(PORSCHE)

A telefonommal a kezemben ültem az asztalnál és úgy játszottam, mint egy őrült, miután egész nap vizsgáim voltak.  A vizsgalapon szereplő kérdésekkel még sosem találkoztam ezelőtt. Tanultunk egyáltalán ilyesmit? A francba! Nem emlékeztem szinte semmire. Az agyam olyan üres volt, mint az űr, tele… a semmivel. És minél inkább kerestem a válaszokat, annál inkább nem találtam.  Csak aludni lett volna kedvem.

Az egyetlen, amit fel tudtam mutatni az a ragyogó arcbőr, mivel nagyon is jól aludtam. Sajnos a vizsga alatt is. És sokat segít a napi nyolc pohár víz is… Mekkora hülye vagyok!

­­­– Végeztél a vizsgáiddal? – Kinn hangja se vonta el a figyelmemet a képernyőről. Csak bólintottam és folytattam a játékot. Már tíz perce ülök itt az épület előtt és rá várok. Ő és a barátai leültek körém az asztalhoz. Kinn mellém telepedett és gyengéden megbökte az arcomat az ujjával. Elfordítottam róla a tekintetem és morcosan játszottam tovább.

 – Hűha, valaki itt irányít. – Mondta Time és sejtelmesen mosolygott felénk. Rá sem néztem. Igazából nem is akartam megvárni Kinnt, de az a barom duzzogna, ha nem tenném. Kényszerített, rám parancsolt és úgy tűnik, jól megy nekem, hogy engedelmeskedjek a szeszélyeinek. Micsoda vicc ez Porsche?

– Ha kapcsolatban vagy a maffia fiával, kézbe kell venned az irányítást. Még én sem tudtam ilyen közel kerülni hozzá. – mondta Tae gúnyosan, miközben Time érdektelenséget színlelt.

– Hol tervezel ünnepelni a vizsga után? – kérdezte Mew, de nem igazán figyeltem rájuk.

– Meglepetés. Valaki elhívott.

Tae Mew-ra nézett, aki összezavarodott. Felnéztem rá, épp amikor levette a szemüvegét és megdörzsölte az orrnyergét.

– Miért vagy stresszes? Gondolom éjjel-nappal bújtad a könyveket, alig aludtál egész héten. Lazíts egy kicsit. – szólt oda neki Time.

– Így van. Én sem aludtam egy hete. Ugyanazon az egyetemen tanulunk és még csak azt sem tudom, hol kezdjem az tanulást.

 – Nézd meg Mew pontszámait és a tiédet. Vajon sikerült megközelítenetek Kinnel? – Tae gyengéden oldalba bökte Time-ot.

– Kinn pontja közel van az enyémhez. Különben mennyi tantárgyat akarsz felvenni ebben a félévben? – kérdezte Kinn-t Mew.

– Ha a legjobb pontszámot kapom minden tárgyból, jár nekem jutalom? –fordult felém Kinn, de mielőtt közelebb ért volna, ellöktem.

– A fenét! –  az asztal alatt sípcsonton rúgtam. A játékra koncentráltam, és nyerni akartam.

– Mi? Ennyi álmatlan éjszaka után nem érdemlek semmit tőled?  – Kinn a kezére támasztotta az állát és rám bámult.

– Azért volt álmatlan, mert játszottál. Ne viccelj velem! – a karjára csaptam, mert máris elvonta a figyelmemet.

– Inkább veled játszanék. – könnyedén a fejemre tette a kezét, de ahelyett, hogy ellöktem volna, elpirultam.

Ez a barom olyan szorgalmasan ugrat, mikor nem teljesen rá figyelek. De ha most veszítek, a csapattársaim kiátkoznak.

– Fogadjunk, mint tegnap este. Ha vesztesz, egy alkalom… oké? – Kinn nem adta fel, közelebb hajolt a fülemhez és úgy suttogott.

– A fenébe Kinn!

– Tegnap megütöttél. Ennyi jár. Egy. Kettő… –Kin n számolni kezdett az ujjain. Szerettem volna megfordulni és a játékom legerősebb harcosa teljes erejével képen törölni, de csak morogni tudtam és csalódottan hunyorgattam a szemem.

– Jó, jó! Ne legyél olyan szégyenlős! Siess és fejezd be a játékod. –Kinn hátra húzta a karomat, hogy szokás szerint közelebb ülhessen hozzám.

Lustán elvigyorodtam, de továbbra is lefelé néztem.

