Mi van akkor, ha mindaz, ami eddigi életed során történt veled, minden…, most, ebben az egy pillanatban csengene össze? Jelentsék is ez bármit a számodra. Bármit is mutat most neked az élet, mi van akkor, ha mindezen a dolgon végig kellett menned, ahhoz, hogy eljuss oda, ahol most vagy. 

Állj meg egy pillanatra és kérdezd meg magadtól, mi az, amit most, ebben a pillanatban érzel. Ha stressz, akkor hagyd ott egy kicsit. Csak vizsgáld meg. Nézd meg, milyen érzés ez valójában, és hogyan nyilvánul meg ez a testedben. Ha unalom az, amit érzel, csak tudatosítsd az egyszerű tényt. Itt vagy ebben a pillanatban… kissé inspirálatlanul. Ha boldogság az, amit érzel, nézd meg, hogy milyen mosolyt tudsz csalogatni az arcodra. Az ajkaid össze vannak szorítva, vagy enyhén nyitva vannak? Vagy tán egy féloldalas vigyor jelenik meg az arcodon? 

Mi mást tartalmaz még ez a pillanat? A levegő, amit belélegzel, az benti vagy szabadtéri? Érzel-e bármiféle légmozgást? Fuvallatot? Egyáltalán honnan tudod megkülönböztetni, hogy a hajad mozog, vagy csupán egy csiklandozó érzés az arcodon? Hőséget érzel, vagy hideget? Meleged van, vagy éppen fázol? Érzel-e bármilyen illatot? Mi mindent érzékelsz még? Nem kell elgondolkodnod róla, csak észleld. Vegyél tudomást róla, mint akkor, amikor egy ismerős arc felé fordulsz. 

Amikor elmerülsz az ilyen pillanatokban, valójában egy régi és nagyszerű hagyománynak teszel eleget, amely hosszú évszázadokon ível át. A történész, Pierre Hadot, mondja el nekünk, hogy Szókratésznak valójában nem volt semmilyen rendszere a tanításhoz. Szókratész „filozófiájában mindvégig fellelhető egy spirituális gyakorlat, egy meghívó egy új életmódhoz: az aktív reflekcióhoz és az élő öntudathoz.” 

És most, 2000 évvel később, ez a meghívó a te küszöbödhöz érkezett. Egy invitáció egy újfajta életvitelhez. Az aktív önreflekció életmódjához: ahol észreveszed az ég színeit. Észreveszed egy gyermek reakcióját. Észreveszed, amint az érzelmeid változnak egy nap folyamán. Ez egy meghívó, nemcsak a tudatos élethez, hanem az élő öntudathoz. 

Eljuthatsz életednek napsütötte vizeibe, amiben úgy vitorlázhatsz, akár egy rája vagy éppen úgy cikázhatsz, mint azok a halrajok, amelyek a himbálózó hínárerdőkben hol előre, hol hátra úszkálnak. Csak érzékelned kell, hogy élsz.  

Létezel. Valóságos vagy, és része vagy ennek a világnak, mely körbevesz téged. Azáltal, hogy éber maradsz, az tudatod maga, a szó szoros értelmében, is élni fog.