Cao WeiNing, miután együtt sétáltak egy darabig, túlságosan is hallgatagnak találta Gu Xiangot. Az előző éjszaka történt harc óta csak hallgatott. 
Gao Xiaolian nem ismerte különösebben őket. Maga is csendes lány lévén, általában nem ő volt az, aki hangot kezdeményezett, így távolról követte őket a hátuk mögött, miközben gondosan segített Zhang ChengLingnek tartani a gyeplőt. – A kis fickó a karjában tartotta újonnan szerzett Nagy Pusztaság kardját és a ló hátán szunyókált. Nyála a ló nyakába folyt, amitől még a szőre is teljesen átázott, ezért folyton csak a fejét rázta. 

Cao WeiNing Gu Xiang felé hajolt, oldalra döntötte a fejét, hogy alaposan az arcába nézzen és megkérdezte, “Mi a baj? Te sem tudtál aludni?” 

Gu Xiang kedvetlenül felpillantott rá, majd ismét lehajtotta a fejét. Úgy nézett ki, mint egy igazi kismeny.³⁹⁹ Cao WeiNing megrémült, azt hitte, valami rosszat evett, ezért sietve kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a homlokát. Azt mondta magában, “Ez a folyton csak fel-alá ugráló személy, aki mindig olyan őszinte, csak nem beteg?” 

399 小媳妇 (Xiǎo xífù) Kismeny – A kínai kultúrában kis menynek szólítják a fiatal, nemrég férjhez ment lányt, aki a fiú családjához költözik. Ha egy családban két fiú is van, akkor az idősebb fiú feleségét 大媳妇 (Dà xífù) Nagymenynek szólítják. A kismeny megnevezést még kedvese becézéseként is használhatja a fiú.

Gu Xiang hátradőlt, lerázta magáról Cao WeiNing kezét, és visszanézett Zhang ChengLingékre, akik valamivel távolabb voltak tőlük, majd durcásan azt mondta, “Egy… mindig is ostobának tűntél az együgyűséged és az őszinteséged miatt. Általában véve, még háromlábon állva sem tudtál fingot eregetni a szádon.⁴⁰⁰ Mindig azt mondtad és tetted, amit mások mondtak neked. Egy ilyen személyből, akinek látszólag még agya sincsen, hogy a fenébe válhatott nagy ördög, aki mindenkit a hátán hordoz és mindenkit számontart?” 

400 Lásd a 106. lábjegyzetet a 20. Fejezetben.

Cao WeiNing többször megrágta Gu Xiang szavait, mielőtt furcsa arckifejezéssel megkérdezte volna, “Ah-Xiang, te… félreértetted a kis Zhangot? 

Gu Xiangnak egy pillanatra elakadt a szava, majd baljós hangon azt mondta, “Menj a pokolba, te Cao nevű.” – és felemelte a kezét, hogy megüsse. 
Cao WeiNing sietve kitért előle, miközben játékos mosollyal az arcán így szólt, “Ugyan már, ha meghalnék, nem lenne özvegy belőled? Ilyen fiatalon megözvegyülni, milyen sajnálatra méltó.” 

Gu Xiang elgondolkodott, és úgy érezte, hogy ez épp akkora veszteség lenne, mint ha nem kapná meg a Mestere által megígért két és fél utcányi hozományt. Dühösen bámult Cao WeiNingre, visszahúzta a felemelt kezét, és úgy döntött, hogy inkább szóbeli érveléssel harcol és nem kungfuval. 
Tudatában volt annak, hogy nincsenek kimagasló képességei. Sok esetben nem értett mindent abból, amit a Mestere mondott, hanem csak öntudatlanul követte őt, és azon kívül, hogy a mindennapi életben szolgálta őt, időnként pletykált neki ezt-azt, unalmának enyhítéseként. Ő és a Mestere … Ők ketten, két különböző utat jártak, és nem lehetett az ő megértő virága, sem az ő női lelkitársa.⁴⁰¹ 
Olyan volt, mint egy kisgyerek, egy ravaszdi suhanc, aki csak az előnyöket kereste, a hátrányokat pedig elkerülte. Habár az emberek, akikkel a Fengya-hegy lábánál találkozott, nem voltak jófélék, de a Mester mellett, egyikük sem mert kikezdeni vele. Rendkívül ritkának számított, hogy valaki, még ilyen körülmények között is, némi naiv ártatlanságot legyen képes megőrizni. – Egyáltalán nem volt jó az emberek szándékainak a kitalálásában. Habár tudta, mi a gonoszság, de nem tudta, hogyan is néz ki az igazi gonoszság. 