– Fenébe! Totálisan el vagy kényeztetve. Te is egy maffiózó fia vagy? Ez egy maffia-maffia szerelmi viszony? – ugratott minket Time és én azonnal dühösen néztem rá.

– Félsz a feleségedtől? – Tae Kinn arcára mutatott az ujjával, amit az nyomban félre söpört.

– Hmm, hova menjünk vizsgák után? – Kinn megpróbált témát váltani, ami miatt a barátai csak még jobban cikizték.

Gyilkosan néztem rájuk és egy pillanat alatt elhallgattak.

– Ne terelj. Gyerünk, ne tagadd. Tapintatos vagyok. – mondta Time, de aggodalmasan pillantott felém.

– Összefoglalva: jó lesz a tető? Vagy egy bár a szállodámban? – ajánlotta fel Tae, én pedig némán megköszöntem neki.

– Édesem, menjünk Jae Yok bárjába. Mindig jó móka. – mondta Time, mire Tae arcán rángatózni kezdett egy izom.

– Oké, egy kis légkörváltozás. – értett egyet Mew.

– Ha jobban belegondolok, a zene jó. És később Porsche elhívhatja Jomot és Time-ot is.

Úgy látszik Tae arra a következtetésre jutott, hogy mindenki egyetért. Bólintottam, amikor egy idegen hang szólalt meg mögöttem.

– Ki megy ünnepelni, hova?

Az asztal körül mindenki az új jövevényre nézett. És is megfordultam, hogy megnézzem és … a fenébe is! Ahogy ránéztem a fiatal srác édesen mosolygó arcára, a szemem azonnal résnyire szűkült.

– Ó, Nong Phim, hello.

Minannyian a ragyogó szemű fiút figyeltük. Én lustán elvigyorodtam. Jól emlékszem erre az emberre.

– Hol fogtok ünnepelni? –  kérdezte kíváncsian. Lehajtottam a fejem és próbáltam folytatni a játékot, hogy nyugodtnak tűnjek. Kíváncsi vagyok, Kinn hogy reagál.

– Öh..

Hirtelen fülsükektítő csend lett az asztal körül. Senki sem akart válaszolni.

– Nos ebben az esetben, szeretnélek meghívni titeket. A vizsgák után bulit rendezek a lakásomban. Eljöttök?

Egy pillantást vetettem rá, mielőtt Kinn-re néztem, aki meglehetősen nyugodtan ücsörgött mellettem. Hmm, csak így tovább. De ne hidd, hogy elfelejtettem.

Ez a srác Kinn egyik exe volt, akit hazafurikáztam a lakására.

– Egy helyet keresünk, ahol lazíthatunk igaz? –   mondta Tae, majd hozzátette. –  Oh, bocs Kinn.

Láttam, hogy Kinn nyel egyet, majd úgy tett, mintha meglepődött volna és Phim-re nézett. Az arca kiismerhetetlen volt.

– P’, vettem egy lakást. Érdekel?

– A rohadt életbe! –  fakadtam ki, de továbbra is a telefonomat néztem. Mindenki felém fordult.

– Vigyázz! Valaki áll az erődön. –  folytattam tovább és úgy tettem, mintha a  játékkal üvöltenék. Mintha nem fordítottam volna figyelmet a körülöttem zajló eseményekre.

– Khun Kinn, gyere el. Nincs semmi terved vizsgák utánra, igaz? De ha mégis, én tudok alkalmazkodni. Melyik napod szabad?

– Francba! Ez a hülye tintahal ennyire együgyű vagy ostoba? Ennek a baromnak az arca hamarosan találkozik a lábammal. –  káromkodtam, de továbbra is üres tekintettel néztem a képernyőt. –  Ne próbálj elbújni az erőd mögé. Simán le tudlak lőni.

–  Öh… Szóval, Khun Kinn, melyik nap lenne megfelelő?

Úgy tűnt, Phim figyelmen kívül hagyja a kirohanásaimat.

–  Mekkora barom! Idióta! –  szidtam a képernyőt és kezdtem tényleg bosszús lenni.

– Ez a mágus teljesen használhatatlan, bassza meg! –  motyogtam az orrom alatt. –  A játék szórakoztató, de a játékosok szörnyűek. – Feltettem a lábaimat a mellettem lévő székre, hogy bármikor rúghassak.

–  Ha érdekel…

Phim Kinn-hez hajolt és súgott neki valamit, amit nem hallottam. Kinn kiegyenesedett, az izmai megfeszültek. Nem szóltam semmit, de már nem bírtam.

