(PORSCHE)

– Porsche! Nem tetszett a tegnap esti film.

– Nem volt szórakoztató?

– De igen, viszont kicsit ijesztő volt a történet és a színészi játék sem tűnt valami jónak.

Mosolyogva néztem Khunt, aki a kanapén ült és a csatornák között szörfözött rám sem pillantva. Nem tudom, talán zavarban volt vagy ilyesmi. Az biztos, hogy ez az őrült fickó tegnap este óta még furább. A többi testőr azt mondta, nagyon nyugodt, annak ellenére, hogy ilyen forró jeleneteket látott.

Valami baj van vele? Az ő korában még mindig szívesebben lovagolna egyszarvún és játszana levendula mezőn?

Vajon Khun vitt már nőt az ágyába? Ha eddig mást sem csinált csak játszott és sorozatot nézett, mondhatom, tényleg őrült.

Tegnap éjjel kirúgott minket a szobájából. Viszont függő lett, még két másik filmet is megnézett, egy olyan indokkal, amitől nevetnem kellett. Azt mondta, csak azért nézi, mert még nem látott ilyen műfajt. Reggel négykor aludt el.

Amikor kinyitottuk a szemünket boldogok voltunk, de kimerültek. Fiatal főnökünkben pedig furcsa kérdések merültek fel a tegnapi filmmel kapcsolatban.

„Miért kellett azt a nőt megkötözni? Miért kell titokban az asztal alatt csinálni? Miért küzdött a nő, ha a végén örömében sikított?”

– Tényleg meg akarod nézni ezt a filmet? – kérdeztem, mire Arm oldalba bökött. Mint általában mind a négyen a szokásos helyünkön ültünk és arra vártunk, hogy Khun kiválasszon egy filmet.

„Az úrnő szerelme az erdő melletti cukornád között.”

Elolvastam a címet és fáradtan forgattam a szemem. Khun azt mondta, nem akar olyasmit nézni, mint tegnap.

Ugyan már, soha nem gondoltál arra, hogy mást csinálj?

Legalább adna valami feladatot, amit egy testőrnek kell csinálnia. Meg kellene védenem és harcolnom azokkal, akik bántani akarják. Nem azért vettek fel, hogy sorozatokat nézzek és énekeljek.

Biztosan nagyon magányos.

– Ö… Khun Thankhun. – szólítottam meg halkan. Legbelül azt akartam mondani „Hé, idióta!”, de nem tehettem. A többiek nem tisztelték annyira, mint Kinnt, viszont nem is volt olyan goromba, mint ahogy ő bánt velem. Itt legalább csak a fejem fájt. A testem és a szívem biztonságban volt, így cserébe mutattam felé egy kis tiszteletet.

– Igen?

– Ma nem indulsz sehova?

Olyan merevnek éreztem magam, ő mégis olyan nyugodtnak tűnt. Ha továbbra is ragaszkodik ehhez az ostobasághoz, egész nap sorozatokat néz majd. Egyáltalán nem gondol arra, hogy érezze a napsütést az arcán vagy emberek közé menjen?

– Semmi nem indokolja, hogy elmenjek innen. – mondta őszintén. Szelíd arccal és csillogó szemekkel meredt rám. Az arca nagyon hasonlított Kinné-re, de ő szivárványos divatot követett és ahogy néztem, háttérbe mindig levendulamezőket képzeltem. A személye lágy, gyengéd és virágszerű volt.

– Szóval, fiatalúr, nem mész ki, ö…

Nem fejezhettem be, mert a szavamba vágott.

– Unatkozol? – kérdezte, miközben mellém ült.

– Hát…

Megnyomta a távirányítót és a TV kikapcsolt. Felém fordult, a tekintete találkozott az enyémmel.

– Akkor énekeljünk!

A többi testőrből hangos sóhajok szakadtak ki. Mindjárt megőrülök!

– Nem, nem. Úgy értem, a fiatalúrnak többet kellene kimennie szórakozni. – mondtam nyugodt hangon, figyelve, ahogy odamegy a szekrényhez és előveszi a karaoke berendezést és a mikrofont.

– Nem szeretnél egyet inni?