401 解语花 (Jiě yǔ huā) Megértő virág – Kínai idióma, amely a kellemes természetű, empatikus és intelligens női szépség metaforája.
红颜知己 (Hóngyán zhījǐ) Lelkitárs – Kínai idióma, amely egy férfi női lelkitársát jelenti. Általában nincs közöttük romantikus kapcsolat.

Akkoriban, amikor a Taihu tónál voltak, csak azért kereste fel a földműves ruhát viselő Öreg Menget, a Mulandóság szellemét, hogy ásson egy gödröt és húzza ki a két kínos helyzetbe került férfit. Azt az Öreg Menget, aki kifejezetten a Mester szavai miatt ment el keresni magának egy hentesruhát, majd mindenkinek mosolyogva járt-kelt benne. Gu Xiang még azt is hallotta, amint mások a Mester kitartott kutyájának nevezik őt a háta mögött. 
Még egy kutya természete is három pontos, de az ő vérmérséklete még a kutyáéval sem ért fel. 

Talán ő lopta el kulcsot? Talán ő árulta el a Szellem-völgyet? És hol van Xue Fang, az Akasztott szellem? 
Abban az időben, amikor a Zhang családot lemészárolták, egy hamis Xue Fang bukkant fel. Ez lett volna Öreg Meng hamis neve? Vajon Öreg Meng, már akkortól fogva összejátszott azzal a Zhao nevűvel? 

Cao WeiNing, látva, hogy Gu Xiang még mindig a homlokát ráncolja, megpróbált enyhíteni az aggodalmain és így szólt, “Valójában… amikor Zhou testvért és a többieket hallgattam a tegnap, én is megértettem valamit.” 
Gu Xiang felemelte rá a tekintetét, miközben nagyokat pislogott azokkal a nagy, mandulaszerű szemeivel. Cao WeiNinget egyfajta mindenható büszkeségérzés fogta el Gu Xiang arckifejezésének láttán, és hirtelen valóban igazi férfinak érezte magát. 
Az igazi férfi, ha felesége boldogtalan, akkor hízeleg neki, ha dühös, akkor hagyja, hogy megverje, ha pedig nem ért valamit, akkor kiáll és elmagyarázza neki. 

Cao WeiNing így folytatta, “Hallottam, hogy a “Márványozott Kristályt” és valami “Kulcsot” emlegettek, ami azt mutatja, hogy a fegyvertáraban levő holmikat akarják megszerezni. Azonban ehhez, nem elég megtalálni a Márványozott Kristály öt darabját, hanem a Kulcsot is meg kell szerezni. Ez a Kulcs pedig, – ahogyan a kis Zhang mondta – annak a félszeg gazembernek a kezében van. Eleinte, ez a gazember és Zhao Jing egy bandába tartoztak, és együtt indultak el gonoszságokat elkövetni. A Márványozott Kristály néhány darabjának a megszerzéséhez, Zhao Jing megölte a Shen családfőt, ugyanakkor Gao lovagra hárította a felelősséget, és végül megszerezte az összes Kristálydarabot. Most, hogy egyiküknél a Márványozott Kristály, míg másikuknál a Kulcs van, a zsákmány egyenlőtlenül oszlik meg. Éppen ezért, mindketten munkához láttak.” 

Gu Xiang, miután végiggondolta a dolgot, bólintott egyet és így szólt, “Úgy tűnik, valóban ez a helyzet. – De akkor ki akarja megölni Zhang ChengLinget?” 