– Még mindig nem tudod, mit mondj? Készülj fel, hogy kiválaszd, hogy akarsz meghalni! –  kiáltottam, mire Kinn leizzadt. Tudta, mire gondolok. – Elég volt te barom! Elkaplak, az erőd összeomlik és felgyújtom a házadat!

Kinn ellökte Phim kezét.

– Mit mondtál Khun Kinn? Nem értettem.

– Köszönöm a meghívást, de nem élnék vele. – Kinn udvariasan visszautasította, majd hozzátette. – Egyik nap sem lesz alkalmas.

– De miért? A múltban… – Phim összeráncolta a szemöldökét.

– Gondolj az életedre… kérlek… kérlek… – mondta gyorsan Kinn, hogy megakadályozza Phimet a múlt felemlegetésében. Felsóhajtottam. A játék véget ért és természetesen én nyertem. Letettem a telefont és megfordultam, hogy Kinnre és a régi szeretőjére nézzek.

– Khun Kinn… Miért? – kezdte Phim.

– Mondd meg neki, hogy a feleséged elég heves. Huh, libabőrös vagyok. – Tae megdörzsölte a karját és tágra nyílt szemekkel nézett rám.

– Khun Kinn…

– Meddig fogod folytatni? Kinn, azt akarod, hogy lecsapjam? – Phimet bámultam. Ő elfordította tőlem a tekintetét és felállt.

– A játéknak vége, nem? – kérdezte Kinn. Úgy izzadt, mintha átsétált volna egy vízesés alatt.

– Rossz a kedvem. Miért vagy még mindig itt? Mit akarsz? – mondtam Phimnek.

– Se..semmit. – válaszolta. – Akkor én megyek. Viszlát P’.

Phim ijedten nézett rám, majd búcsút intett mindenkinek az asztalnál és sietve távozott.

Csatt! Csatt!

Tae felállva és tapsolt, hogy megdicsérjen.

– Ez fantasztikus volt! Te vagy az emberem! Nagyon szeretlek Porsche! A rajongód vagyok! Ha van egy kis időd, kérlek, adj nekem leckéket. – Tae csodálattal nézett rám. A szemei csillogtak, a szája széles mosolyra húzódott. Time megrántotta a felesége karját, hogy visszaültesse.

Megvontam a vállam.

– Csak játszottam. Nem csináltam semmit.

– Ó, átkozod az embereket a játékban? – Kinn a nyakam köré fonta a karját és szorosan magához ölelt.

– Jaj, te idióta! – csaptam rá a karjára.

– Tényleg átkozod az embereket a játékban? – vonta fel a szemöldökét.

– Téged átkoztalak!

Kinn elvigyorodott és gyengéden megcsípte az orrom hegyét.

Tap! Tap!

Time ütemesen verte az asztalt, mintha egy bokszmeccsen lennénk. Ez nem az elit csapat? Miért viselkednek úgy, mint egy csapat idióta?

Kinn várt még egy ideig Mew kutatási papírjaira, mielőtt mindenki hazaindult. Útközben, az autóban megkérdezett a vizsgáról. Nem a lap tartalmát meséltem el neki, hanem hogy milyen álmaim voltak, míg a vizsgateremben voltam.

 – Nagyon valóságos volt. Az erdőben sétáltam, aztán felvettem egy mesterlövész puskát és lőttem. Az ellenségeim mind meghaltak. Menő, ugye?

– Szóval elaludtál.

– Igen.

– Hjaj.

Kinn kimerülten felsóhajtott. Azonnal összeráncoltam a szemöldököm.

– Mikor lett volna időm tanulni? Mindig hülyeségeket kell csinálnom miattad. És éjszaka… akkor is zavarsz. Álmos vagyok. – mondtam halkan és beharaptam az ajkaimat. Ha Kinn adott volna egy kis privát időt legalább éjszakánként, ez a félév elég könnyű lett volna. Most viszont szerencsém lesz, ha legalább F-et kapok.

– Tényleg nagy a forgalom. – Kinn halkan káromkodott.

Ezekben az esti órákban borítékolható volt, hogy elakadunk a dugóban. Mondtam, hogy jöjjünk motorral, de Kinn nem hitt nekem. És most tessék! Itt araszolunk a sok autó mögött.

Beállítottam az ülésemet, mielőtt lehunytam a szemem. A hideg levegő megcsapta az arcom és Kinn simogatását éreztem a hajamon. Annyira komfortosan éreztem magam, hogy észre sem vettem és elaludtam. Kinnel harcoltam. Szép álmokat nekem!

.

.

.

– Már itt vagyunk? Miért nem keltettél fel?