Vajon, mi tarja vissza, miért ül itt egész nap keserű arccal? Az én életemben teljesen normális, hogy elmegyek szórakozni a barátaimmal. De foglalkozni ezzel a fickóval olyan, mintha rabok lennénk, akiket bolond emberek örvényébe zártak.

– Nem. Valahányszor elmegyek a bárba, mindig ellenségekbe ütközök, akik azért vannak ott, hogy csapdát állítsanak nekem.

Emlékeztem a divatos bárra, ahová Kinnel mentem. Annak ellenére, hogy az ottani társaság a felsőbb körökhöz tartozott, mégis találkoztunk egy csoporttal, akik meg akarták támadni. Látva, hogy tettek szert a vagyonukra, nem csodálom, hogy annyi ellenségük van.

– Nem kell abba a bárba menned. Próbálj ki egy új helyet, ahova azok az emberek nem mennek. Hidd el, sokkal szórakoztatóbb lesz.

Összevont szemöldökkel nézett rám. Rávettem magam, hogy udvariasan beszéljek, így talán meg tudom győzni. Rájöttem, ahhoz, hogy itt lehess, túl kell élned ezt az őrületet.

– Hova? – kérdezte.

– Szép hely, sok emberrel, ahol biztosan nem találsz senkit, aki bántani akar. – válaszoltam mosolyogva.

Odalépett hozzám és halkan tette fel a kérdést.

– Mi jár a fejedben?

– Nem akarsz kimenni és körülnézni?

– De igen. Valójában unom már a sorozat nézést és a karaoket.

Ezt hallva félre néztem és gonosz vigyor terült szét az arcomon. Nos, mutatok neki egy új világot.

– Akkor menjünk! Garantálom, hogy teljesen biztonságos.

– Biztos vagy benne, hogy senki nem fog fejbe vágni?

Felállt és karba font kézzel, kételkedőn nézett rám.

– Esküszöm, csak odamegyünk és elvegyülünk. Nagyon szórakoztató lesz!

Beleegyezően bólintott, de az arckifejezése nem volt túl magabiztos.

– Ha nem lesz élvezetes vagy valaki megüt, megkérem apát, hogy ölessen meg!

Lassan bólintottam.

Biztos vagyok benne, hogy a család minden ellensége nyomozást folytatott és tudja, hova járnak, így bárhová megy azok közül a helyek közül, találkozni fog emberekkel, akik üldözik. Ezért kell új helyet keresnünk, ahová nem gondolják, hogy elmenne.

– Srácok, menjetek, készüljetek! – mondta a beosztottjainak.

– Várj egy pillanatot! Nem mehetünk ilyen öltözetben. – meglepve fordult felém.

– El kell vegyülnünk. Öltözzetek hétköznapi, de elegáns ruhákba.

Láttam, hogy kezdenek pánikba esni.

– Bízzatok bennem! – mondtam határozottan.

Mindenki Khunra nézett a választ várva. Láttam, hogy az arca megkeményedik és gondolkodóra vált. Még jobban meg kell győznöm.

– Ha egyszerű ruhát veszünk fel, nem fogunk kitűnni és nem fogunk senkit érdekelni. Garantáltan jó lesz!

– Oké, oké! De ha nem lesz szórakoztató, seggbe rúglak!

 Ezután besétált a hálószobájába.

Mosolyogtam, ahogy elképzeltem mennyi móka vár ránk. Az életem végre újra nem lesz unalmas. Szóltam a többieknek, hogy induljanak átöltözni. És nem felejtettem el bekopogni Khun hálószobájába, hogy emlékeztessem, normális ruhát viseljen, öltöny nélkül, ha nem akarja, hogy valaki betörje a fejét.

Mondtam a többieknek, hogy várjanak a kapu előtt a kocsival. Az egész házban kérdőn néztek ránk, mert ez volt az első eset, hogy a testőrök csak farmert és pólót viseltek, mikor elkísérték valahova a főnöküket.

Ráadásul Khun a fehér pólóban és sima farmerben teljesen új volt nekik. Először fekete nadrágot vett fel, de rászóltam, hogy cserélje le inkább farmerre.

Ha egy bárba fehér felsőben és fekete nadrágban mész, mintha egy egyetemi egyenruha lenne, a biztonsági őrök megállítanak és nem fognak beengedni, mert azt hiszik iskolás vagy. Szerencsére több száz farmer lapul a szekrényében, így megteheti, hogy hétköznapi embernek nézzen ki.