“Gondolj csak bele…” – mondta Cao WeiNing – “a kis Zhang látta az elkövetőt, aki egész idő alatt csak bujdokolt. Habár egy időre elfelejtett mindent, az a gazember még mindig tart attól, hogy előbb-utóbb emlékezni fog és felfedi a kilétét, ezért felbérelt valakit, hogy levadásszák. – Nem mellesleg, Zhao Jingnek tudnia kellett erről, különben nem hagyta volna, hogy Zhou testvér és a többiek elvigyék a kis Zhangot abban a zűrzavarban. Megvárta, amíg elviszik a kis Zhangot, így könnyedén megölethet bárkit, nem igaz? De miért fél a Szellem-völgyi gazember attól, hogy felfedik a kilétét? Fél éjszakányi gondolkodás után, végre rájöttem. Valószínűleg azért, mert a Szellem-völgyön belül is nyomoznak az áruló felől, és amennyiben fény derül a kilétére, azonnal megölhetik.” 

Gu Xiang rajongva nézett rá, miközben azt mondta magában, “Valójában jók a sejtései, akár egy vak macskának, aki döglött egérre lel.” 

Amikor Cao WeiNing meglátta Gu Xiang arckifejezését, még önelégültebb lett. A kezeivel mentegetőzni kezdett és álszerényen azt mondta, “Ez csak puszta találgatás, puszta találgatás. Khm, gyerünk, ne legyünk már középszerűek. Menjünk és fedjük fel Zhao Jing összeesküvését. Keressük meg Ye lovagot, majd menjünk vissza és éljünk jó életet. Csak te meg én.” 

“A shifud megvet engem, mert nincsen se apjám, se anyám. Ráadásul vad lány vagyok. Mit tegyek, ha nem engedi meg?” – mondta Gu Xiang szándékosan. 
Cao WeiNing legyintett egyet a kezével és azt mondta, “Akkor te elrabolsz engem és megszökünk.” 
“Pű, ennyire kiehezett lennék?” – mondta Gu Xiang dühösen. 
Cao WeiNing gondolkodott egy darabig, majd így szólt, “Akkor karriert váltok és virágszedőnek tettetem magam. Majd elrabollak és megszökünk.” 
Gu Xiang gondolkozott egy ideig. Habár rossz ötletnek tartotta, mégis beérte ennyivel. Ezért elégedetten bólintott egyet, kinyújtotta kicsiny kezét, összekulcsolta a Cao WeiNing kezével, és ők ketten egymás mellett lovagoltak tovább. Túlságosan is édesek voltak. 

“Ez az én menyasszonyom.” – gondolta elégedetten Cao WeiNing. “Milyen jó is, ha az embernek van egy menyasszonya. Olyan illatos és puha, amikor testével rám támaszkodik, hogy még a szívem is elolvad tőle. Amikor pedig rám mosolyog, azonnal beleszédülök. Van valaki, aki ismeri a hideget-meleget.⁴⁰² Valaki, aki megveti az ágyat és összehajtja a paplant. A jövőben építeni fogok egy kis házat, melléje pedig egy kisudvart, számos duci és puha gyerek születik majd, és minden este meghallgatom, ahogy éles hangon utánam kiált, hogy menjek haza vacsorázni.”  
Minél többet gondolkodott a jövőn, annál szebbé változott. Míg végül a költészet gazdagsága kibuggyant belőle és hangosan dalolni kezdett, “Ha egyszer az arany szél és jádéharmat találkozik, mennyek és föld nem számít többé. Szeretném, ha olyanok lennénk, mint a szerelmesmadarak az égen, és az egymást ölelő fák a földön…”⁴⁰³ 

402 知冷知热 (Zhī lěng zhī rè) Ismeri a hideget, ismeri a meleget – Kínai idióma, amely valakinek a meggondoltságát, tapintatosságát és aprólékosságát jelenti. Ebben a kontextusban pedig azt jelenti, hogy jól ismeri minden oldalát – hidegét-melegét – rossz és jó oldalát.