Halkan ásítottam és nyújtózkodtam egyet, hogy felébredjek. Megdörgöltem a szemem, az ég már kezdett sötétedni. Ez volt a tökéletes idő az alvásra, szóval azt terveztem, hogy rögtön felmegyek és lefekszem. De Kinn még mindig a kormányon tartotta a kezét, erősen markolta és az udvaron sétáló testőröket figyelte. Az utóbbi időben gyakran fagyott le így. Mintha leállt volna az agya, vagy egy pillanatnyi sokk érte volna. Nem tudtam, mi történik, vagy mi van ilyenkor a fejében, de amikor kérdeztem, mindig ugyanazt a választ kaptam.

– Kinn! Kinn, mi a baj? – megráztam a kezét, hogy felhívjam magamra a figyelmét.

– Azt hiszem, valamit elfelejtettem.

– Mi volt az? Mit felejtettél el? – kezdtem bosszús lenni miatta. Mindegy, hogyan vagy hányszor kérdeztem, mindig ezt a választ kaptam. Mi a fenét felejtettél el?

– Oh…

Karba fontam a kezem és értetlenül néztem a viselkedését.

– Mit felejtettél el? Vagy inkább valakit nem tudsz elfelejteni?

Dühösen néztem rá. Gyakran nem igazán tudtam mit gondoljak.

– Ugyan már, ez nem ilyesmi. Én csak…

– Ne gondold, hogy csak mert veled vagyok, hagyom, hogy bánts. Ha még egyszer olyat teszel velem, mögöttem vannak a barátaim. Ott van nekem Pete, Arm és Pol. Jönnek és megvernek. Szóval jobb, ha figyelsz az ilyen akcióidra!

– Hé! – mondta rekedten.

Őszintén szólva kezdek frusztrált lenni Kinn agyának működése miatt, így hajlamos vagyok a túlgondolásra.  De mielőtt folytathattam volna, tágra nyílt szemmel felkiáltott.

– Mi van? – kérdeztem döbbenten, mikor hangosan káromkodni kezdett.

– Pete! Rájöttem! Basszus! Pete az! – ordította Kinn olyan aggodalommal az arcán, amilyet még sohasem láttam. Azonnal felkapta a telefonját. Össze voltam zavarodva.

– Várj egy percet. Mi van Pet-tel? Ha jobban belegondolok, napok óta nem láttam. Kinn, hol van Pete? – felé fordultam és várakozón néztem rá.

– Picsába! Voltak gondok itthon, veled kapcsolatban, Khunnal kapcsolatban, aztán Tawan, Big, az a fattyú Vegas. A vizsgák. Tényleg nem gondoltam, hogy kimegy a fejemből. Rohadt életbe!

Kinn a telefonjára nézett és pánikszerűen keresni kezdett valamit.

Kopp-kopp.

A kopogás megállította Kinnt. Leengedte az ablakot, amin a bátyja hangja szűrődött be.

– Srácok, mit csináltok a kocsiban? Ó, légkörváltozás, mi?

Az idióta bajkeverőn vigyorgott ránk és én csak fejbe akartam rúgni, hogy letöröljem a hülye mosolyt a képéről.

– Mit akarsz? – Kinn közelebb mozdult, hogy megakadályozza, hogy Khun behajoljon az ablakon.

– Hova mentek? Vigyetek magatokkal. – mondta nagy sóhajtások közepette.

– Mi? Csak most értünk vissza az egyetemről. – válaszoltam nyugodtan. Az erkélyen töltött kínos nap után, nem tudtam a szemébe nézni.

– Ó, olyan magányos vagyok, hogy azt hiszem, bele fogok halni. A kedvenc testőreim szabadságon vannak és mind hazautaztak. A jövő hétig nem jönnek vissza. A francba! – mindkét karjával az ablakra könyökölt és az állát a kezére támasztotta.

– Akkor P… – mielőtt Kinn befejezhette volna, Khun ismét közbe vágott.

– Mindegyikük! Egyedül hagyva széles e világban. Egyszerre kellett elköszönnöm tőlük.

– Vagyis…

– Igen! Mind hazamentek. Kim hagyta, hogy játsszak Anon-nal, de az az idióta egyáltalán nem szórakoztató. Nem tudott anélkül beszélni, hogy megremegett volna a hangja.

– Testőrök. Beleértve…

– Ennyi… Ha elmentek, ne felejtsetek el nekem is szólni. – mondta, majd ellökte magát a kocsitól. Megfordult és besétált a házba. Én csodálkozva néztem utána, Kinn szóhoz sem jutott. Egy mondatát sem tudta befejezni.