Miután mindenki elkészült és beültünk a kocsiba, utasítottam a sofőrt, hogy vigyen egy olyan bárba, amit nagyon is jól ismertem, és ami előtt szinte minden nap elmentem.

Nem telt el sok idő, míg az autó megállt a parkolóban. A testőrök idegesnek tűntek mellettem, számomra azonban örömet okozott ennek a sikátornak a látványa. Az egész utca egy forgalmas szórakozóhely. Mindenki ki van öltözve, szórakoznak, a bárokból hangos zene szól. Bementem Jay bárjába, ahol a nyitott elülső részen erős fények vonzották be a vendégeket.

– Francba Porsche!!! Jaj Nong!!! Porshe, idehoztad őket, hogy megint szétverjék a bárt?! – amint beléptünk Jade felsikított és odarohant hozzám. A szokásos kínai sítlusú ruhájában, elkerekedett szemekkel nézett rám.

– Miért jöttél? Csak egy hete nyitottam meg újra a helyet. – úgy rázta a karomat, mint egy őrült.

– Jade! Hé, figyelj! Ma senki nem fogja tönkre tenni a bárod. Viszont hoztam egy VIP vendéget. – mondtam gyorsan és a mögöttem álló férfi felé fordítottam a fejem, aki épp óvatosan vizslatta a helyet.

– VIP vendég? – ismételte Jade meglepetten.

– Ó, nagyon jóképű. Ismerősnek tűnik. – tetőtől talpig végigmérte Khunt.

– A pénztárcája is tele van. Adj nekünk egy asztalt jó helyen. – súgtam oda neki. Jade bólintott és intett a személyzetnek, hogy készítsenek elő nekünk egy asztalt. Amikor minden kész lett, odavezettem Khunt az asztalhoz, közvetlenül a színpad előtt. Ezután megrendeltem a hely legdrágább italát, egy üveg Jack Daniels-t, amit természetesen az ára miatt még sosem kóstoltam. Ezen kívül kértem egy mixert, jeget és kólát.

– Bor van? – kérdezte Khun.

– Nincs, de ezekből finomabbat készítek neked, mint a bor.

Vettem egy kis jeget, beletettem a mixerbe, öntöttem hozzá egy pohár whiskey-t és negyedrész kólát. Aztán azt csináltam, amiben talán a legjobb vagyok. Végülis, én vagyok itt a legügyesebb bartender. Garantáltan el tudom őt varázsolni.

– Köszönöm. Jesszus, Porsche! Jövök neked eggyel! – súgta nekem Arm. Tudom, hogy az élete eddig kínos volt Khun mellett. Tarts ki, meg foglak menteni.

– Szóra sem érdemes. – suttogtam, miközben kevertem az italt.

Mind szórakozni akartak, szóval vettek egy-egy pohárral. Khun felé is nyújtottam a koktélból, aki velem szemben ült a kanapén, a fejét ütemre mozgatva.

– Még soha nem voltam ilyen helyen. – mondta és az arca elé emelte az ismeretlen italt, majd mielőtt megszólalhattam volna nagyokat kortyolt belőle.

– Finom! – jelentette ki mosolyogva. Sejtettem, hogy ez az első alkalom, hogy ilyen normális, nem puccos helyen jár.

– Porsche, szeretlek! – Pol átölelte a nyakam, megemelte a poharát és kiitta, majd rögtön újra is töltötte. Örülök, hogy tetszik nekik itt.

– Ez egy szuper dal, gyertek le. – kérte Khun. A kezei táncszerűen mozogtak, a zene hangosan hullámzott át a termen, ami arra késztette, hogy az ütemre mozgassa a testét. Folyamatosan mozgott, élvezte a zenét a táncparketten.

Egymásra mosolyogtunk, az ital, amit készítettem megállíthatatlanná tette őket és folyamatosan ittak.

Ma country téma van vagy mi?

Khun felemelt kézzel táncolt és folyamatosan kiabált, pedig ő csak két pohárral ivott. Ami a többieket illeti, imbolyogni kezdtek az ütemre és nevettek Khun furcsa tánclépésein.