403 Cao WeiNing két különböző vers 2-2 sorát idézi, de amint már megszokhattuk tőle, nem egészen pontosan idézi őket: 金风玉露一相逢，便胜却人间无数 (Jīn fēng yù lòu yī xiāngféng, biàn shèng què rénjiān wúshù) Ha egyszer az arany szél és jádéharmat találkozik, bármennyi ember is legyen a világon, győzedelmeskedni fognak.

在天愿作比翼鸟，在地愿为连理枝 (Zài tiān yuàn zuò bǐyìniǎo, zài dì yuàn wéi liánlǐzhī) Szeretném, ha olyanok lennénk, mint a szerelmesmadarak az égen, és az egymásba kapaszkodó akácfa ágak a földön. – Nehéz eldönteni, hogy alkotói szabadságról, vagy némi ügyefogyottságról van-e szó. Míg az első idézetben valami plusz jelentést tesz hozzá, a másodikban jelentést vesz el. Az eredeti szövegben megjelenő 连理枝 (Liánlǐzhī) Akácfa, másnéven a Párban álló fa, az Élet és Halál fája, a férj és feleség közötti örök szerelmet szimbolizálja.

Mi értelme azoknak, akik egész álló nap kalkulálnak és terveket szőnek és hasznot húznak egyik-másik fél életéből vagy halálából? Mi értelme páratlan és mágikus harcművészeti készségeket gyakorolni, és a világ első helyén állni több ezer generáción át? 
Ez nem jelent egyet azzal, hogy nem vehetnek feleségül senkit, és egy életen át agglegények maradnak? 

Amikor a Hetedik Úr és a Nagy Varázsló egy rakás gyógyfűvel az ölükben tértek vissza, Zhou ZiShut az udvaron ülve találták, miközben furulyát faragott. A mesterségbeli tudása nem volt olyan kimagasló, ráadásul ismét helyben található anyagokat használt. Több darab is ki volt már selejtezve, mivel egytől-egyig rekedtes hangot adtak ki, a föld pedig tele volt fűrészporral és forgáccsal. A Hetedik Úr, miközben közeledett, észrevette, hogy a kezében levő utolsó furulya éppen kezd alakot ölteni.  
A Nagy Varázsló, mivel nem volt mit mondjon neki, csak bólintott egyet Zhou ZiShu felé, majd megfordult és bement a szobába. 
A Hetedik Úr leült mellé és megkérdezte, “Mit csinálsz?” 

“Művelem a testem és fejlesztem az elmém.”⁴⁰⁴ – válaszolta Zhou Zishu lustán. 

404 修身养性 (Xiūshēnyǎngxìng) Önkultiváció – Egy tökéletes testi és lelki állapot elérése önreflexión keresztül.

A kihegyezett furulyát a szájához emelte, belefújt, ami végre hangot adott ki. – Amikor valaki más furulyázott, az olyan tündéri hang volt, amely még a mennyek fellegeibe is eljutott. De, amikor ő szólaltatta meg a furulyát, mágikus, fület szúró hangot adott ki. Hol éles, hol pedig rekedt volt, de bármilyen is legyen, egyetlen hang sem volt összhangban. Émelyítő és gúnyosan nyers volt. Egyértelmű volt, hogy nem önmagát, hanem a hallgató türelmét kultiválta vele. 

A Hetedik Úr bedugta a füleit, majd átvette a kést és a kezében levő fát. Ujjai rendkívül ügyesek voltak, majd két-három ütés után, egy újabb furulya öltött formát. Külalakban semmiben nem különbözött Zhou ZiShu munkáitól. Ekkor Zhou ZiShu felkapta és a szájához emelte, hogy kipróbálja a hangzását. De csak ekkor hallotta meg a különbséget. Egy vidéki népdal dallamára zendített rá egyszeriben, ami valójában nagyon élénk és ízes volt. 