– Huh, ez mindent megmagyaráz. Fenébe, Pete! Biztosan nagyon elfáradt ezért hazament pihenni.

Kinn megkönnyebülve dőlt hátra az ülésen és behunyta a szemét.

– Hogy tehetted? Bármit elfelejthettél volna. De Pete? Tényleg?! – mondtam hitetlenkedve. Annyi mindenre gondoltam, mit felejthetett el. Erre most kiderül, hogy Pete volt az. Azt hittem, hogy a Big-gel történtek miatt volt furcsán csendes a légkör a házban. De hova lett Pete?

– Óvatlan voltam. De mivel veled is volt, néha ott aludt, jött-ment a két hely között, összezavarodtam.

Kinn félre hajtotta a fejét és felém nyújtotta a kezét, hogy megsimogasson, de ellöktem.

– Hogy lehetsz biztos benne, hogy Pete hazament?

– Nos, a küldetése sikeres volt, gondolom, elfelejtett szólni nekem, hogy elmegy, ennyi. De mivel említetted, jobb, ha felhívom és ellenőrzöm.

Kinn ismét elővette a telefonját, megkereste a kontaktok között Pete-t és rányomott a tárcsázásra. Nem felejtette el bekapcsolni a kihangosítót, hogy halljam.

„A hívott szám jelenleg nem elérhető. Kérjük ismételje meg hívását később.”

– Látod? Tényleg otthon van. – mutatott Kinn a telefonra.

– Hülye vagy? Nem elérhető.

– Pete háza a szigeten van. Sehol nincs térerő, amikor hazamegy. – mutatott rá Kinn meggyőződéssel.

– Ó, oké. Akkor jó, azt hiszem.

– Menjünk be.

Követtem Kinnt a házba, megkönnyebülve, hogy senkinek nem esett baja.

Big emberei közül van, aki felmondott, van, aki elmenekült. Együtt éreztem velük. Minden cselekedetnek oka van. A szükségszerűség és a kapzsiság lett úrrá rajtuk. Kinn mindig megvigasztalt, amikor meghalt valaki. Fenébe. Nem vagyok olyan hidegvérű. Arra gondoltam, mi lesz, ha hibát követek el. Engem is megölnek? Mert ez a család kegyetlen volt.

Vacsora után a fürdőszobába mentem, lezuhanyoztam, megmosakodtam, próbáltam kikapcsolni, hogy amint végeztem, visszamehessek átnézni a jegyzeteimet. Fogmosás közben Facebookon beszélgettem Tem-mel és Jom-mal.

JOM: Mikor lesz már vége a vizsgáknak?! Stresszelek!

Jom közzé tett egy facebook státuszt, hogy leírja a frusztrációját.

Kommentek:

TEM: Már csak egy nap barátom! Tegyük le együtt a vizsgát.

JOM: Francba! El kell olvasnom azokat a könyveket.

TEM: Amen.

JOM: A vizsga után berúgok! Mondjatok egy helyet, hova menjünk. Egy kis biztatás a vizsgához.

TEM: Menjünk Porsche szülinapján és Jae Yok bárjába.

JOM: Megegyeztünk.

PORSCHE: Engem még meg sem kérdeztetek.

JOM: Azt kellett volna írnod: Apucit még meg sem kérdezted.

PORSCHE: Seggfej.

TEM: Így van. Szánj egy kis időt a barátaidra is.

Lezártam a képernyőt és befejeztem a fogmosást. Ezek a köcsögök csak be akarnak rúgni.

Ez is csak ugyanolyan lesz, mint a többi évben. Nem tulajdonítok nagy jelentőséget a születésnapomnak, mert mindig dolgoznom kellett. Utoljára akkor fújtam el gyertyákat egy tortán, amikor a szüleim még éltek. Annak ellenére, hogy kaptam néhány kártyát, és pár ajándékot, úgy láttam, ez is csak egy hétköznapi nap. Kimentem a dolgozószobába, ahol Kinn homlokráncolva bámulta a számítógépet. Ahogy rám pillantott, kissé összerezzent.

– Mi az, pornót nézel? – incselkedtem.

– Miért tenném, ha élőben is nézhetem. – mosolygott és felém fordulva kicsit enyhült a feszült viselkedése. Én csak felmutattam a középső ujjam. Felvettem a könyvet a kanapéról és kifelé indultam.

– Hová mész?

– Megyek, átnézem ezt a földszinten.

– Miért nem itt?

– Nagy a kísértés ebben a szobában, lehet, hogy csinálsz valamit.

