Egyetértek azzal a megállapítással, miszerint a műfajirodalom olyan irodalmi alkotási forma, amelynek témája egyértelműen azonos, ill. viszonylag állandó közönséggel rendelkezik. A politikai, munkahelyi, nyomozós, fantasy, időutazós, pénzügyi, motivációs, campus regények mind a műfajirodalomhoz tartoznak, és egyfajta mintázatra épülő alkotások.
A „műfajirodalom” elnevezés azért is jó, mert:
- sok hasonlóság van az azonos műfajba tartozó művek között. Például az időutazós regények arról szólnak, hogy a főhős időn és téren át, egy másik korszakba utazik;
- a hasonló művek gyártása nagy volumenben zajlik, és nem tartanak az ismétlésektől. Miért nagy volumen? Mert az egy-egy specifikus műfaj iránt érdeklődő olvasók igényei nem elégíthetőek ki mindössze egy-két művel. Aki olvasta Terracotta Warriors-t (秦俑), az talán még el akarja olvasni a Love in the Crossed Time-ot (交错时光的爱恋), a Dream back to the Qing Dynasty-t (梦回大清), a The Last Days of Zhu Yan-t (末世朱颜) stb. Nem fogják megunni az időutazás témáját, épp ellenkezőleg, mindaddig, amíg a helyzet, a cselekmény és a szereplők identitása megváltozik, máris kielégítik az olvasók végtelen fantáziáit a szépségről, fiatalságról, gazdagságról, szerelemről, hatalomról, státuszról stb. A műfajirodalom a szórakoztató irodalom, és mára a populáris irodalom fő áramává vált.
A szépirodalom az eredetiségről és az egyediségről szól. Ideológiailag, az emberi lét tágabb és mélyebb szellemi szférájának feltárására helyezi a hangsúlyt. A művészet szempontjából nagy jelentőséget tulajdonít az innovációnak, és ellenzi a már kész minták ismétlését, ami nagymértékben eltér a műfajirodalomtól. Természetesen, a szépirodalom szintén rendelkezik egy más értelemben vett műfaji tipologizálással, mint például a vidéki témák, városi témák, katonai témák, történelmi témák stb., de ezek csak általános besorolások. Ezen besorolások alatt található művek pedig olyan szinten egyedülállóak, hogy mindegyiket „A Mű” néven lehet emlegetni.
A műfajirodalom sokkal több olvasóval rendelkezik, mint a szépirodalom. Ennek egyik fontos oka az, hogy a műfajirodalom az alapvető emberi érzelmek kifejezésére helyezi a hangsúlyt.
A Baidu Enciklopédia szerint: a műfaji regények/zsánerregények életereje nem magában a műfajban rejlik, hanem az érzelmekben, amelyket megtestesítenek. Például a horrorregények félelemet, míg a romantikus regények szerelmet képesek ébreszteni az olvasókban. A katonai témájú művek pedig izgatottsággal töltik el embert. Az igazi regények nem a műfajról, technikáról vagy módszerekről szólnak, hanem arról, hogy célzottan felkeltsék az emberek legmélyebb érzelmeit, és ezzel az állítással én is egyetértek.
Az emberi érzelmek szoros összefüggésben állnak az emberi szükségletekkel és motivációkkal, amelyek azt a pszichológiai tapasztalást reprezentálják, hogy ezek a szükségletek és motivációk kielégültek-e vagy sem. Maslow elemzési módszerét alkalmazva az embernek öt fő szükséglete van, nevezetesen a fiziológiai szükségletek, a biztonsági szükségletek, a szeretet és a hovatartozás szükségletei, a megbecsülési szükségletek és az önmegvalósítási szükségletek, amelyek lentről felfele rendeződnek egymásra. Az irodalom az emberi érzelmek szimbólumaként szolgál, és amikor emberi érzelmeket fejez ki, különböző szintű szükségletekkel is találja szembe magát. A hétköznapi műfajirodalomban kifejezett érzelmek többnyire olyan elsődleges szükségletekhez kapcsolódnak, mint a szex, szerelem, félelem, versengés, szimpátia, bosszú stb., amelyeket többé-kevésbé az alap érzelmek kifejezéssel is megragadhatunk. Az olyan témák, mint a wuxia (harcművészet), a nyomozós, a romantika, a motivációs és egyéb témák a műfajirodalom jellegzetes témáinak számítanak. Mivel magasabb szintű szükségletek csak akkor alakulhatnak ki, ha az alacsonyabb szinten levő szükségletek már kielégültek, ebből kifolyólag minél alacsonyabb szintű szükségletekről van szó, az ahhoz kapcsolódó érzelmek és érzelmi reakciók annál intenzívebbek, így a populáris irodalom óhatatlanul jelentős előnnyel rendelkezik az olvasók körében, amelyet az emberi természet határoz meg. Általánosságban elmondható, hogy a műfajirodalom és a populáris irodalom jobban képes érzelmi katarzist és érzelmi megtisztulást eredményezni az emberekben, nagyobb szórakoztató értékkel bír, könnyebben érthető és könnyebben megragadja az emberek figyelmét.