Miután befejezte, Zhou ZiShu elengedte a furulyát és mosolyogva azt mondta, “Hetedik Úr, valóban megérdemled a főváros elsőszámú aranyficsúrja címet, aki az égvilágon mindent megengedhet magának: költészetet, dalokat, ételt-italt, szajhákat és szerencsejátékot. Ez minden trükköt képes lejátszani.” 

A Hetedik Úr mosolyogva megkérdezte, “Ő elment?” 
Zhou ZiShu bólintott. 

A Hetedik Úr csodálkozva megkérdezte, “Nem akarsz utána menni?” 
“Természetesen utána fogok menni, de az ő oldalukon most túlságosan is nagy a zűrzavar. Akár egy kabócára vadászó imádkozósáska, melynek nyomában sárgarigók százai özönlenek, várok még az indulással. Megvárom a fejleményeket, és amikor eljön az ideje, akkor csak könnyedén kifogom.” – válaszolta Zhou ZiShu. 

A Hetedik Úr rápillantott és így szólt, “Csak halászni mész, semmi másért? Ha ő lenne JiuXiao, nem lennél ennyire nyugodt.” 

Zhou ZiShu elmosolyodott és fejcsóválva azt mondta, “Hogyan is lehetne őt JiuXaiohoz hasonlítani? JiuXiao még csak egy gyerek volt, de ő… tudja, mit akar tenni. Kényelmetlen számomra, hogy beleavatkozzam a dolgába. Neki egymagának kell befejeznie azt.” 
Miközben ezeket mondta, felállt, meglazította az izmait és a csontjait, majd a Hetedik Úr által faragott sípot a boroskancsójával együtt a derekába tűzte, megfordult és azt mondta, “Köszönöm a furulyádat. – Ha jól sejtem, a Skorpió lesz az első sárgarigó, úgyhogy megyek, szerzek egy virágvésetes korsót, készen arra, hogy vele repüljek.”⁴⁰⁵ 

405 花雕酒 (Huādiāo jiǔ) Huadiao bor – Virágvésetes kancsóban tárolt jó minőségű rizsbor.

A Hetedik Úr felemelte rá a tekintetét. Zhou ZiShu háttal állt a fénynek, így nem látta tisztán az arckifejezését, de úgy tűnt, mintha orcái aranyszegéllyel lettek volna kirakva. Aztán ő is felnevetett és azt mondta, “Menj és gyere vissza gyorsan. Ne vesztegesd el a sérüléseid begyógyítására szánt időt.” 

Zhou ZiShu intett a kezével, majd néhány határozott lépéssel után, ki is fordult az udvarról. 

A Hetedik Úr lehajtotta a fejét és egy másik furulyát faragott. Lefújta róla a fűrészport, majd szintén a szájához emelte, mintha el akarta volna búcsúztatni őt. 
Tiszta és dús hangok csendültek fel, amelyek mintha a szél hangjával akaszkodtak volna össze. A motívumok utolsó hangjai pedig finoman felkunkorodtak. Még ha csak egy sebtében készült durva bambuszsípról volt szó, arra késztette őt, hogy egy olyan dallamot fújjon ki belőle, ami ugyanolyan kecses és elegáns volt, mint a kínai dallamvilág fénykorának dalai. 
Sajnálatos módon, mielőtt még a dal véget ért volna, a furulya hangja érdes lett. Zhou ZiShu alakjának pedig már rég nyoma tűnt. 
A Hetedik Úr lesütötte a szemét, kissé felnevetett és oldalra dobta a sípot. Aztán felállt, felgyűrte az ingujjait, megfordult és visszament a szobába. – Réges-régen, amikor ő és Zhou ZiShu még a fővárosban voltak, amikor Nanning királyaként ezrek álltak készenlétben egyetlen szavára, amikor még mindig Zhou ZiShu volt a Mennyek Ablakának sötétben meghúzódó vezetője, azt hitte, hogy ők ketten egyformák. 