Kisétáltam a szobából végig mentem a folyosón és a nappaliban ledőltem a kanapéra. Khun Korn még nem tért vissza külföldről, különben nem lennék ennyire pimasz, hogy így feküdjek a nappaliban. Még mindig kínosan éreztem magam körülötte, annak ellenére, hogy azt mondta, olyan vagyok, mintha a fia lennék. Úgy tűnt tényleg törődik velem és Chay-jel, amin néha még mindig meglepődtem. Mindenkinek idő kell az alkalmazkodáshoz. Kinn visszavitt engem és az öcsémet, hogy összeszedjünk néhány holmit, és azóta is itt vagyunk. Nehéz megszokni az új helyzetet. Nem kell dolgoznom sem. Kinn azt mondta, legyek mellette, mint az érzelmi támasza, ennyi elég. De ez elég kényelmetlen nekem. Tudom, hogy én is akartam ezt, de csak aludni és sétálgatni a ház körül, nem az én stílusom. Ahogy eddig is, most is segítettem Kinnek a dokumentumokkal, amennyire csak tudtam.

Nem hazudhattam tovább magamnak, hogy tudok Kinn nélkül élni, mert nem tudok. Minden szempontból hatással volt az életemre. Amikor felkelek, amikor tanulok, amikor eszek, vagy mielőtt elalszom… Állandóan az arca van a szemem előtt. Az az idő, amikor megpróbáltam elhitetni magammal, hogy tudok nélküle élni, az volt életem legfájdalmasabb időszaka. Nem tudtam többé ellenállni neki, mindig magam mellett akarom tudni. És azt mondta Ő is azt akarja, hogy mellette legyek. Néha azt érzem túl könnyen bocsátottam meg neki. De azt akartam, hogy bizonyítsa be, hogy nincs igazam. És ő megtette: visszaszerezte a bizalmam, az érzéseimet iránta…és még többet.

Talán ezúttal még nem mondhatom el, hogy száz százalékig biztos vagyok benne, ráadásul fogalmam sincs, hogy kellene viselkednem, hogy megfeleljek a fő család középső fiának. A körülöttünk lévő emberek lehet, hogy könnyen elfogadtak, de a jövőben új emberekkel is fogunk találkozni és nem tudom, mit tegyek, hogy beilleszkedjek. Talán csak hagyom, hogy az idő eldöntse.

A betűk és szavak előttem olyanok voltak, mint a fekete-fehér firkák. A látásom elhomályosult és a szemem kezdett lecsukódni. A héten elég keveset aludtam. De holnap vizsgám van! Tanulnom kell, különben megbukok. Az utolsó vizsgáim elég gyengén sikerültek, szóval kénytelen vagyok egy kis tudást tölteni az agyamba, hogy legalább F-et kapjak.

– Porsche, gyere az ágyba. – nem tudom mikor aludhattam el. Csak akkor tértem magamhoz, mikor Kinn lejött, hogy felvigyen. Mindent ott hagytam és megfeledkeztem a vizsgáról, ahogy követtem Kinnt a szobánkba. Amint a testem a puha ágyhoz ért, mély álomba merültem.

.

.

.

A vizsgák napról napra nehezebbek lettek. Amikor megláttam a vizsgapapírokat, úgy éreztem, mindjárt elhamvasztom magam, a könyveket és jegyzeteket használva gyújtósként. A picsába! Annyit tanultam, de most rájöttem, hogy hülye vagyok. A kérdések teljesen összezavartak, pedig thai-ul voltak írva. Miért nem értem?!

Kinn is elfoglaltnak tűnt ezekben a napokban és feszültebb volt a szokásosnál. Talán mert neki angolul kellett megtanulnia a tananyagot, ráadásul a legutóbbi vizsgája nem is feleltválasztós teszt volt. Láttam, hogy késő estig olvassa a könyveket. Nagyon sajnáltam, de nem tudtam mást tenni csak jóéjt kívántam neki és elaludtam a saját halom könyvemmel szinte minden egyes este.

Viszont volt valami, ami nagyon zavart. Elkezdett furán viselkedni. Amikor telefonon beszélt, öntudatlanul is elmosolyodott. Kicsit bepánikoltam, de muszáj volt összeszednem magam. Egyedül irányítani az üzletet, míg az apja távol van, és közben vizsgázni, biztos nem könnyű. Nem terhelhetem még én is.

– Szeretnéd, hogy segítsek?

Láttam, mennyire fáradt emiatt az egész miatt. Holnap lesz a vizsgaidőszak utolsó napja, és ez lesz a legnehezebb, ráadásul a legmagasabb kreditpontszámmal rendelkező tárgyból.