– Pol, gyere táncolj velem! … Részegnek tűntök, srácok. – intett a testőröknek, akik a táncparkett szélén álltak. Láttam, hogy minden ellenőrzés alatt van, nincs miért aggódni, szóval kicsit otthagytam őket és üdvözöltem az ismerőseimet szerte a bárban. Néhányan odafutottak hozzám, hogy megöleljenek és üdvözöljenek. Hiányolták a speciális italomat, amit annyira szerettek. Miután körbe jártam, rájöttem, hogy már egy jó ideje ott hagytam az asztalunkat. Ahogy visszaértem, láttam, hogy az asztal üres. Mindannyian lementek a parkettre és táncoltak. Az egész helyzet kaotikus volt. Mintha egy csapat gyerek ugrándozna örömében a Songkran¹ fesztiválon. A többi asztalnál ülők kiabáltak és bíztatták őket. Az idióta egy nevetséges táncra tanította a testőreit, akik igyekeztek követni a lépéseket.

Bassza meg! Megfájdult a fejem. Az a tánclépés…. Ó, Istenem, mi a fene ez?

– Részegek vagytok, fiúk? – Jade ment oda Khunhoz és a többiekhez. Khun abbahagyta a táncot és gyanakodva méregette Jade-t.

– Ó, egy transz. Úgy hallottam vannak transzok a környékünkön, de még soha nem láttam őket. – kiáltott és a hangja furcsán dallamosan csengett. Részeg volt.

– Ó, fiú! A szádra fogok csapni… Nő vagyok! – Jade úgy tett, mintha le akarná venni a cipőjét, hogy hozzávágja.

– Ne! Felejtsd el Jade! Ez a srác őrült. – mondtam, miközben az idiótát néztem, ahogy az asztal körül táncol.

– Jóképű, de bolond. – mondta Jade merev arccal, de érzelmesen.

– Gyere…

– Ki ő?

– P’Kinn testvére… Emlékszel Kinnre, igaz?

Jade félelmében az arcához kapott.

– A francba! Végem! Elhoztad a maffiát és nem mondtad el előtte? Elég! Ennél sokkal jobban kellett volna velük foglalkoznom. – mondta Jade, majd beszaladt a színpadra és leállította a zenét. Khun kicsit sértődötten zihált, amiért elhallgatott a zene. Dühösen Jade-re nézett.

– Gyere le, te transzvesztita, táncolni akarok!! – kiabált és szitkozódott, mígnem nevetés visszhangzott a teremben. Jade morogva szívta be az ajkát, majd megszólalt.

– A mai nap egy ritka lehetőség, mivel van egy VIP vendégünk, akit ezzel a dallal szeretnék köszönteni.

Összefontam a karom a mellkasom előtt és gyanakodva néztem Jade-t a színpadon. Egy idő után a dal kezdte betölteni a teret. Az idióta Khun és a testőrei folytatták a táncot. Nem gondoltam volna, hogy így fog viselkedni. Legközelebb elviszem egy Mor Lam koncertre. Biztosan tetszeni fog neki.

Khun olyan mozdulatot tett, mintha fegyvert tartana a kezében. A „fegyverre” nézett és felém irányította, majd úgy tett, mintha lőne. Elnevettem magam és néhányszor elvetődtem, mintha lelőttek volna.

Egek… Khun… istenem, néha nagyon élvezem a hülyeségeit. Nagyon szeretném, ha az apja most látná.

Ismét fegyverforgató mozdulatot tett, a testőreire célozva, de ők kitértek és amikor megijedt és pánikba esett elrohant és üldözőbe vette őket az asztal körül. Ezek tényleg a maffiacsalád legidősebb fia és a testőrei?

– Porsche, gyere ide és táncolj velem.

Khun integetett nekem, miközben táncolt és nevetett. Gyorsan megpróbáltam elmenni, de átölelte a nyakam és a zenére himbálózott. Úgy tűnt, mindegyikük teljesen részeg.

– Táncolj, ahogy én! Jeee! Imádom ezt!

Folyamatosan táncolt és ringatózott. Minél részegebb lett, annál bizarrabbak és nevetségesebbek lettek a mozdulatai.

– Rendben uram, úgy tűnik, ideje, hogy hazamenjen.