Mivel az emberi alap érzelmek állandóak és stabilak, az alacsonyabb szintű szükségletek nem vesztik el jelentőségüket a magasabb szintű szükségletek megjelenésével, ezért a populáris irodalom, a műfajirodalom és az általuk kifejezett érzelmi tartalom mindig fix értékkel bír. Ezzel magyarázható a populáris irodalom tartós népszerűsége. Ez megmagyarázhatja azt is, hogy a szépirodalmi olvasók és a haladó értelmiségiek miért éreznek belső késztetést arra, hogy a népszerű műveket olvassanak.
A szépirodalomnak létfeltáró funkciója van, amely a magasabb szintű, pszichológiai szükségletekkel kapcsolatos érzelmeket hangsúlyozza. Magában foglalja az emberek életkörülményei, létértéke, spirituális célja és önmegvalósítási tapasztalatai iránti mély aggodalmát, amely nem zárja ki az elsődleges motivációkkal való keveredést sem, amely többé-kevésbé az érzelmi fejlődés, érzelmi inteligencia kifejezéssel ragadható meg. Ennek a kifejezésmódnak az érzelmi intenzitása általában alacsonyabb, mint a populáris irodalomé és a műfajirodalomé, viszont az érzelmi mélysége, szélessége, hitelessége és tisztasága tekintetében fejlettebb, és egy különleges érzelmi erőt képvisel. Noha a szépirodalom az olvasóközönség számát illetően nem versenyezhet a műfajirodalommal, de képviseli az irodalom fejlődési irányát és a nemzeti kultúra esszenciáját. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a Nobel Irodalmi Díjra csak a szépirodalmi művek pályázhatnak, míg a műfajirodalmi munkák nem.
Viszont, legyen szó az alap érzelmek kifejezéséről vagy az érzelmi intelligencia fejlesztéséről, mindkettő az irodalom küldetésének számít, és egyik sem elhanyagolható. Mivel az irodalom a nagyközönség számára készült, figyelembe kell venni a közönség alapvető kulturális igényeit, éés ösztönözni kell a műfajirodalom és a populáris irodalom fejlődését.
Az emberi alap érzelmek és az érzelmi intelligencia kölcsönösen áthatják egymást, így a szépirodalom és a műfajirodalom is hasonló vonásokkal bír. A műfajirodalomnak tanulnia kell a szépirodalomtól, hogy növelje irodalmi értékét és gondolati mélységét. A szépirodalomnak pedig szüksége van a műfajirodalomra, figyelembe kell vennie az alapvető érzelmek kifejezését, hogy több olvasót nyerjen. Tudjuk, hogy számos szépirodalmi remekmű létezik, mint például Borgesnek a „Az elágazó ösvények kertje”, és Fowlesnek a „Rejtélye”, amelyek a populáris irodalom műfajait és alap érzlmeinek a vonzerejét kölcsönözték, mély jelentéseket fejezve ki, miközben széles körű befolyást értek el. Hazánkban, Lu Yao „Hétköznapi világa” (平凡的世界), mint komoly irodalmi alkotás, részben azért vált best sellerré és azért tudott tartós eladásokat elérni, mert a műfajirodalom elemeit is tartalmazza, és motivációs regénynek is tekinthető. Éppen ezért a szépirodalom fejlődése szempontjából előnyössé válhat, ha mélyre ható kutatásokat végez a műfajirodalomról.
A bejegyzés Hu Ping irodalom kritikus és író 2013 júliusában megjelent cikke alapján készült.