– Semmi gond. Maradj és tanulj.

A napokban esténként sem volt mellettem. Khunnal, Kimmel es Chay-jel vacsoráztam nélküle, aztán hajnali öt körül ő is hazaért. Nem mintha valami rosszat csinálna, de a bizalmat amúgy sem könnyű visszaállítani.

Kinn telefonja ismét megcsörrent és hunyorogva nézett rám egy darabig, mielőtt kicsit távolabb ment és fogadta a hívást. A fenébe! Napról napra egyre furcsább. Miután letette odalépett hozzám.

– Későn fogok ma hazaérni. Ne várj rám.

– Általában én alszom el először. Ne tégy úgy, mintha várnék rád. – vágtam rá. Ha éhes vagyok, eszem, ha álmos vagyok, aludni fogok. Miért várnék rá?

Kinn elmosolyodott és kinyújtotta a kezét, hogy megborzolja a hajam, de kitértem előle.

– Akárhova is mész, siess. – mondtam gyorsan. Kinn megrázta a fejét és elindult.

Nem bírtam tovább. Kétségbeesetten sétáltam körbe a szobában. Nem akartam hülyén viselkedni, de ha két ember folyton együtt van akaratlanul is észreveszik még a legkisebb változást is.

Baszd meg Kinn! Biztosan van valakid, de ezúttal ne számíts nagyon a szerencsédre. Lehet, hogy könnyen megbocsátottam neked, de attól még nem teheted meg újra.

Választhat, hogy kivel akar lenni. Már eleve csodálkoztam azon, hogy engem választott. De azt hiszem, máig bizonytalan. Mindig megkérdezem magamtól, hogy megéri? Tudom ezt csinálni? Aztán persze maradok, és ezzel kifejezem az érzéseimet iránta. Azonban nem felejthetem el, hogy soha nem mondta ki egyértelműen, mi is vagyok számára. Milyen minőségben jöttem vissza a házba? Partner? Társ? Valaki, aki örökké mellette maradhat? Gyűlöltem ezeket a gondolatokat. Mindjárt rosszul leszek. Annyiszor gondolkodtam már ezen, de soha nem mondtam ki hangosan. Csak levett a lábamról, hogy az érzelmi rabszolgája legyek? Szemét! Még egy hete sem vagyok itt, de újra visszatért a régi önmagához? Megint playboy lett? Elgondolkodtam. Volt egy mondás az iskolában: „Mint egy gyertya az esőben, a fények kialszanak.” Ilyen sötétnek éreztem most én is a helyzetemet. Egy balek vagyok a szerelemben, nemcsak a tanulásban. Egyikhez sem értek.

Megpróbáltam kiűzni ezeket a gondolatokat a fejemből és visszatértem a könyvemhez.

Picsába! Harmadszor olvasom el ugyanazt a mondatot, de még mindig nem fogtam fel.

.

.

.

– Ma reggel befejezed a vizsgákat, igaz? – bólinottam. Kinn az iskolai egyenruháját gombolta be éppen.

– Én délben kezdem és délután fejezem be. Úgyhogy vidd el a kocsimat, én majd megyek egy másikkal.

Letette a kedvenc BMW-je kulcsait az asztalra. Felkaptam a hátizsákom és kifordultam a szóbából anélkül, hogy visszanéztem volna rá.

– El tudok menni magam is. – mondtam. Tegnap éjjel egykor aludtam el, de Kinn még sehol sem volt. És ma reggel a telefonja csörgésére ébredtem. Ez már egyáltalán nem volt vicces. Cseszd meg Kinn! Miért nem figyelsz rám? Ennyire jól szórakozol nélkülem? Utáltam, mikor így manipuláltak. Totál hülyének éreztem magam.

– Nem hiszek neki! – addig nyomtam az üdítős dobozt a kezemben, amíg össze nem gyűrődött.

– Nyugodj meg! – Tem megdörzsölte a vállam, hogy lenyugtasson. A vizsga után felugrottam hozzá a kollégiumba. Deja vu-m volt. Nem akarok visszamenni abba a rohadt házba!

– Utálom! Vissza fogok költözni a saját otthonomba.

– Megint itt tartunk. De nem fogok segíteni visszacipelni a cuccaidat. – mondta mosolyogva.

– Te tudnál úgy élni abban a házban, hogy fogalmad sincs a státuszodról? Az apja azt mondta, úgy kezel engem mintha a saját gyereke lennék. És Ő?