Jade sétált felénk és idegesen nézte Khun táncát. Előhúztam a telefonom és láttam, hogy már majdnem két óra van, ideje, hogy bezárjon a bár, szóval megértem Jade-t.

A testőrök már a kanapén pihentek, ezért odaszóltam nekik, hogy menjenek és hozassák az autót.

Közben felnyaláboltam a szinte eszméletlen Khunt és elcipeltem a parkolóba. A kocsiban a többiek vidáman beszélgettek és hősként ünnepeltek. Szerintem kielégítő élmény volt ez számukra is.

Miután hazaértünk Arm és Pol egyenesen a szobájába vitték Khunt.

– Mi ez az egész? Mi van Khun-nal? – Pete sietett oda hozzám és aggódva nézte az ájult Khunt.

– Elvittem valahová, hogy világot lásson.

Pete meglepődött. Észrevettem a kocsikulcsot a kezében, amitől viszont én lettem kíváncsi.

– Hová mész?

– Hazaviszem Miles-t.

Pete mögé pillantottam, egy fiatal férfi követte őt, aki nem sokban különbözött az eddig látott srácoktól.

Összeráncoltam a szemöldököm, de megláttam egy alakot közeledni a lépcsőn, szóval arra gondoltam, kimentem magam és megfordultam, hogy a szobámba induljak. Azonban egy hang megállított.

– Hol voltál?

Odanéztem és láttam, hogy Kinn tart felém fekete köntösben.

– …elfoglalt voltam. – válaszoltam.

– Hmm… innen érzem az alkohol szagát. Hova vitted a bátyámat? – Odahajolt hozzám és a nyakamhoz érintette az orrát. Hátra léptem.

– Nem a te dolgod. – nem volt kedvem válaszolni neki. Zsibbadt voltam és fájt a fejem az alkoholtól, szóval faképnél hagytam.

– Ki mondta, hogy elmehetsz? – olyan erősen rántotta meg a karom, hogy megbotlottam és a mellkasának ütköztem. Gyorsan összeszedtem magam és igyekeztem minél jobban eltávolodni tőle.

– Kövess!

Próbáltam lerázni magamról a kezét, de túl erősen fogta és berángatott a szobájába. A többi testőr csak pislogott egymásra. Mielőtt kiszabadulhattam volna, bevágódott az ajtó.

– Mi bajod van? – néztem rá és végre lehámoztam magamról a kezét.

– Hallottam, hogy kimentetek Khunnal és a többiekkel a hétköznapi ruháitokban. – mondta, miközben komolyan nézett rám.

Lehunytam a szemem, próbáltam elfolytani a szédülést és a hányingert. Tudtam, hogy nem fog egykönnyen kiengedni innen. Természetesen azért csinálta, hogy feldühítsen, szóval a kanapéhoz mentem, leültem, kezemet a halántékomra szorítottam és rá néztem.

– Khun miatt aggódsz vagy miattam? – kérdeztem.

Túl közel hajolt hozzám, ezért meglöktem a mellkasát, de ahelyett hogy eltaszítottam volna, véletlenül meghúztam az övet, ami a köntösét összefogta. Azt hittem, mérges lesz és azonnal visszaköti, de ehelyett lazán szétnyitotta és a padlóra ejtette, megmutatva a boxerét és izmos testét.

Nem gondoltam bele túl sokat, hiszen mindketten férfiak vagyunk. Csak azért éreztem magam kínosan, mert én rántottam meg a kötőt.

Félre pillantottam, mert attól féltem bajba kerülök.

– Hmm… szeretnéd látni? – vággyal telve nézett rám, miközben a szemei elsötétültek.

– Miért akarnám látni? Nekem is van, ami neked. – válaszoltam.

– Ó, de ahogy én látom, te oldottad ki a köntösöm. – mondta Kinn vigyorogva.

Kicsit összezavarodtam. Ahelyett hogy haragudna rám, miért mosolyog olyan szemtelenül, amitől kiráz a hideg?

– Most lássuk, mid is van neked.

A rohadt életbe! Mi ez?

Halk nevetés tört fel a torkából és bár biztos vagyok benne, hogy az erőm vetekszik az övével, ez a közelség sebezhetővé tesz.

