A „klasszikus tudatosság” arra készteti az online írókat, hogy papíralapú kiadványokhoz átdolgozzák az írásaikat
Az irodalom, de még semmilyen más művészeti forma sem tesz különbséget a “papír” és “digitális” alkotások között. Ha csak a hordozó közeget nézzük, a jövő irodalma teljes egészében “online irodalommá” válhat. Történelmi szempontból viszont, akkor minden irodalmi alkotás “hagyományos irodalommá” válik. A valóságban, a régi és új média közötti kapcsolat nem csak egyszerűen arról szól, melyik veszi át hamarabb a másik helyét, hanem azok kölcsönös integrációjáról és megújulásáról. A közvélemény szemében úgy tűnik, hogy az online irodalom térnyerése elvette a hagyományos irodalom olvasóit, valójában azonban az online irodalom legfőbb szerepe az, hogy új olvasó rétegeket vonzzon, és hogy új olvasói piacot teremtsen a papírkönyvek számára. A papírkönyvek nem tűnnek el, csak átdolgozzák a bennük megjelenő tartalmakat. Ebben az értelemben – a médiaváltás korszakában – az irodalomolvasásban talán nem az lesz a legfontosabb kérdés, “hogyan olvassunk”, hanem “mit olvassunk”.
A “mit olvassunk” kérdése szorosan összefügg az irodalom olvasás értékítéletével. A józan ész szempontjából, biztosan azért kell olvasni A munkáját B munkája helyett, mert A-nak olyan értéke van, amit B nem tud megadni. A papíralapú online irodalmi művek új értékének forrása természetesen nem a papír, hanem a szerző revíziónált munkája. Egy online író számára, akinek magasabb törekvései vannak, az erő, mely arra készteti, hogy átdolgozza a művét, az a saját irodalmi érték definíciójában rejlik.
Ezek az irodalmi érték definíciók, beleértve a nyelvi kifejezést, a cselekménylogikát, a gondolat mélységét és egyéb szempontokat, ezek együttesen formálják a szerző “klasszikus tudatosságát”. A “klasszikus írásoknak” nincs rögzített formája és lényege, de vannak anyagi hordozóik a történelmi fejlődésben. A több ezer éves fejlődés után, az ősi irodalmi hagyományok a papírhordozókhoz kötődnek. A gyorsan változó információs korszakban a viszonylag stabil formanyomtatványú papírirodalmi könyvek, úgy tűnik, tartós művészi dicsőséggel bírnak. Ez a dicsőség, és a mögötte álló művészi hierarchikus rend természetesen kiküszöbölhető. Hiszen az interneten közzétett írások bizonyos mértékig megtörték a régi művészi hierarchikus rendet. De azt is meg kell jegyezni, hogy az irodalom fejlődésének hosszú történetében ez a magasztos kisugárzás az, ami számtalan szerzőt arra késztet, hogy figyelmüket a “klasszikusokra” fordítsák, és hogy tudatosan törekedjenek a fejlődésre, műveik értékének emelése érdekénen. Ugyanakkor, ez a magasztos kisugárzás az, ami az olvasókat is arra készteti, hogy megfogalmazzák saját definíciójukat az irodalmi értékről.
Ebben az értelemben, a “hagyományos irodalom” fogalmában található “hagyományos” nem valami “régiként, elavultként” értendő, hanem a klasszikus irodalom ősi és hosszú múlttal rendelkező voltaként. Az online irodalom papíralapú kiadásának célja nem az, hogy közelebb kerüljön a “hagyományos nyomtatott irodalomhoz”, hanem az, hogy a “klasszikusság potenciáljával” közelebb kerüljön az irodalmi hagyományhoz.
Ezzel az irodalmi hagyománnyal szemben az internetes íróknak nem kell lekicsinyelni magukat, hanem nagyobb ambíciókkal kell rendelkezniük. Az élénk trendeken áthatoló történelmi perspektívával és kort tükröző írói ambícióval kell rendelkezniük. Hiányosságaikat tudatosan kell pótolniuk, hogy írásaikat fejleszteni tudják. A revízió során, az online szerzőknek tekintettel kell legyenek a szerializálás során szerzett tapasztalataikra, különösen az író saját egyedi érzéseire és az olvasók azonnali visszajelzéseire, keresve a megfelelő módokat ezeknek az élményeknek a papíron való bemutatására, ahelyett, hogy teljesen törölnék őket.
Ezzel kapcsolatban Jin Yong is szolgált egy kiváló “leckével”. 1999 és 2006 között Jin Yong újra átdolgozta a már javított verziót, és kiadta “Jin Yong műveinek újonnan átdolgozott gyűjteményét”. Sok olvasó azonban nem tartotta nagyra az “újonnan átdolgozott kiadást”. Emögött az olvasók nosztalgiája húzódik meg, ami szintén összefügg Jin Yong túlzott “megtisztulásával”. Amikor Jin Yong újra átdolgozta a műveit, megfosztotta műveit, azok születésének eleven élményétől. Végső soron, első alkalommal, nem sokkal a szerializálás befejezése után javította át őket, így minden frissnek tűnt. Mire újra átdolgozta, 40-50 év telt el, és egyre távolabb került a szerializálás szférájától.
Az online irodalmi művek nyomtatásakor a könyvtervezőknek és szerkesztőknek tiszteletben kell tartaniuk az írók és az olvasók véleményét, fel kell fedezniük a megfelelő módszereket, és lehetőség szerint meg kell őrizniük az online irodalom jellegzetességeit. Ha ragaszkodnak a régi elképzelésekhez, és egyszerűen a papírkiadványok berögzült szokásai szerint módosítják az online irodalmi műveket, azzal csak többet veszítenek, mint nyernének. Pusztán csak “szómozgatónak” lenni, korrektúrázni, betűtípust állítani, és várni az “olvasók learatására” nem számít értékes IP-fejlesztésnek. A “fejlesztésnek” feltáró jellegűnek kell lennie, és új módon kell új értéket adnia a műnek.
Írta: Li Qiang 李强, Liberális Művészeti Főiskola, Minzu Egyetem, Kína
Megjelent: Guangming Daily 光明日报 folyóiratban, 2022. 06. 11-én.