– Nem tudom, mit mondhatnék.

– Azt hiszem, hogy mostanában…fenébe! Nem tudom, hová megy. Késő este ér haza, mint egy alattomos barom. Ha megint ezt teszi velem, miért törődött azzal, hogy visszaszerezzen?

Kinyitottam egy másik üdítőt és belekortyoltam. Nem tudom, hogy a benne lévő cukor vagy valami más késztet rá, de üvölteni akarok.

– Megkérdezted tőle? – kérdezte Tem és aggódva figyelt.

– Hogy tehetném? És fogalmam sincs mi a baj köztünk. Annyiszor csinálta már velem, hogyha lány lennék, már rég teherbe estem volna. Az az idióta!

– Oké, de az ilyen dolgokat meg kell beszélni. Meg kell kérdezned.

– Még meg van a méltóságom. Ha nem akarja, ne mondja ki.

Olyan erősen csaptam le a dobozt, hogy a tartalma kifröccsent.

– Nagyon szeret téged.

– Nem! Csak színlel. Az olyan emberek, mint Ő nem szeretnek senkit. Ördögi.

– Eh… te mindig ilyen vagy. Mocskos szájú és egy kicsit sem édes. Kinn talán beszélni akar veled, csak fél, hogy szájba rúgod. – Tem megvakarta a fejét és rendkívül kimerültnek láttam.

– Nos, én mindig is ilyen voltam.

– Nem. Úgy értem, igen ez vagy te, de próbáld meg kicsit csökkenteni a keserűséged. Kinn szereti az édeset és aranyosat. Nem igaz?

– Igen. Mehet és szerezhet valakit, aki ilyen.

– Biztos vagy benne, hogy nem fogod megbánni? – Tem összehúzott szemmel nézett rám.

– Ó a fenébe! – kezdtem dühös lenni.

Ha belegondolok, ma még egy üzenetet sem kaptam. Nem pittyegett a telefonom, mint általában. Valószínűleg tudta, hogy taxival jöttem el. A barom nem törődött vele, hogy vagyok. A fenébe Porsche! Egy ilyen valaki, mint Ő, miért érdeklődne olyan valaki iránt, mint te?

– Megpróbálhatnál egy kicsit igazodni. Változtass.

– Változtatni? Min?

– A sorsomon. – mondta nevetve, mire felé fordultam.

– Csak viccelek. Úgy értettem, miért nem leszel egy kicsit kedvesebb és kevésbé brutális. Adj neki egy kis édeset magadból. Kezdjük azzal, hogy átöltöztetünk.  – csípte meg az arcomat.

– Miért? Mi a baj az ízlésemmel? – lenéztem a ruhámra. Az iskolai egyenruhámat pólóra és melegítőnadrágra cseréltem, amiket még múltkor hagytam Temnél.

– Nem rossz, de úgy nézel ki, mint egy gengszter a sikátorból.

– Gengszter, a seggem. – felé rúgtam, de kitért előlem.

– Gyere ide. – a tükör elé vonszolt és komótosan körbe járt, tetőtől talpig végig mért.

– Nem lesz könnyű. Hol van a cukiságod, barátom? Gyere, öltözz át és kicsit felejtsd el, ami közted és Kinn között van. – mondta, miközben kikerült egy újabb rúgást.

– Nem. Miért változnék meg? Ha nem tud elfogadni olyannak, amilyen vagyok, az az Ő kibaszott dolga!

– Porsche, gondolj rá úgy, hogy nem más miatt akarsz változni, hanem saját magad miatt. Gondold át: most hátat fordítasz neki, aztán hirtelen feltűnsz és kedves leszel. Kinn ki fog vérezni a megbánástól.

Elgondolkodtam azon, amit Tem mondott. Teljesen igaza van. Kinn már kétszer eljátszotta ezt velem, nem hagyom, hogy megint megalázzon. Megmutatom neki, hogy nem Ő választott engem, hanem én választottam Őt.

– Mit tegyek?

– Várj csak, majd én segítek neked, barátom.

Tem kirángatott a kollégiumból és a zsúfolt utcán egyenesen egy luxus bevásárlóközpontba vezetett. Amint beléptem, támadt egy ötletem.

– Mielőtt hátat fordítok Kinnek, tönkre teszem. Fosszuk ki a vagyonából, mit szólsz? – elővettem a hitelkártyát, amit Kinn tett a zsebembe. Nincs limit beállítva… Most meglátod, hogy állok bosszút azon, aki bánt. Elköltök minden fillért, amit csak tudok. Leégve hagylak el.