Azonban, csak a mai nap döbbent rá, hogy valójában mennyire különböznek egymástól. Benne sosem volt meg az a fajta jianghui lelkület, hogy vállalja a döntéseinek következményeit, és hogy elengedje azt, amit el kell engednie. Soha nem volt ennyire nemes gondolkodású, és látva Zhou ZiShut ilyen szabadelvűen élni, halvány irigység fogant meg benne. 

Zhou ZiShu két napig tanyázott a Virág sikátori bordély tetején, és közben tucatnál is több korsó bort ivott meg. Megvárta, amíg a Nagy Skorpió, hatalmas seregével együtt, végre elhagyta a skorpiófészket. – 
Könyörtelen szajhája,⁴⁰⁶ minden bizonnyal az a félszeg szellem, aki meg akarta ölni Zhang ChengLinget, mondta neki, hogy keresse fel Wen KeXinget, majd menjen vissza és intézze el Zhao Jinget. A Skorpió pedig szándékosan hozta magával azt a félszeg fiút, hogy csak azért Zhang ChengLinget provokálja. Mint aki tartott volna attól, hogy Zhang ChengLing nem fog emlékezni, vagy hogy Wen KeXing nem tudja, ki áll a Hosszúnyelvű szellem hátterében? 

406 婊子无情 (Biǎo zǐ wúqíng) Könyörtelen/Szívtelen szajha – Kínai káromkodás. Az ősi kínai társadalomban a prostituáltak és a színészek a társadalom alacsonyabb osztályába tartoztak. Az emberek, akik előszeretettel adtak hangot a társadalom söpredékéről alkotott véleményükről, gyakran így kiáltottak fel: 婊子无情，戏子无义 (Biǎo zǐ wúqíng, xì zǐ wú yì) Könyörtelen szajha, ésszerűtlen színész.

Mindkét oldaltól pénzt szed be és mindkét oldalon elad. Azt tervezte, hogy miután mindkét fél sérüléseket szenved a nagy sárkány és tigris viadalban, ezt kihasználva egy fazékba gyűjti, majd megpárolja őket.⁴⁰⁷ Igazán ravasz, Igazán ravasz. 

407 龙争虎斗 (Lóngzhēnghǔdòu) Sárkány párbaj, tigris viadal – Kínai idióma, amely a hatalmon levő fűurak/királyok között harcot szimbolizálja.

Zhou ZiShu nem sietett. Egy emberi bőrmaszkot húzott elő az ingujjából, majd egyetlen simítás után, jóképű arca nyomtalanul eltűnt. A tömegbe keveredve pedig – nem túl közel, se nem túl távol – követte őket. 

Három-négy napig tartó követés után, Zhou ZiShu rájött, hogy nem egyenesen a Fengya-hegy felé tartanak. Mintha félúton, kifejezetten azért tettek volna egy kitérőt, hogy valami zavaró tényezővel foglalkozzanak. Zhou ZiShu hamarosan megértette, hogy ez a “zavaró tényező” nem volt más, mint Yu QiuFeng. 

Yu QiuFeng, korábban a Zöld Démont használta arra, hogy megszökjön a katasztrófa elől. De ezúttal nem volt olyan szerencsés. A Mérgező Skorpiók első csapata úgy vette őt üldözőbe, mintha macska-egér játékot játszottak volna. Így nem volt más választása, minthogy kétségbeesetten meneküljön. Jelen pillanatban még Zhang ChengLingnél is kínosabb helyzetben volt. – Ugyanis, senki sem volt, aki megvédte volna. Talán egyszer, egy nő hajlandó lett volna rá, de ő már meghalt. 

Yu QiuFeng rongyokba volt öltözve. Még koldusabbként festett, mint Zhou ZiShu aznap, amikor először tette be a lábát jianghu vidékére. Hogy is lehetett volna ő az a Yu nagymester, aki akkoriban olyan kecsesen tartotta a legyezőjét? 
Azóta a Hua-hegy klán új vezért választott, és többé nem ismerték el őt. Olyan volt, mint egy igazi kóborkutya. – 
Végül, Yu QiuFeng menekülési útját elzárták, élve elkapták és a Skorpió elé vitték. 

---