– Mi a fenét csinálsz, Kinn? Nehogy megint megharapd a nyakam!

Küzdeni próbáltam, de hiába. Az orra hegye az államhoz ért, onnan indult tovább lassan a nyakam irányába. Megpróbáltam megdönteni a fejem, hogy megakadályozzam, de Kinn az egyik kezével elkapta az államat és szorosan tartotta. A lelehelete csiklandozta a nyakamat, ahogy belélegzett, mintha az illatomat szívná magába. Szédültem, nem értettem, mit csinál, de amikor hirtelen elkezdte csókolni és szívni a nyakam, az egész testem libabőrös lett és a szívem majd kiugrott.

Aztán fájdalmat éreztem és felkiáltottam.

– Shia Kinn! Ne harapj! Hé…

De Kinn tovább folytatta, harapdálta a nyakam, apró nyomokat hagyva rajta.

– Engedd meg, most az egyszer.

Különös érzés ébredezett bennem, ahogy éreztem a meleg leheletét a bőrömön. Az orrával simogatta a nyakamat, miközben mélyen beszívta az illatomat. A szája követte a harapások nyomait, apró puszikkal borítva be őket. Néha kidugta a nyelvét és megnyalta a foltokat. Valami furcsát kezdtem érezni a gyomrom környékén, de nem tudtam mi az. Az eddig a menekülésért küzdő testem egyre jobban elolvadt a karjaiban ettől az ismeretlen érzéstől…

…amíg az adóvevő hangja vissza nem rántott a valóságba.

– Ez… Pol… Hol van, Porsche? Uram… Oh! Aaa! Srácok, siessetek és segítsetek!

Úgy tűnik Pol-nak gondjai akadtak Khunnal.

Minden erőmet összeszedtem, hogy ellökjem Kinn, és amikor sikerült gyorsan felálltam, hogy távol kerüljek tőle.

– Mi a jó francot csinálsz?! – kiabáltam. Nem értettem ezt az egészet és nem tudtam visszafogni a haragomat. Tudtam, hogy Kinn csak ugratni és kínozni akar. Ha Pol hangja nem zavarja meg, nem tudom mi történt volna.

 – Ahh… még nem kellett volna elengednem Milest. – mondta és összefogta a köntösét, mintha valamit takarni akarna előlem, amit nem vettem észre. Felkapta a földről az övet és megkötötte a dereka körül.

Nem tudom, mit csináljak vele. Mivel másképp nem tudtam kiadni a haragomat, megfordultam és belerúgtam a kanapéba. Ő csak hangosan nevetett, én pedig felmutattam a középső ujjamat, mielőtt kiléptem az ajtón.

Az az őrült idióta, ennyire örül, hogy felbosszantott? Miért szereti így harapdálni a nyakam? Meglátod, megtalálom a módját, hogy bosszút álljak és akkor te fogsz vérezni.

…………

– Mi történt a nyakaddal? – mutatott rám Pol.

– Picsába! – gyorsan eltakartam a kezemmel és sietve a fürdőszobába mentem. Vörös foltok jelentek meg végig a bőrömön.

Shiia, Kinn! Azt hiszed kiszívhatod a nyakam és zavarba hozhatsz az emberek szeme láttára?

Fenébe!!

Összevont szemöldökkel mentem ki a fürdőből.

– Igen… amikor a barban voltunk, hagytam, hogy egy lány kiszívja.

Ha tényleg egy lány lett volna, büszke lennék. De az a barom volt, aki azzal szórakozik, hogy felizgasson…ó, a francba, mindegy.

Arm és Pol ugratni kezdtek, de figyelmen kívül hagytam őket és a másik idiótára néztem, aki ájultam feküdt az ágyon. Időnként felemelte a karját és a lábát, hogy táncoló mozdulatokat tegyen és közben motyogva dúdolt.

Hú! Elegem van ebből a családból!

1. * Songkran: thai újév, minden évben április 13. és 15. között ünneplik. A legjellemzőbb tradíció a locsolás. Mindenkit vizes tállal, vízipisztollyal és locsolócsővel lehet látni az utcákon. Gyakran gipszport is kennek egymásra. A száraz szezon elmúltával ezzel is köszöntik a monszun időszakát. ↩︎