást, szuper a fordítás 😊További kitartást és jó munkát kívánok!

    Reply
    1. admin 2022-02-22 at 09:38

      Köszi az elismerő szavakat. Éppen lazítottam egy hetet, ezért maradt el múlt péntekről a 36. fejezet.
      De dolgozom rajta! 😛

      Reply

Leave A Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.